Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-79
250 A Nemzetgyűlés 79. ülése 1920. ezt a malomvállalatot arra, hogy ezt az engedélyt ruházza át erre a trösztre. T. Nemzetgyűlés! Ezt az egyezménytervezetet Magyarország jelenlegi állapota mellett megGyőződésem szerint erkölcstelennek kell mondani, mert nemcsak a gazdaközönségre nézve káros, de a legnagyobb kárral jár a fogyasztóközönségre nézve is, amennyiben a fogyasztóközönséget teljesen kiszolgáltatja az ő üzleti szellemük szerint megállapított árhullámzásnak, kiszolgáltatja az ő önkényöknek. A gazdaközönségre nézve azért káros, mert olyan áron vásárolják meg az ország különböző részeiben a gabonát, amilyen árat ők állapítanak meg; a fogyasztóközönségre nézve viszont azért káros, mert a lisztárakat olyan magasan állapithatják meg, amilyen magas párakat az ő üzleti lelkiismeretük csak elbir. És káros harmadsorban az országra nézve azért, mert, ha a kiviteli üzletet ők tartják a kezükban, a kivitelből az államra háruló nyereség nagy részét ők vágják zsebre. T. Nemzetgyűlés! Midőn erről a szerződéstervezetről elmondottam nézeteimet, legyen szabad ezt a Ház asztalára letennem azzal a kéréssel, hogy szíveskedjék az illető minister ur a szerződésben foglaltakat áttanulmányozni és ennek az egész nemzetre károsan kiható következményeit, ha csak lehetséges, megakadályozni (Leteszi a szerződés-tervezetet a Ház asztalára. Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző: Gaal Gaszton! Gaal Gaszton : T. Nemzetgyűlés ! Midőn a kérdéshez szót kérni bátorkodom, ennek egyik legfőbb oka Szabó József t. képviselőtársamnak tegnapi felszólalása és az a kommentár, amelye lyel ezt a felszólalást különösen keresztényszocialista-párti képviselőtársaim kisérték. A felszólalás szövege még nincs a kezemben, amennyiben a Napló kinyomatva még nincs, és itt szórói-szóra idézni mindazokat, amiket a t. képviselő ur mondott, nem tudom. Ellenben emlékezetből konstatálni kivánom, hogy a t. képviselő úr igen hangulatos szavakkal festette azt a nyomort, azt a szenvedést, amit a munkás kiáll, amikor megtudja, hogy nem kap annyi kenyeret, amennyire szüksége van ; igen szépen festette le a tisztviselői kar kedélyhangulatát, a tisztviselőkét, akik ebben az országban nyomorognak, mert nem kapják meg azt a fizetést, melyre szükségük van, és ahhoz az egyetlen táplálékhoz, amivel fentarthatják magukat: a kenyérhez, is csak redukált mennyiségben jutnak. Őszintén megvallom, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy ezekben az aggodalmakban és lelki szenvedésekben, amelyeken a t. képviselő ur maga is keresztülment, amikor azokat lefestette, magam is osztozom. De abban azután már nem tudok osztozni, amikor a t. képviselő ur csak azokat a szenvedéseket látja meg, amelyek az egyik oldalon Tannak, a ellenben másik oldal szenvedéseit nem akarja meglátni, sőt azokévi augusztus hó 6-án, pénteken. nak szenvedését és érdemeit is letagadva, olyan invektivákkal fordul a magyar gazdaközönség felé és olyanokat mond, hogy hozzon ebben az országban egyszer már a gazdaközönség is áldozatot. Szabó József : Azt nem mondtam ! Gaal Gaszton: Megengedem, mélyen tisztelt képviselő ur, hogy szavai szószerint nem ezek voltak, idézni nem tudom, mert, mondom, a Napló még nincs itt, hogy azonban az értelme ez volt, a tekintetben hivatkozhatom a hátam mögött ülő összes gazdaképviselőkre, akik ezt mindnyájan igy hallották. Szabó József : Még egyszer hozzon áldozatot, azt mondtam. Ez egészen más! Gaal Gaszton: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy már most ennek a nyomornak, ennek a megfestett nyomornak kapcsán egy kicsit kitérhessek messzebbmenő dolgokra is és a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés előtt rámutathassak arra, hogy ennek a nyomornak, amennyiben van ki az oka? Sokat foglalkoztak ebben a Házban a bolsevizmus kitörésének okaival. Felhoztak sok mindenfélét, csak egyet nem Emiltett még meg ebben a Házban senki sem. Minden belső rendnek első és legbiztosabb alapja és főkelléke a vagyonbiztonság. Amely percben egy országban a vagyonbiztonság meginog, abban 'a percben a közrend is fel van fordítva. Es amikor a bolsevizmus kitörésének okait keresem, egy kicsit messzebbre megyek, mint tették a mélyen tisztelt képviselő urak, akik ezt a kérdést itt a Házban tárgyalták. És én konstatálom és ki fogom mutatni, hogy a bolsevizmus csiráit tulajdonképen a háború alatti rekvirálásokkal vetették el a nemzet életébe. Abban a percben, amikor az államrezon szempontjából és indokából hozzá mertek nyúlni valamely magánvagyonhoz és pedig elsősorban a mezőgazda-közönségnek magánvagyonához, amikor azzal az indokolással, hogy az állam fentartása követeli azt, hogy a magyar mezőgazdának a tulajdonát, az ő gabonáját, az állatját, a szerszámját, a kocsiját, mindenét, amije van (Egy hang jobb felől: A párnáját !) egyszerűen »vogelfrei«-nak nyilvánították, ezzel szoktatták hozzá az egész közönséget ahhoz, hogy a magánvagyon nem feltétlen tiszteletben tartandó intézmény, hozzászoktatták azzal a jelszóval, hogy ha az állam érdeke kívánja, ahhoz bárki hozzá nyúlhat. Szabó József: Ez igaz, de az embereket is elrekvirálták katonának! (Egy hang jobbfelől: Azokat is telünk vitték el!) Gaal Gaszton : Amit Kun Béláék csináltak, az már csak ennek folytatása volt ; akkor csinálta a legális kormány, Kun Béláék alatt pedig csinálták a nem legális »államférfiak«. (Zaj balfelöl.) Gunda Jenő : Ilyet mondani ! Szabó József: Hallatlan dolog az önzésben ennyire elmenni ! Akkor mi is azt csináljuk most !
