Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-80
282 A Nemzetgyűlés 80. ülése 1920. évi augusztus hó 7-én, szombaton. honszerző és államfentartó magyarságnak, hanem ez minden tisztességes magyar embernek parancsoló szent kötelessége is, Fajvédelmi intézkedéseink tehát nem késhetnek tovább. A világ minden tájáról felénk viharzó veszedelmek közepette nem nézhetjük immáron tétlenül, hogy nemzetünk évezredes törzsét belső férgek alattomos munkája rágja és döntse az enyészetbe. Ez a hatalmas törzs, amely századokon át tomboló orkánok ádáz dühét ki tudta állni, amelynek virágzó lombkoronáját megtéphetek ugyan a tajtékzó viharok, de létalapját megingatni nem tudták, nem eshetik martalékául egy élősdi fajnak, amely százezernyi szipolyával, vérszomjas szenvedéllyel, marcangoló karjaival reátapadt, körülhálózta, belerágta magát, hogy kiszivja utolsó életerejét is. Nem ! Ez lehetetlen ! Felbuzdul bennünk az élet kialvó szikrája, honunkért aggódó lelkünk fáklyafénye újra lángragyul, izmaink csodás energiától duzzadnak, s homlokunk mely körül ott dereng a keresztény és nemzeti érzelmek glóriolája, elveszti a gondterheltség sötét ráncait s újjáéledve, öntudatra kelve, felismervén nemzeti hivatottságunkat elszánt hevülettel fogunk hozzá az uj ezredév szilárd megalapozásához. Ezt sem az entente, sem senki a világon nem veheti tőlünk rossz néven legkevésbé pedig az a zsidóság, amely évszázadokon keresztül mindig zavartalanul élvezte a magyar lovagiasság és vendégszeretet áldásait. Ha a zsidóság kívánta volna a magyar fajjal való teljes 'összeolvadást, ha a honszeretet szent érzésében és a nemzetfentartás eminens kötelmeiben, a magyar hazáért való legteljesebb áldozatkészségben és önfeláldozásban óhajtotta volna a tökéletes egybeforradást, — akkor századokon át elég alkalma nyilt volna erre. De nem akarta, nem kívánta ezt, sőt állandóan fényes tanújelét szolgáltatta annak, hogy ettől a gondolattól milyen messze áll. Â zsidóság nem tudta sohasem megérteni a magyar nép lelki világát és nemzeti törekvéseit, hanem csak saját hatálma megszilárdításán dolgozott. Lassan-lassan kezükbe kerítették a gazdasági vezetést, az ipart és kereskedelmet, a sajtót és mindezeket arra használták fel, hogy tervüket, a magyar nemzet felett való politikai hegemóniát megvalósíthassák. Sorompóba állították bankjaikat, pénzintézeteinket, kiforgatták vagyonából a magyar kisbirtokosságot, a magyar nagybirtokosokat, gyárvállalataik segélyével, amelyeket nem tisztességes üzlet szempontjából ii3 r itottak, tönkretették a magyar kisiparosságot és teljesen lehetetlenné tették a keresztény kereskedők megélhetését, mert ezeknél a mammonimádóknál minden más cél háttérbe szorult amellett, amely a magyar nemzet kiszipolyázásában nyilvánult meg. Altruizmus, humanizmus, ipari és kereskedelmi tisztesség a zsidófajnál teljesen hiányzik, a fő a profit, más minden mellékes. Sajtójukban valóságos zsidó-kultuszt teremtettek meg. A keresztény erkölcs lezüllesztése, vezető nagyjaink lejáratása, a nemzeti törekvések profanizálása, a nemzetközi métely elhintése volt legfontosabb törekvésük. Lassanként megvetették lábukat a politikában is, amely régi időben teljesen elérhetetlen mezőny volt számukra. Vesztegetés, korrupció és panama jelezték fokról-fokra itt is a zsidó erkölcs útját. Fokonként készítették elő a, nemzeti élet abroncsainak szétrobbantását. Ördögi ármány, sima megkörnyékezés, ravasz cselvetés, pénz és terror voltak, eszközeik céljaik elérésében. Ámde a béke nyugodtabb éveiben nehezen ment a nemzeti egység megbontása. Bár .mindent elkövettek, hogy a hatalom polcára juthassanak, mert Ziont itt a Kárpátok ölén akarták titkon felépíteni, a jeget megtörniök nagyon nehéz volt. A nemzeti érzés egybefüzte még a magyarságot. Ezt az érzést, ezt az egységet kellett tehát először tönkretenni, hogy ők azután a biztos győzelem jegyében indulhassanak hadjáratra ellenünk. E végből szervezték meg hazánkban a nemzetközi szociáldemokrata-pártot, amellyel korántsem az volt a céljuk, hogy az emberi jogrend egészséges kiépítésével, megszilárdításával teljes társadalmi egyenlőséget teremtsenek és a bérmunkások sanyarú helyzetét megjavítsák, hanem a mesterségesen fellázított elégedetlen elemek egybegyűjtésével tábort akartak rekrutálni maguknak a nemzetközi zsidó érdekek védelmére. Magyaroszágon egyetlen magyar munkásnak se jutott volna eszébe soha nemzetközi alapon szervezkedni, ha a zsidóság saját céljai érdekében nem csalta volna őket lépre. ( Ugy van ! a szélsöbaloldahn.) Szinte szégyenletes és bántó, hogy a magyar keresztény munkásságnak egy része ilyen Kunfi- és Weltner-féle zsidó vezérek járszalagára engedte magát füzetni és engedte magát általuk vezettetni, tévtanaikat szociális igazságokként fogadta el és együtt haladt velők a nemzetietlenség fertőjébe és a vallástalanság sötét útvesztőjébe. Mig egyik oldalon a zsidó nemzetközi szociáldemokrácia lobogtatta a nemzeti élet megsemmisítésére kibontott forradalmi vörös rongyot, addig a másik oldalon teljes vehemenciával működött az erkölcstelen zsidó sajtó, az a zsidó sajtó, amely undoritóan sáros csizmával gázolt bele mindenbe, ami előttünk, keresztény magyarok előtt szent és tisztelt volt ; az a zsidó sajtó, amely nem lankadó kitartással támadta egyre jobban a keresztény erkölcsiséget, amely szemérmetlenül garázdálkodott a magán- és családi becsület oltárán; az a zsidó sajtó, amely a modern felvilágosodottság jelszava alatt barbár módon rántotta útszéli fertőbe a serdületlen gyermekek tudatlan és boldog illúzióit, az a zsidó sajó, amely nem átallotta Magyarországot állandóan balkáni színekkel ecsetelni a külföld előtt, meghazudtolni a történelmi igazságokat, letagadni magas kultúránkat, ferde színben tüntetni fel nemzeti törekvéseinket, az a
