Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-79

A Nemzetgyűlés 79. ülése 1920. évi augusztus hó 6-án, pénteken. 265 nálni, mint eddig és az árpa és kukorica horribilis magas árakat fog elérni. Május óta igen sokan foglalkoztak e kérdéssel és különböző terveket nyújtottak be a kormányhoz is, mint az illetékes faktorokhoz. A tervek teljesen a szabadforgalom álláspontjára helyezkedtek, amelyek lehetővé tették volna, hogy a kormány olcsón jusson ahhoz a mennyiséghez, mely az ellátatlanok részére szükséges, sőt jóformán ingyen. Volt pl. egy terv, amelyet röviden el akarok mondani és amelyet Fáy Gyula t. képviselőtársam nyújtott be akkor megfontolás végett a pénzügyminister úrhoz, amely a szükséges 3,100.000 métermázsa begyűjtését adóalapon kiváiita megoldani. Számitása szerint, minthogy 3,100.000 métermázsára van szükség és a csonka Magyarország egyenes földadója körülbelül 30 milliót tesz ki, épen bejött volna a mennyiség, ha adókoronánként tiz kilogrammot vetettek volna ki. Azt hiszem, bárki, ha $zámitást csinál és ezt a rendszert elfogadja, megGyőződhetik róla, hogy jól áll a mai helyzettel szemben, mert ebből egy természetes progresszivitás fejlődik ki, azon természetellenes progresszivitással szemben, melyet a mai rendelet statuál. A természetes progresszivitás az lett volna, hogy a nagybirtok, ahol erdő és legelő van, adókorona után fizessen, tehát progresszive többet fizessen, mint a kisbirtok, ahol erdő és legelő nincs. Viszont a rendeleten alapuló progresszivitás teljesen hibás alapon van megállapitva és amellett a legrosszabb argumentum a most létesitendő földbirtokreform ellen. Erre később akarok rátérni, valamint a most megállapított skálára is. Csak visszamenőleg szeretnék rámutatni arra, hogy mi történt akkor, amikor első izben a Ház elé hoztuk a gabonaelosztás kérdését. Utánam nemsokára G-aal Gaszton képviselő szólalt fel. Egy pártközi értekezlet volt a két párt között, mely megtárgyalta a kérdést és bizonyos látszólagos megállapodásra jutott, mely látszólagos megállapodásokat most ugy akarják feltüntetni, mintha azok azonosak volnának azokkal a megállapodásokkal, melyeket Gaal Gaszton csinált. Meg akarom állapítani, hogy ez nem felel meg annak, mert hiszen ezen az értekezleten en is részt vettem, sőt részt vettem az igen t. közélelmezési minister ur szives meghívása folytán a közélelmezési tanács egyik ülésén is, ahol, sajnos, nagyon kevés gazdát láttam. Malomképviselőket és egyéb képviselőket óriási mennyiségben láttam a tárgyaláson, de akiket gazdáknak nevezhetnénk, csak kettőt, hármat. Ott Gaal Gaszton egyik főfeltétele az volt, hogy amennyiben ez a megváltoztatott Sedelmayer-féle szisztéma elfogadtatik, a többi gazdasági osztályokra egy közélelmezési pótadó vettessék ki, melyet 500 millióban fixirözott. Elismerem, hogy ezen adó kivetése óriási nehézségekhfc ütközik, és alig hiszem, hogy azt rövid idő alatt lehetséges volna létesíteni, de amennyiben ezt nem fogadják el, elesik az is, hogy a gazdatársadalom, illetve a gazda- j NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. —

IV. KÖTET. pártok által kiküldött külön képviselők belemenjenek ebbe a megoldásba. Soha sem volt szó azon az értekezleten arról, hogy az a skála, amely most érvényben van és amely a gabonarendelet kivihetetlenségének nézetem szerint egyik fő okozója, fel fog emelkedni az állítólagos magasabb termésátlagoknál óriási, horribilis leadásokra, melyek az intenzív gazdaságon teljesen lehetetlenné teszik a gazdálkodást. Csak egypár példával akarom ezt bebizonyítani. En már akkor felszólaltam és azt mondtam, arról lehet szó, hogy egy birtokmiriimum mentesittessék, mely birtokminimumnak nagyon alacsonynak kell lennie. Rá fogok térni arra is, hogy miért. A középbirtok legjobban sujtatik ezen rendelet által és az intenzive kezelt nagybirtokok szintén. Azért mondom, hogy csak a nagyon apró kisbirtokot kell egészen mentesíteni, mert hiszen a (kisbirtokosoknak alkalmuk van arra. hogy kéthárom-öt holdnyi földjükön kivül másutt keressék meg a szükséges gabonát. A hiba nézetem szerint a középső skálákban van, melyek túlságosan keveset adnak le. Leginkább sújtatnak azok a birtokok, melyek 100—350—500 hold őszi vetéssé] birnak. Ezt be fogom bizonyítani. Közismert tény, hogy egy középszerű intenzitással kezelt közép- vagy nagybirtoknak holdanként öt métermázsa saját szükséglete van. Ez manapság mindinkább emelkedik, mert hiszen minden időszaki munkás és minden más munkás is, a Pestről jövő szerelő stb. is, élelemben kívánja fizetését. Már most, ha öt mázsa minimumot veszünk, az öt mázsás leadásnál, ha egy gazdaság nem ér el tiz métermázsa átlagot, kénytelen bevásárolni, illetve más valahonnan gabonát szerezni . De honnan ? Mert hiszen neki ugyebár nincs? 11 méter mázsás átlagnál van neki némi feleslege, de öt-hat mázsánál tetemesen ráfizet. Nem akarom számokkal untatni at. Nemzetgyűlést. Méltóztassanak ezt kiszámítani, ezek köztudomású dolgok. 8 mázsán felüli termésnél kezdi számadását némikép megtalálni. Texmészetesen minél intenzivebb egy gazdaság, annál többet kell ráfizetni. Honnan fogja ő ezt elvenni ? Ismét a cselédségtől vegye el ! Arról lehet talán beszélni, hogy a cselédség túlmagas fejkvótát, illetve túlmagas konvenciót kap, de a dolog igy van. A cselédség egy olyan osztály, mely sok bajon ment keresztül, sok izgatásnak lett kitéve, de amely ma végre megnyugodott, meg van elégedve úgyhogy panaszra oka nem lehet. Nem kívánatos tehát, hogy a gazdák és a cselédek közt elrontsuk a viszonyt azzal, ha a neki kiutalt konvenciót elvesszük tőlük, azért mert a gazdák nem lesznek képesek leadni a rájuk vetett gabonamennyiséget. Huszár Elemér: Vagy nem marad vetőmag. Őrgr. Pallavicini György: Vagy nem marad vetőmag, a többtermelést nem nagyon fogja fokozni. Ezeket akartam a rendelet igazságtalan voltának bizonyítására felhozni és azt hiszem. 34