Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-80

284 A Nemzetgyűlés 80. ülése 1920. évi augusztus hó 7-én

} szombaton. köszönhettük azt is — mert mi a bolsevismus letörése után nem akartuk a zsidóságot letörni, kiirtani a föld színéről, oh nem, mi kommunistákat kerestünk, a proletárdiktatúrának vérengző fenevadjait akartuk ideállítani, hogy a magyar büntető birák mondjanak felettük Ítéletet, — nekik köszönhettük — legalább a jelek szerint — azt, hogy egyszerűen megszakadt minden további törvényes tisztogatás, .mert az oláhok zsidó befolyásra nem engedték meg, hogy a magyar hatóságok a kommunistákat üldözőbe vegyék. (Igaz! Ugy van! .halfelöl.) Ezeknek sikerült azután oláh fedezettel zsidó pénzzel és tőlünk elrabolt aranyakkal és ezüstökkel kimenekülniük a külföldre, ahol látjuk, hogy milyen vérlázító módon izgatják a világ minden nemzetét a magyar nemzet ellen. (Itfaz! Ugy van! baloldalon.) De a legrettenetesebb volt a zsidóságnak szerepe a proletárdiktatúra alatt. 40—50 esz-. tendővel ezelőtt bontották ki először a nemzetköziségnek vörös rongyát itt Magyarországon s a becsületes és jóhiszemű, a munkájából élő, hazáját szerető, keresztény hitéhez makacsul ragaszkodó munkásságot csalogatták be az ő táborukba, s ezt elnevezték szociáldemokrata pártnak. Elhitették a magyar munkássággal, hogy ők a társadalomnak legjobban kiszipolyózottj

ai, elhitették a magyar munkássággal, hogy az egész magyar társadalom ellenük van, s az ő letörésükön fáradozik; elhitették a magyar munkássággal, hogy ők rabságban sínylődnek és megváltást csak akkor remélhetnek, ha a zsidók által vezetett szociáldemokrata pártnak hűséges rabszolgáivá szegődnek. Becsalogatták őket színes jelszavakkal és még színesebb ígéretekkel, 40 esztendőn keresztül állandóan ígéretekkel traktálták őket, szedték tőlük a pártfilléreket, nyúzták őket, még a hetedik bőrt is leszedték volna róluk, de a magyar munkásság ennek semmiféle áldását nem látta. Hitt abban, amit a vezérei állandóan hirdettek, hogy : eljön még a mi időnk, csak még rem érett meg, szervezkedjetek; ha hatalomra jutunk, akkor, látjátok meg, hogy milyen gyönyörű paradicsomot, milyen jólétet fogunk nektek biztosítani. S egyszer egy hazaáruló magyar gróf árulása folytán elérkezett az az idő, amikor a szociáldemokraták hatalomra juthattak. Igen, hatalomra juthattak. * De hol volt azután az a paradicsom, amelyet hirdettek ? Hol volt az az Ígéret fölclje, hol volt az a sok földi, jó," amelyekkel 40 esztendőn keresztül folyton reményeket és ujabb reményeket ébresztettek a magyar munkásságban? Azt a paradicsomot proletárdiktatarának, bolsevizmusnak, kommunizmusnak nevezték. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Rothadt paradicsom volt!) Rettenetes idők következtek a magyar nemzetre. Ugy jött' ez a dolog, mint egy forgószél, amelyről nem tudjuk, honnan támad és hogy milyen pusztítást fog elvégezni. Sokan szemére vetik a magyar keresztény tisztviselői karnak, a magyar munkásságnak és polgárságnak, hogy hol voltak akkor, amikor ez a proletárdiktatúra kitört, miért nem gátolták meg? Hiszen olyan hirtelen, olyan gyorsasággal történt ez, hogy jóformán csak nagyon kevesen tudtak ráeszmélni arra, hogy milyen irtózatos veszedelem következik a magyar nemzetre. Usetty Ferenc : Elvették a fegyvereket ! Budaváry László: Ők nemzeti jelszavakat hirdettek s ezeknek az ürügye alatt elszedték még a védekezésre alkalmas fegyvereket is ós teljesen kiszolgáltatták' a népet az ő dühüknek és bosszújuknak, úgyhogy, abban az időben képes volt egy kis vörös csapat megbirkózni úgyszólván egy egész kerülettel. Mert hiszen fegyver nélkül nem tudunk mi golyóra töltött fegyverekkel és gépfegyverekkel szembeszállani. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Később, a proletárdiktatúra kitörésének napja után láttuk, hogy tulajdonképen kik azok, akiknek érdekükben állt Magyarországot ebbe a romlásba, ebbe a pusztulásba beletaszítani. MegGyőződtünk róla, mert mikor jöttek a népbiztosi és helyettes népbiztosi kinevezések, amikor megtörtént a vezetőállások betöltése, ahonnan a tisztességes, hazafias érzésű keresztény magyarságot elüldözték, amikor jött a politikai és katonai megbízottak kinevezése és munkábaállitása : akkor láttuk, hogy legalább is 98%-ig mind zsidókból rekrutálták ezt a hadsereget. Ezek azután ráfeküdtek az egész magyar közéletre, elnyomtak minden nemzeti érzést s még a nemzetiszínű kokárda viselése is halálos bűn volt, amelyért golyó volt a jutalom. Ha valaki keresztény hitének védelméért szót mert emelni, ha felemelt fejjel mert az Isten házába belépni, annak is kijárt a büntetés. Láttuk a krisztinavárosi templomban, hogy mikor á körmenetből visszatértek a keresztény hivek, akik vallásos érzésüknek áldoztak, ezek közé még a templomba is belőttek s ekkor két vagy három jó keresztény magyar ember esett áldozatul. (Ugy van ! balfelől.) . x Nem akarom itt felsorolni mindazt, amit ők a proletárdiktatúra alatt elkövettek. Hiszen ezt nemcsak a Nemzetgyűlés tagjai, hanem az egész keresztény Magyarország tudja, mert hiszen mindenki a saját tapasztalataiból megGyőződhetett az általam elmondottak igazságáról. Csak a proletárdiktatúra megdőlte után tárult azután fel a maga teljes valóságában mindaz a pusztítás, amelyet ők Magyarországon elkövettek. Elkezdve attól, hogy kiszolgáltatták Magyarországot az idegen megszálló csapatoknak, folytatva ott, ahol a nemzeti érzésüeket halálra hajszolták, felakasztották, keresztüllőtték, a Dunába dobták, folytatva ott, ahol ellepték a magyar iskolákat és gyalázatosabbnál gyalázatosabb tanokat plántáltak bele annak a gyermeknek hófehér lelkébe, amikor a gyermeket tulajdon szülői, saját apja ellen lázították és izgatták, (Igaz! Ugy van ! a baloldalon) amikor