Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-81

A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920, Hazánkban is történt ezen a téren — igaz, hogy nem az állam részéről, de társadalmi utón — sok mindenféle kezdeményezés. Azonban távol áll attól ez a mozgalom, hogy hatalmas állami akció legyen és épen ezért csak kis körben mozgó intézmények létesültek. Egyre akarom csak felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Egyik-másik hatalmas gyár vállalat nyugdíjalapokat alkotott, amelyekbe a munkásság és a tisztviselői kar befizetéseket eszközöl. Megtörténik azonban akárhányszor, hogy a munkást 10—20 évi szolgálat után elbocsátják, de nem kap vissza semmit a befizetett filléreiből. A törvény nem kényszeríti erre a vállalatokat, ugy hogy a szerencsétlen nemcsak munkahelyét, nemcsak kenyerét, de nyugdíját, befizetett filléreit is elveszti. Ez olyan igazságtalanság, amelyen feltétlenül segítenünk kell. (Ugy van!) Nemcsak gyárvállalatoknál fordul ez elő s nemcsak ezek teremtettek ilyen nyugdíjbiztosító intézményeket. A Magántisztviselők Országos Szövetsége és á Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjbiztosító Egyesülete a legszebb eredményeket tudták ezen a téren felmutatni. A Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjegyesülete 1893-ban alakult körülbelül 690 taggal. Tagjainak a száma a múlt év végén már negyedmillió volt. Annyira népszerű, hogy ma már az egész országban el van terjedve és körülbelül 1000 helyen állított fiókot. Az emberek meg vannak vele elégedve. Látszik, hogy itt Magyarországon is kívánják, sőt szinte követelik, hogy a nyugdíjbiztosítás terén itt is történjék valami. A kormánynak kell tehát intézkednie ezen a téren is. Minél előbb hozzá kell fogni, hogy az intézményeket állami felügyelet alá helyezzék, összevonják. Németországban az állam csak az adminisztrációs kiadások fedezésére ad pénzbeli segítséget ennek az uj szociális intézménynek, úgyhogy az államra semmiféle különösebb teher nem hárul. Az államháztartást semmi sem fogja terhelni, annál könnyebben meg lehet tehát ezt most csinálni. Arról van szó, hogy az állam fogjon hozzá a munkához. Az anyag össze van gyűjtve a kereskedelemügyi ministeriumban. Akárhányszor próbálkoztak evvel a kérdéssel, de a háború megakasztotta munkájukat. Csak arról volna szó, hogy a kész javaslatokat a Nemzetgyűlés elé hozzák egy összefoglaló törvényjavaslatban, amely ezeket a magán nyugdíjbiztosító-intézeteket egy kalap alá vonja, állami kezelésbe vegye és ezzel az uj kényszerbiztositás alapjait megvesse. A keresztény kurzusnak nemcsak abból áll az intézményes biztosítása, hogy a zsidó kérdést megoldjuk. Nekünk a szociális törvényhozást is meg kell oldanunk, (Helyeslés balfelöl) mert ez szorosan összefügg a kereszténység lényegével. A keresztény kurzus intézményes biztosítását tehát a szociális alkotásoknál kell megkezdeni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) évi augusztus hó 9-én, hétfőn. 311 Ezzel végére értem indítványom indokolásának. Tisztelettel kérem, méltóztassék következő indítványomat tárgyalásra kitűzni (olVassa): »A Nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy a munkások, magántisztviselők, kereskedelmi alkalmazottak és kisiparosok nyugdíjának törvényes biztosítása tárgyában törvényjavaslatot terjesszen a Nemzetgyűlés eîe. «(Élénk helyeslés abálolddlon.) Elnök ; Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, vájjon a Nemzetgyűlés Frühwirth Mátyás képviselő ur indítványát napirendre kivánja-e tűzni, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) A Nemzetgyűlés elhatározta, hogy Frühwirt Mátyás képviselő ur indítványát napirendre tűzi. Határozni most kell másodszor afelett, hogy mikorra kívánja t. Nemzetgyűlés az indítvány tárgyalását. (Félkiáltások : Azt az elnök úrra bízzuk !) A t. Nemzetgyűlés kimondja, hogy az elnökre bizza annak megállapítását, hogy mikorra fogja napirendre tűzni Frühwirt Mátyás képviselő ,ur indítványának tárgyalását. (Helyeslés.) Áttérünk a napirend harmadik pontjára: Huszár Elemér képviselő ur indítványának tárgyalására. Ki következik szólásra? Bródy Ernő jegyző; Usetty Ferenc! . Usetty Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk!) Az az általános elégületlenség és óriási nyugtalanság, amely az ismeretes gabonarendeletet követte, legjobban bizonyítja, hogy ez a rendelet ugy ahogy van, meg nem maradhat. Épen azért megnyugvással tölt el az a tudat, hogy belátva a kérdés nehéz voltát, a Nemzetgyűlés egy bizottságot fog kiküldeni, mely a szóban forgó rendeletet, remélem, közmegnyugvásrafogja megoldani. Bízom e tekintetben a kormány és a kiküldendő bizottság bölcsességében. Felszólalásom tulajdonképení tárgya azonban mégsem ez. Ehelyütt inkább Graal Gaszton igen t. képviselőtársam legutóbbi beszédének két passzusával kívánok foglalkozni. Teljesen egyetértek G-aal Gaszton t. kép " viselőtársam fejtegetéseinek azon részével, amely" ben azt állítja, hogy nem a gazdák, hanem a közbeeső szervek okozzák a drágaságot és drágítják meg a fogyasztóközönség élelmezését. Ebben teljesen osztozom, nem osztozom azonban beszédének két megállapításában, mely két megállapítás — bocsánat a kifejezésért, sajnálom, hogy nincs jelen a képviselő ur — csak elgaloppirozás lehetett. Hiszem, hogy oly formában, ahogy azt igen t. képviselőtársam annak idején mondotta, most talán nem ismételné meg. Egyik állítása a tisztviselői karra vonatkozik, a másik pedig Budapest Magyarságára, Az igen t. képviselőtársam a többek közt példátlannak mondta a tisztviselők fegyelmezetlenségét és munkátlanságát és azzal vádolta őket, hogy milyen nagy számban lettek hűtele-