Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-69
16 A Nemzetgyűlés 69. ülése 1920. lyozhatom eléggé, hogy mennyire szükségünk van, hogy kultúránk bástyái legyenek Magyarország határain tul is. (Élénk helyeslés.) Külügyministeri minőségemben még a könyvbeszerzések kérdésével is foglalkoztam. Ez is fontos kérdés, amelyet igyekezni fogok most még nagyobb eréllyel keresztül vinni, mert kultúránkat roppant veszély fenyegeti azáltal, hogy nem tudja magát eléggé táplálni a külföldi könyvek drágasága miatt, ugy hogy érezzük minden egyes tudomány terén az elmaradásunkat, mert nem tudjuk megkapni azt a teljes anyagot, amelyet a. béke idején kaptunk ; különösen nem bírják az egyes egyének. A könyvbeszerzést intézményesen szeretném megvalósitani a közoktatásügyi ministeri um utján. Programmunk két következő pontja közül az egyik az, (Halljuk ! Halljuk !) hogy az államfő jogait ki kell terjesztenünk abban az értelemben, amely értelemben a Nemzetgyűlésnek már szándékában volt azt kiterjeszteni. Törvényjavaslatot fogunk előterjeszteni a kormányzó házf eloszlató si jogának megadásáról, melyre, azt hiszem, nemcsak a koMnányzó szempontjából, de a kormány és a parlament működésének szempontjából is nagy szükség van. Erre részletesebben majd a törvényjavaslat beterjesztése alkalmával fogok rátérni. (Helyeslés.) A másik kérdés, amelyet lehetőleg gyorsan eló kell készítenünk, a választójog kérdése. Ez az előbbivel természetesen összefügg, mert hiszen a választójog reformját anélkül nagyon nehéz lesz megoldani. Ezeket a törvényjavaslatokat elő kell készítenünk. A választójog reformjának az előkészítése maga is meglehetős hosszú időt fog igénybevenni, a tárgyalása szintén. Ezekkel szeretnénk akkorra készen lenni, amikor letárgyaltuk már azokat a sürgős javaslatokat, amelyeket az előbb jeleztem. Igen nagy súlyt kivánunk helyezni a szociális és munkásvédelmi ügyekre. (Élénk helyeslés.) A népjóléti és munkaügyi ministerium összes ügyeit szabályózni fog kelleni, e ministerium rendeltetését és jövőjét illetőleg. Azt hiszem, rövid idő alatt, talán még a mai napon beterjeszti a népjóléti és munkaügyi minister ur a munkásbiztositóvénztárak államosítására vonatkozó javaslatát. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Szükséges lesz ezenkívül az egészségügyi közigazgatás államositása/ a munkásbiztositás ágazatainak kiterjesztése a családbiztositásra, az aggkori biztosításra, A kérdéseknek egy másik nagyon fontos komplexuma az anya- és csecsemővédelem és a tuberkulózis elleni küzdelem, amelyek megoldására most a háború után kettőzötten van szükség, amelyekkel való foglalkozásra most a háború utáni állapotokban, a jelenlegi élelmezési nehézségek között •óriási szükség van. Nagy nehézségekkel állunk itt szemben, de ezek leküzdésével foglalkoznunk kell. (Ugy van! Ugy van!) Sajnos, itt sok olyan körülmény játszik közre, amelyről az - ember nem is hinné, hogy közrejátszik ; igy magának a békeévi július hó 22-én, csütörtökön. szerződésünknek a kérdése is, ezzel kapcsolatban pl. az erdeink elvesztése szintén belejátszik a tuberkulózis kérdésének a megoldásába. Itt is van egy momentuma annak, ahol a nyugati államok megmutathatják a békeszerződés reviziójában a maguk humanitárius gondolkozását is ; mert az alföldi házak földes szobáinak lepadolásával a tuberkulózis kérdésének egy igen jelentékeny részét meg lehet oldani. De ha elvesztett Felvidékeink tutajai nem ide fognak lejönni, akkor ez nehezebben lesz megoldható. Tehát itt is felhivom a nyugati államok figyelmét arra, hogy itt van egy momentum, ahol a 'békeszerződés revíziójával nagy jót tehetnek. (Élénk helyeslés.) A népjóléti ministerium nagy súiyt kivan helyezni a fürdők és forrásvizek kihasználására, azon kevés fürdő kihasználására, ami megmaradt és arra, hogy azok a nagytömegek részére hozzáférhetőkké tétess snek. (Ugy van! Ugy van!) ' Azután erélyes intézk déseket kíván tenni különböző jótékony alapok, jótékony egyletek stb. megrendszabályozása tekintetében. Ez olyan kérdés, amellyel már a forradalmak előtt magam is foglalkoztam volt és amely okvetlenül sürgősen rendezendő ; mert tudom akkori tapasztalatomból, hogy hányszor történik meg az, hogy 4—5 kormányhatóság — egymás intézkedéséről nem tudva — szubvencionálja ugyanazt az intézményt, mig más intézmény tökéletesen pang. (Igaz ! Ugy van 1) Ez évtizedek óta igy van. A szűkebbre kitűzött programmunk utolsó pontja a nemzetiségi kisebbségek kulturális és nyelvi igényeinek kielégítésére vonatkozik. Mindent meg fogunk ebben a tekintetben tenni, ami jogos, ami méltányos, ami szükséges. Maga a békeszerződés is előírja ezt, de mi magunk is akarjuk ; hiszen nekünk magunknak is szándékunkban volt ez és tanújelét is adtuk ennek ; sajnos, ezeket a tanujeleket sokszor félreismerték, de tanújelét adtuk mindenkor annak, hogy a nemzetiségeinkkel jól meg tudtunk férni. (Élénk helyeslés.) Mindazonáltal természetes az és nemzetiségeinkről is tudjuk, meg vagyunk róla győződve, hogy ők is a magyar állameszmének teljes elismerésével, teljesen a magyar állameszmébe és a magyar állami egységbe beleilleszkedve, épugy, mint ahogy eddig tették, szolgáim fogják a hazát, ugy mint hazafias nemzetiségeink tették, a németeken kivül a rutének, a tótok is, akiket félreismertek, de akiket ha megkérdeznének, akkor hasonló tapasztatotokra jutnának, amely tapasztalatokról beszédem elején Németországgal kapcsolatban bá-, torkodtam megemlékezni. (Általános helyeslés.) Hiszen ez volt az álláspontunk és ez volt az igazolásunk a nemzetiségi kérdésben, amelyet Apponyi Albert őexcellenciája, mint békedelegációnk vezetője hangsúlyozott mindenkor, (Zajos éljenzés és taps.) amely abban kulminált, hogy akkor, amikor bírákká tettük magunk felett a nemzetiségeket, ezáltal bebizonyítottuk, hogy mi teljesen meg vagyunk nyugodva az ő ítéletükkel és nemzetiségeink is tudatában vannak annak, hogy bennünk a jó-
