Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-79

A Nemzetgyűlés 79. ülése 1920. megállapodás Németország és az entente között, mely szerint az entente az efajta hadifogolyszállítmányok szállítására hajótért bocsájt ren-, delkezésre« ; — ez nem ide tartozik, — »végül egy szerződés Ausztria és Szovjetoroszország között, mely szerint Ausztria kötelezi magát, hogy az osztrák foglyokat orosz kézből visszakaphassa, egyidejűleg a politikai foglyokat, melyek iránt Szovjetoroszország érdeklődik, a hadifoglyokkal együtt kiadni Oroszországnak. Láthatják hölgyeim és uraim, hogy ez a harmadik szerződés nem hozható összhangba a két elsővel, ennélfogva Németország sohasem egyezett bele abba, hogy ezt a harmadik szerződést teljesítse. Ellenkezőleg. Nos, Ausztria mindezek ellenére egy nálunk hadifogolyszállitmányként bejelentett szállítmányhoz politikai foglyokat is besorozott.« Most a következő passzusra és mondatra vagyok bátor a Nemzetgyűlés figyelmét felhívni (olVassa) : > Ügyetlen alantas hatóságok révén ez német hatóságok tudomására jutott és tudomást szerzett róla a német kormány is. (Derültség.) Erre aztán német hatóság beavatkozott anélkül, hogy a külügyi hivatallal érintkezésbe lépett volna. Midőn azonban a külügyi hivatal arról értesülést szerzett, hogy alantas hivatalok feltartóztatták a szállítmányt, és midőn tudomására jutott, hogy a szállítmány nem szerződésszerű és jogszerű, nem maradt egyéb hátra, mint feltartóztatni a szállítmányt. Mert mi történt volna, ha ezt a szállítmányt most továbbengedjük? Ebben a pillanatban diplomáciai ellentétbe kerültünk volna Magyarországgal és az entente-tal ós végül nagyon rosszul jártak volna a politikai foglyok, ha az entente most már nyilt tengeren vizsgálta volna át a szállítmányt. Másfelől teljesen tisztában voltunk azzal, hogyha feltartóztatjuk a szállítmányt, akkor Ausztriával és Szovjet-Oroszországgal kerültünk ellentétbe. Ez azonban semmikép sem ingathatott meg elhatározásomban. Mihelyt a jogállapot megállapittatott, azt tettem, ami a népjog alapján szükséges volt«. Most ebben rámutatok arra, hogy a német külügyi kormány mindenesetre nem szívesen látta a foglyok feltartóztatását, ami ebből határozottan kiviláglik. Nézeteltérés volt e tekintetben és az orosz bolseviki hadseregek előnyomulása által keletkezett azon két diplomáciai konfliktus között, amely velünk, vagy amely Ausztriával és különösen Szovjetoroszországgal állott volna elő, a bolseviki hadseregek előnyomulásának hatása alatt az utóbbi diplomáciai konfliktus elkerülését választották természetesen, és ekkor következett be Kun Béla szabadonbocsájtása. A dátum pedig igazolja azt, hogy ez már előbb történt, mint a mi kérésünk oda megérkezhetett volna. Ami már most a jogi állapotot illeti, a jogi állapot az, hogy Németországgal nincs szerződésünk arra nézve, hogy a kiadatások NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. évi augusztus hó 6-án, pénteken. 273 mennyi idő alatt' bonyolittatnak le, illetőleg Németország mennyi ideig köteles várni a megkeresésekre. Azonban a szokás az volt, hogy hat hétig várnak, és ezt a határidőt Németország máskor mindenkor a leglojálisabban betartotta, úgyhogy itt ez a lépés csak egy egészen határozott külső befolyásra, nevezetesen a szovjethadseregeknek az előnyomulására tekintettel történt, és ez a lépés egyáltalában az első azóta, amióta Németországgal, ugy is mint Osztrák-magyar monarchia, vagy ugy mint Magyarország, összeköttetésben állunk. Ez a lépés — nézetem szerint — bekövetkezett volna minden körülmények között akkor is, hogyha az a megkeresésünk odaérkezett volna, mert hiszen a sürgönyünkben jelezve volt és berlini megbízottunk is jelezte, hogy milyen értelemben történik a kikérés. Itt egy jelentés van, amelyet berlini megbízottunk közölt és amely szintén ugyanezen dátumról, a július 26-án való megbeszélésről szól, amikor Simons külügyminister a mi megbízottunknak kijelentette, hogy sajnálatukra nincs módjukban Kun Bélát tovább ott tartani, mert a helyzet olyan, hogy ők nem tehettek máskép s a kifogás, a magyarázat az volt, hogy még nem érkezett meg a mi kiadatási megkeresésünk. Hiába volt a mi ottani képviselőnknek az a megjegyzése, hogy a futár útban van és elindulásától értesülést is kapott, ennek ellenére megtörtént, hogy Kun Béláékat kiadták. Ezekre a körülményekre bátor vagyok itt rámutatni és egyúttal bátor vagyok ugyanennek a beszédnek, amely a német parlamentben akkor elhangzott, egy másik passzusára is rámutatni, amely mutatja azt, hogy milyen volt presszió, amely a német külügyi hivatalban gyakoroltatott, amikor ugyanennek a beszédnek a során Simons kifejti azt és figyelmezteti Németországot arra, hogy a szovjet-köztársasággal gazdasági kapcsolatba szükséges lépnie s a s*zovjet-köztársasággal való kapcsolatot igen erősen és az u. n. független szocialistáknak tapsai között igen aláhuzottan támogatta a német külügyminister. Ez arra mutat, hogy itten határozottan nem az a véletlen körülmény, nem az az egy-két napi késés, hanem igenis az orosz hadseregeknek előnyomulása és az a viszony, amelyben jelenleg Németország és Oroszország egymással állanak, ez volt az, ami erre a dologra okot adott. (Igaz! Ugy van!) Bátor vagyok ezzel kapcsolatban rámutatni arra, hogy a külügyministeriumnak tisztviselői karát igazán mélyen érintette a képviselő «urnák az a megjegyzése, hogy itt bizonyos ballplatzi tradíciók volnának, mert a külügyministerium tisztviselői kara a legteljesebb magyar érzéssel dolgozik és igen nehéz körülmények között teljesít szolgálatot. Hiszen abban a képtelen állapotban, amelyben vagyunk, a külföldi képviseleteinkkel való kapcsolat rendkívül súlyos és nehéz. Ennek dacára itt az ő részükről semmiféle inuSS