Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-78

A Nemzetgyűlés 78. ülése 1920. évi augusztus hó 5-én, csütörtökön. 249 mint külügyministerhez a következő interpellációt intézni (olVassa) : * >>1. Tisztában van-e a kormány azoknak az eseményeknek jelentőségével és esetleges következményeivel, melyek mostanában Lengyelországban lejátszódnak ? 2. Hajlandó-e a kormány elnöke, úgyis mint külügyminister a Nemzetgyűlés és ennek révén a magyar közvélemény megnyugtatására nyilatkozatot tenni ?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a küliigyminister urnák. A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Teleki Pál miniszterelnök : T. Nemzetgyűlés ! Az interpelláló képviselő ur interpellációjának második kérdésével kezdem, t. i. azzal, hogy hajlandó vagyok-e a Nemzetgyűlésnek és ennek révén a magyar közvéleménynek megnyugtatására nyilatkozatot tenni. Mint méltóztatnak látni azonnali válaszomból, hajlandó vagyok, de másrészt méltóztassanak megGyőződve lenni, hogy meglehetősen nehéz ( Ugy van ! Ugy van !) a kérdéseknek sok olyan részére kitérni, melyet a nagy nyilvánosság előtt részleteiben tárgyalni nem lehet. (Ugy van ! Ugy van ! Felkiáltások a bahldalon : Zárt ülést kérünk !) Amidőn tehát azt mondom, hogy a kormánynak nemcsak terve, de a készültsége is megvan, amennyire erőnkben áll, akkor, mondom, ne méltóztassék azt kivánni, hogy ezen készültség részleteire rátérjek. (Félkiáltások a középen : Nem is kívánjuk !) Hiszen ez nagyon természetes. Igaz, hogy csak annyi, erőt fejthetünk ki, amennyi erőnk van, amennyi erőnk maradt, de ezt az erőt a legteljesebb mértékben, erkölcsi leg is, testileg is ki fogjuk fejteni. (Helyeslés balfelől.) Mi az egész veszedelmet ismerjük egész nagyságában, az össze«! lehetőségekkel számoltunk ; tudjuk, hogy mivel állunk szemben. Azonban méltóztassék megengedni, hogy a Nemzetgyűlésen át figyelmeztessem a közvéleményt, hogy ne higyjen mindenféle ilyen elterjedő hireknek, (Általános helyeslés.) amelyekkel a leglehetetlenebb dolgokat kolportálják. Hiszen csak hozzászokhattunk hat évi háború alatt, hogy ne higyjünk mindenféle híreszteléseknek, (Ugy van ! Ugy van I) Én mondhatom, magam, — hiszen felelős állásban csak rövidebb ideje vagyok, de azelőtt is, amikor még nem voltam felelős állásban s kívülről mint a közönség egyik egyéne szemléltem a dolgokat, — mondhatom, hogy 1914 augusztusa óta csak azt hiszem, ami 30 napon át igaz marad, ami 30 napon át tartja magát. És igazán csodálkozom,, hogy még vannak emberek, akik mindenféle hirtelen elterjedő híreket elhisznek. Ha az. oroszok a Zbrucsot átlépik, a következő nap már azt haljuk, hogy átlépték a Kárpátokat. Először is kijelenthetem, hogy erről szó sincsen. Ami magát az orosz előnyomulást illeti, ugy látszik információnkból, — hiszen ar orosz hadvezetőség terveit mint olyanokat nem ismerjük, csak a mozdulatokból következtethetni a tervekre, s ezekből ugy látszik, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ, 1920—1921. — IV. KÖTET. — hogy ez az offenzíva jelenleg határozottan és csakis Lengyelország felé irányul. De méltóztassék elhinni, hogy a bolsevizmusnak és Oroszországnak sokkal nagyobb tervei vannak", semhogy itt egy tisztán Magyarország elleni akcióval állanánk szemben. Itt egy egész Európa, de nemcsak Európa, hanem a jelenlegi világhatalmak ellen irányuló akcióval állunk szemben, amely világhatalmakat igyekezni fognak azokon a pontokon találni, amely pontokon azok a legsúlyosabban érinthetők, amely pontokon e világhatalmak a legerősebben szenvednek és amely pontokon megtámadva azon mai világhatalmak megrenditése leginkább bekövetkezhetik, azt leginkább remélhetik. Ez az, amit mi a jelenlegi bolsevista szándékokból és előnyomulásból következtethetünk. Hogy azonban e tekintetben Magyarország megtámadtatása szerepet játszhatik, ezt az eshetőséget egy pillanatig sem akarom tökéletesen eliminálni, már azért sem, nehogy azt méltóztassanak hinni, hogy én abban a reményben ringatom magamat, hogy a támadások feltétlenül másfelé irányulnak és mi nyugodtan, összetett kézzel nézhetjük mig másfelé támadnak. Számoltunk azzal az eshetőséggel, hogy az ide való betörés a kombinációnak egy eleme lehet, habár ez meglehetős kis elem volna abban a nagy koncepcióban, amellyel ők dolgoznak. Ott van a lengyelkérdés, Románia kérdése, amelynek termése kecsegtetőbb, mint a mienk ; ott vannak az ázsiai kérdések, amelyekben a világhatalmak megrenditésére sokkal könnyebben lehet reményeket támasztani, mint Nyugat-Európa felé előnyomulni. Itt azonban, mielőtt továbbmegyek, ki szeretnék térni egy körülményre, arra, amit az interpelláló képviselő ur az entente politikájára nézve mondott. (Halljuk ! Halljuk !) Mi mint békedelegáció megjövendöltük ezeket a dolgokat. (Ugy van! half elől.) Megjövendöltük majdnem összes jegyzékeinkben, speciálisan megjövendöltük az összefoglaló jegyzékünkben s a határokra vonatkozó jegyzékünkben, hogy ezekkel a határokkal Magyarország nemcsak gazdaságilag nem tud megélni, de Magyarország védtelen is lesz. Ezeket a határokat a nagyhatalmak nem saját koncepciójukból és nem saját iniciativájukból, hanem a Wilson által felállitott elvek (Egy hang balfelől : Szép kis elvek !) felhasználásával, illetőleg azok erőszakos magyarázatával tulaj donképen szomszédaink állapították meg, és azt hiszem, sohasem gondolta az entente, hogy akkor, amidőn Magyarországnak olyan határokat szabnak, amelyek a másik oldalon támadóknak minden stratégiai előnyt megadnak, a belülről védekezőtől pedig minden stratégiai előnyt elvesznek, hogy akkor, tulaj donképen nem ezeknek a szomszédoknak kezére fogja játszani azt a lehetőséget, hogy egy Magyarországgal, való bármikori konfliktus esetén ezek bármelyike bárminő körülmények között fölényben legyen velünk szemben, hanem egy egészen más hatalomnak játssza kezére ezt a kedvező stra32