Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-82

336 A Nemzetgyűlés 82. ülése 1920. Mihály 68, Pallavicini György őrgróf 73, Sándor Pál 72, Szabó József (budapesti) 73, Szijj Bálint 73, Vass József 73 szavazattal ; 4 szavazat padig megoszlott. Ezen képviselő urakat a 9-es bizottság megválasztott tagjaiul jelentem ki. Következik napirend szerint a mentelmi bizottság jelentése Friedrieh István képviselő ur mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti az első szó. (Nincs itt !) Kérem a kisebbségi vélemény előadóját. Somogyi István, a kisebbségi vélemény előadója : T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt leszögezni óhajtom azt a tényt, hogy az én álláspontom, amelyet a mentelmi bizottság első ülésén képviseltem, a mentelmi bizottság tegnapi ülésén máibizonyos százalékban közeledést mutatott, (Ugy van 7 Ugy van !) amennyiben a mentelmi bizottság tényleg belátta, hogy az az abszurd álláspont, amelyre, ott a többség helyezkedett, fenn nem tartható és habár szerintem jogilag lehetetlen tekintetben, de mégis közeledett ahhoz az ál ásponthoz, amelyet én képviseltem, amennyiben a jelen mentelmi ügyben a mentelmi jogot felfüggeszti Friedrich Istvánnal szemben, azonban akkor, amikor őrizetéről vagy letartóztatásáról lenne szó, a mentelmi jog felfüggesztése újból kérendő. T. Nemzetgyűlés ! Ennek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt azt szegezzem, le, hogy én nem Friedrich István személye mellett kardoskodom akkor, amikor azt az intranzigens álláspontot képviselem, hogy igy, ahogy ma ez a mentelmi ügy áll és ezek mellett az iratok mellett, amelyeket a főügyész és a vizsgálóbiró beküldött, kiadatásnak az saját jól felfogott érdekünkben helye nincs és nem lehet. Nekem Friedrich István nem politikai vezérem, én nem tartozom az ő suite-jéhez, nekem semmiféle összeköttetésem vele nincs. Előttem nem az lebeg, hogy kiadjuk-e vagy nem, hanem az lebeg, llOgV mentelmi jog, amely minden képviselőnek leghatalmasabb hátvédül szolgál, ép oly sértetlenségben őriztessék meg, amily sértetlenségben azt a mi elődeink hagyták reánk. Ne méltóztassék időpocsékolásnak venni, ha röviden, pár szóval érintem magát azt a kérdést, hogy mi az a mentelmi jog. A képviselőket megillető mentelmi jog két részből áll. Az egyik az u. n. s értetlenség : az inviolabilités, a másik : a mentesség, vagyis az immunitás. Ez az immunitás azt jelenti, t. Nemzetgyűlés, hogy a képviselő azért, amit mint képviselő cselekszik, tesz vagy mond, csak magának annak a Háznak, amelynek tagja, tartozik felelősséggel. Az inviolabilitás, a sértetlenség pedig azt jelenti, hogy ha a képviselő nem mint képviselő cselekszik, mond vagy ir valami olyat, ami tör vénybe ' ütközik, akkor csak a Ház engedélyével vonható felelősségre. Ennek, igen t. Nemzetgyűlés, óriási háttere és óriási történelmi múltja van. Évszázadokra visszanyulólag ki lehet mutatni, hogy még a követküldés korában, a rendi alkotmány idejében is a törvényhozás miként védte állandóan ezt a mentelmi jogot és évi augusztus hó 10-én, kedden, mennyire féltékenyek voltak arra a követek és mennyire féltékeny volt maga a törvényhozás is, mert minden időkben jól tudta minden kicsiny tagja annak a törvényhozásnak, hogy abban a pillanatban, mihelyt ezen a mi nagy védbástyánkon a legcsekélyebb rést is ütik, nem mireánk, képviselőkre és utódainkra, mint képviselőkre, hanem magára az országra s a törvényhozásnak szuverenitására fog abból valami homály háramolni. Különösen fontos, t. Nemzetgyűlés, hogy mi ezt a mentelmi jogot szigorúan kezeljük és azon formák között tárgyaljunk róla, amilyen formák az idők folyamán kijegecesedtek, különösen fontos ez a mai időkben, a mostani viszonyok között, amikor mi végezzük a konszolidáció munkáját és amidőn hatványozottabb mértékben kell őrködnünk azon, hogy senkinek a mentelmi joga semmi néven nevezendő módon meg ne sértessék, illetve, hogy az a mentelmi jog ne kezeltessék valami könnyelműen, valami lezser módon sem a mentelmi bizottság, sem pedig'a Nemzetgyűlés plénuma által. T. Nemzetgyűlés ! A jelen esetben miről van szó % A budapesti főügyészségtől egy átirat érkezett a Nemzetgyűlés elnökéhez, mely átirat a következőkkel vo|| felszerelve : Az ügyészségnek egy levele, melyben kiadatni kérik Friedrich Istvánt azon a címen, hogy gyilkosságra való felbujtással van vádolva. Ehhez csatolva volt egy vizsgálóbírói végzés, amely hivatkozik Hüttner és nem tudom kinek a vallomására és indokolja a vizsgálat elrendelését. Ebben az ügyben semmi több az iratokhoz csatolva nem lett. Én a menteimi bizottság ülésén azt mondottam, hogy a mentelmi bizottságnak nemcsak joga, hanem egyenesen kötelessége megvizsgálni azt, hogy fenforog-e zaklatás esete vagy nem forog fenn. Abból az ügyészi iratból és abból a vizsgálóbírói végzésbő] ezt megállapítani nemcsak jogi, de egyenesen fizikai képtelenség. Mi tehát nem mondhatjuk azt, hogy ezeknek az iratoknak az alapján felfüggesztjük egy képviselőtársunknak a mentelmi jogát, mert abban a pillanatban, mihelyt mi nem a legnagyobb lelkiismeretességgel, és az iratok tanulmányozása nélkül, egyszerűen ügyészi szóra és egy perbeli előcselekményben a vizsgálat folyamán vizsgálóbírói végzésre minden más dokumentum nélkül felfüggesztjük a képviselők mentelmi jogát, akkor egy lejtőre léptünk, amelyen azután nincs megállás; akkor olyan praecedenst alkottunk mások számára és a saját magunk rovására, amelynek ' nem Friedrich Istvánra, hanem reánk, X. Y. és nem tudom miféle képviselőkre lehet majd nagyon szomorú kihatása, eltekintve attól, hogy a mentelmi jognak ilyetén kezelése magának a törvényhozásnak munkáját teszi labilissá s magának a törvényhozásnak munkáját nem engedi simán végigfolyni. Legalább is megvan, vagy meglehet a lehetőség arra, hogy ez igy fog történni. T. Nemzetgyűlés ! Hogy mennyire igazam van nekem, midőn azt mondom, hogy ezeknek az iratoknak az alapján a mentelmi jog felfüggesz-