Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-81

A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920. Huszár Elemér képviselő ur a házszabályok 215. §-ára hivatkozva szót kért. A szó őt megilleti. Huszár Elemér: T. Nemzetgyűlés! Nagyatádi Szabó István közélelmezésügyi minister ur szombati beszédében a következőket mondotta (olVassa): »... és pártdolog is lévén, a pártértekezleten fogok majd ezzel a kérdéssel hosszabban foglalkozni. Ki kell azonban itt a Ház előtt is jelentenem, hogy parlamenti működésem alatt én még sohasem láttam azt, hogy a kormányt támogató pártok köréből indítványokkal és interpellációkkal álljanak a Ház elé az illető szakminister tudta nélkül. Ez igy nem kormányzó párt, ós aki nem tudja magát a kormány támogatására elhatározni, aki a kormányt nem tartja jónak, helyesnek, az hagyja ott a pártot, menjen ellenzékbe és buktassa meg a kormányt, de benn a kormány táborában igy együttműködni már nem lehet«. Elsősorban meg kell jegyeznem, hogy a minister ur talán tévedett akkor, amikor ezt a kijelentést tette. Mert hiszen épen őrgróf Pallavicini Gryörgy t. képviselőtársam szóvátette a pártkörben azt, hogy mind a két rendelet ott tárgyaltassék, ez az inditvány azonban teljesen mellőztetett s ő azt a választ kapta reá, hogy ezek a dolgok már befejezett tények, ezeken változtatni nem lehet. Az én lelkiismeretem nem engedte meg azt, hogy ez a kérdés a napirendről levétessék, mert láttam, hogy ez milyen fontos kérdés, hogy az ország belbékéjének és nyugalmának alapja az, hogy az ellátás jő és zavartalan legyen, mert hiszen ha akár 20, akár 50 kiló fejkvótát adunk és az a szegény nép nem tudja azt a lisztet megvenni, mert olyan drága, ez, azt hiszem, az ország belbékéjét zavarja. Épen ezért hoztam elő inditványomat. Nem áll tehát az, hogy ez a kérdés a pártban szóvá nem tétetett, mert igenis az előbb szóvá tétetett és a pártban a kérdés tárgyalását megtagadták. Berki Gyula: Nem tették szóvá! Huszár Elemér: Majd a képviselő urnák is válaszolok. Másodszor pedig a minister urnák alkalma lett volna, ha betartja a régi szabályokat és szokásokat, és ha itt van, megakadályozni, hogy az indítványom tárgyalás alá vétessék. Minthogy azonban ő nem volt itt, ennélfogva ezt nem tudta megakadályozni. Ugy látom, hogy a minister ur a régi munkapárt szokásaiból meríti ezt. Berki Gyula : Ez ellen tiltakozunk. Csodálom, hogy a képviselő ur ilyen -kifejezéseket használ. Huszár Elemér: Én pedig kijelentem, hogy én a lelkiismeretemet a pártfegyelemmel sem fogom engedni elnémittatni. Berki Gyula : Nekünk is van lelkiismeretünk! Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék folyton közbeszólni. Huszár Elemér : Amikor jónak látom, igenis mindig fel fogok szólalni, anélkül, hogy abból személyes kérdést csinálnék. En inditványomat évi augusztus hó 9-én, hétfőn. 309 pusztán tárgyi okból adtam be, nem pedig személyes éllel. Hogyha ezeket a dolgokat igy állítják be, bármikor hajlandó vagyok a pártot otthagyni, mert megGyőződésemből sohasem fogok engedni és azt mindenkor állom. Berki Gyula: Nem tartozik ide! Bottlik József: Ez nem pártértekezlet! Huszár Elemér : A t. képviselő ur egy megjegyzést tett múltkori beszédem alatt, hogy t. i. én közélelmezésügyi minister szeretnék lenni. Erre pedig én azt felelem, hogy ilyen megtiszteltetésekből nem kérek. A disszidens párt azzal, hogy mikor állásokat kínáltak neki, akkor egyetlen egyet sem fogadott el, bebizonyította, hogy önzetlenül ülnek itt a disszidensek. Erre ez a válaszom. Elnök : Következik napirend szerint Erühwirth Mátyás képviselő ur indítványának indokolása. Frühwirth Mátyás: f. Nemzetgyűlés! Csak röviddel ezelőtt tudtam meg, hogy nem a munkáskamarákról szóló indítványom tüzetett ki napirendre, hanem a másik, ugy hogy most kénytelen vagyok csak momentán összegyűjtött adataim alapján megkísérelni a Nemzetgyűlés előtt, annak bebizonyítását, hogy a szociális biztosítás egyik ága, a nyugdíjbiztosítás milyen fontos és lényeges szociális és közgazdasági szempontból. Majdnem a szemünk előtt omlott össze egész szociális és közgazdasági életünk. Nemcsak kulturális értékeink mentek tönkre a háború és a bolsevizmus alatt, hanem magukkal rántották ezek, kétségtelen, sok balelőitéletünket, sok olyan felfogásunkat, amelyet ma már nem tudunk fentartani, nem tudunk vallani. Elsősorban revízió alá kell vennünk mindazokat a felfogásokat, amelyek a szociális térre vonatkoznak. A munkáskérdés, az alkalmazottak kérdése rendkívül fontos és lényeges pontja és kiegészítő része a közgazdasági politikának, amelyre elsősorban súlyt kell helyeznünk, ha mi az uj Magyarországot fel akarjuk építeni. Meg kell győznünk az embereket arról, hogy közgazdasági életünknek nemcsak a tőke fontos tényezője, hanem maga a munkás is a maga munkaerejével, szorgalmával, munkásságával, tudásával fontos kiegészítő része és tényezője a termelésnek. A régi, az 1914. évi Magyarország egyik alapelve volt: aki birja, marja. A régi szellem az volt, hogy aki szorgalmasan dolgozott, aki nehéz munkával kereste meg a kenyerét, az nem tudott hozzájutni munkájának gyümölcséhez. Az egész szociális felfogásunk abban domborodott ki, abban az egy mondatban van megkövesedve, amely a vagonoknak, a marhakocsiknak oldalán lévő táblán látható : 36 ember egyenlő 6 lóval. Olyan felfogása volt ez a régi Magyarországnak, hogy ahol 6 ló elfér, ott 36 embernek kell helyet szorítani.