Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-81

320 A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920, évi augusztus hó 9-én, hétfon. meg a tanítóság illetményeit, erkölcsi és anyagi helyzetét ; de a kormányok soha sem törődtek velük, mindig csak olyan toldozgatással foldozgatással segitettek a tanitókon. Egyszer csak eljött a vörös uralom és ennek a rendszernek az emberei jól tudták, hogy hova nyúljanak bele, mert tudták, hogy tanító minden községben van, s hogy ha a község szellemi vezetőit megnyerik a proletárdiktatúra eszméinek, akkor majd ezek maguk is fogják tudni kötelességüket. Azzal kezdték munkájukat, hogy a tanítóknak 1800 korona havi fizetést adtak s így egy . soha nem remélt jólétbe akarták a nyomorgó tanitókat helyezni. Természetes, hogy a tanítóság, gerinctelen része, amely nem látott túl az anyagi érdekein, rögtön behódolt a nagy reményekre jogosító kilátások előtt, s ha nem is jó érzéssel, nem is lélekben, de odaszegődött hozzájuk, amiért tulaj donkép nem lehet őket elítélni. Gaal Gaszton t. képviselőtársam régi tagja a parlamentnek, de soha egyetlen egy beszédét nem olvastam, hogy épen a jövendő nemzedék érdekében a tanítóság anyagi helyzetén iparkodott volna segíteni. Tessék felelős helyről szorgalmazni s a Nemzetgyűlés minden egyes tagja érezze át, hogy mivel tartozik a jövendő nemzedék' nevelőinek, a tanítóságnak, s akkor majd meglátjuk, hogy a tanítóság nemcsak nem ellensége a nemzeti eszmének, hanem igenis minden körülmények között, az élet minden viszonylatában ők lesznek a legelső zászlóhordozói a nemzeti és keresztény irányzatnak. Tiltakoznom kell Gaal Gaszton t. képviselőtársam egynémely beállítása ellen a kisgazda-társadalom nevében is. ö valósággal azt a benyomást tette reám, hogy hazafiatlan színben tünteti fel a kisgazdákat akkor, amikor azt mondja, hogy ezek talán arra az álláspontra fognak helyezkedni, hogy csak annyit termelnek, amennyire nekik szükségük van. En a magyar kisgazdákat nem igy ismerem, ök igen jól tudják azt, hogy Magyarországot csak akkor lehet fentartani, ha a társadalomnak minden rétege testvéri szeretetben összeforr. A kisgazda eddig sem termelt magának, hanem eddig is termelt a köznek. Mert ha egy kisgazda csak annyit termelne, amennyi neki épen elég, akkor nem tudná biztosítani magának azt a jövedelmet, amelyből iparcikkeket vehet, tehát mégis kénytelenitve van arra, hogy többet termeljen. Azonban nemcsak anyagi érdekből teszi ezt a magyar kisgazda, hanem épen kisgazda választóim, — mert ilyenek is vannak, bár a főváros mellett vagyok képviselő — maguk tiltakoztak az ellen, hogy őket ilyen színben tüntessék fel. Hallottam tegnap egy templomszentelési ünnepélyen egyik ministeriáíis tisztviselőtől, aki a Balaton mellett töltött néhány napot, hogy ismer a Balaton közelében egy 2000 holdas birtokost, aki csak annyi gabonát termelt, amennyi neki, a családjának és a szűkebb környezetének elég volt. Gunda Jenő; Ki volt az ? Budaváry László : Ez valóságos hazafiatlanság. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Egy jóérzésű keresztény kisgazdáról ezt nem is tételezem fel, s ezért tiltakozom azon beállítás ellen, hogy valaki a kisgazdákat ilyen gyanúval illesse. Végül ki kell térnem arra is, amit Szabó József t. képviselőtársam röviden már Emiltett, hogy egy 40 tagú deputáció jött fél a ministerelnök úrhoz és kérte a gabonarendelet megváltoztatását. Gaal Gaszton t. képviselőtársam büszkén verte a mellét és azt mondotta, hogy mit szólnának hozzá a keresztényszocialista képviselők, ha egyszer 200.000 vidéki kisgazdát hozna fel, akik a gabonaárak felemelése mellett törnének lándzsát. (Mozgás a baloldalon.) Először is ilyen célra ő 200.000 kisgazdát nem tud megnyerni, de ha meg is tudna nyerni, (Felkiáltások balfelől: Szomorú volna!) ha fel is jönne az a 200.000 kisgazda és követelnék a gabonaárak felemelését, mi, keresztényszocialista képviselők a 200.000 kisgazdával szemben fel tudnánk vonultatni egy másik 200.000-es hadsereget, nem fegyverrel, nem botokkal felfegyverzett munkásokat, hanem mi odaállítanánk 200.000 nyomorgó tisztviselő- és munkásgyermeket, akik kitárt karral fordulnának a 200.000 munkás felé és majd meglátnám én akkor, ha Gaal Gaszton t. képviselőtársamnak szive van, vájjon arra hallgatna-e, ami az anyagiasságot helyezi'nála előtérbe, vagy pedig azokra az ártatlan gyermekekre, akik a ilyen beszédek miatt hétről-hétre éheznek, szenvednek, nyomorognak..'. . Gunda Jenő: Elpusztulnak ! Budaváry László : És éhen pusztulnak ! Én azt hiszem, hogy a kormány és a Nemzetgyűlés meg fogja találni a módját annak, hogy a kisgazdatársadalom és a fogyasztótársadalom érdekeit összeegyeztetve itt egy békés kiegyenlítést hozzon létre, amely ugyanúgy szolgál jobbra, mint ahogy szolgál balra és amely nem lesz majd alkalmas arra, hogy itt a társadalmi osztályokat egymás ellen izgassa és lázítsa, hanem alkalmas lesz arra, hogy végre csakugyan összeforrasszon már bennünket a keresztény kurzus tizenkettedik hónapjában, hogy egyesült erővel iparkodjunk megszilárdítani magyar hazánk alapjait akkor, amikor köröskörül ádáz ellenségek fenekednek reánk, hogy tönkretételünket siettessék. Ha ők azt fogják látni, hogy itt a nemzet fiai között nincsen meg az egyetértés, hogy nem vagyunk képesek erőt kifejteni, akkor egy kézlegyintéssel el fognak bennünket intézni ; de ha azt fogják látni, hogy a magyar nemzet fiai társadalmi különbség Tiélkül egybeforrva állnak a nemzet érdekében, magyar hazánk érdekében, akkor nagyon nehéz munkájuk lesz és nehezen fogják tudni magukat elszánni arra, hogy a magyar nemzet elsöprésén fáradozzanak. Én tehát ebből a szempontból kiindulva hozzájárulok őrgróf Pallavicini György indítványához és kívánom a munkásság, tisztviselők, tanítók és általában a fogyasztók nevében ezen gabonarendelet megváltoztatását. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és középen.)