Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-77

222 ; A Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. Egyszersmind kiterjed kérésem a minister úrhoz abban az irányban is hogy ewel kapcsolatban forditson figyelmet arra is, hogy az ipar és kereskedelem terén is indittassék meg a megfelelő rekvirálás! eljárás. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a közélelmezésügyi minister nrnak. Ki következik ? Bródy Ernő jegyző : Perlaki György ! Perlaki György : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk!) Az utóbbi időben az újságokban Pécsre és Baranyára vonatkozólag olyan hirek keringtek, amelyek nagyon alkalmasáig arra, hogy a közvéleményt, különösen azokat, akiknek hozzátartozói Pécsett vagy Baranyában laknak, a legnagyobb fokban izgassák. Interpellációmnak épen az a célja, hogy az igen t. pénzügyininistei úrtól olyan nyilatkozatot kapjak, amely alkalmas arra, hogy megnyugtasson bennünket, hogy Pécsett és Baranyában a magyar renegátoknak és szociáldemokratáknak, illetve kommunistáinak nem fog sikerülni egy kommunista puccs által a helyzetet teljesen felborítaniuk és hozzátartozóink élet- és vagyonbiztonságát veszélyeztetniük. Erre a nyilatkozatra annál inkább szükség van, mert akik egyszer átéltük a kommunizmust, tudjuk, hogy mit jelent az, hogy ha Pécsett esetleg csak rövid időre is felütheti fejét a vörös veszedelem. Éjjel jöttem, meg a demarkációs vonalról. Ott alkalmam volt szavahihető, komoly úriemberektől információt nyernem az ott lent folyó dolgokról. Sajnos, ezek meggyőztek arról, hogy ott az események mindig jobban balfelé tolódnak és a pécsieknek és baranyaiaknak aggodalma, hogy a renegátok és kommunisták tényleg megkísérelnek egy ilyen puccsot, igenis alapos. Ha a szerbek politikáját nézzük, azt a sajátságos dolgot találjuk, hogy kétféle politikát folytatnak. Azon a területen, amely Jugoszláviához fog véglegesen tartozni, a legerősebb eszközökkel dolgoznak a kommunizmus ellen, tüzzel-Vassal megakadályozzák annak terjedését, mig a békeszerződés által nekünk itélt területen a szó szoros értelmében elősegítik. Az én nézetem az, hogy ez nem lehet a hivalatos jugoszláv kormány pDÜtikája, mert én, aki hosszú ideig tartózkodtam Pécsett, a szerb megszállás alatt is, megGyőződtem arról, hogy a szerb kormány a magyarokkal szemben igaz barátsággal viseltetik (Mozgás.) és mindazok a szerb közegek, akik Szerbiából származtak, ugy a katonaság, mint a polgári elemek részéről, velünk, magyarokkal szemben igazán lovagiasan -viselkedtek. Egyedül a Bácskából és más magyar területekről származó renegátok követtek el mindent és követnek el jelenleg is mindent avégből, hogy poziciójukat, melyekbe hirtelenül cseppentek bele, megtarthassák és ezen területeken helyzetüket mentől jobban megszilárdítsák. 1918-ban, a megszállások után következő időben teljesen magyar kézen hagyták a közigazgatást, csak 1919 szeptemberében terjesztették ki a közigazgatás hatáskörét a vármegye területére. A magyar tisztviselők evi augusztus hó 4-én, szerdán. otthagyták állásaikat' és magyar szerbek, tehát renegátok foglalták el a helyeiket. Ezek után megkezdték ellenünk az aknamunkát. Először a polgárság bizalmát akarták megnyerni. A kommunizmus alatt a polgári elemeknek a szó szoros értelmében teljes szabadságot adtak, a polgári sajtó teljes szabadsággal Írhatott ; bizonyos cenzúra ugyan volt, de a sajtót mégsem nyomták el. Nekünk megengedték, hogy ugy a katholikus körben, m nt a keresztényszocialisták helyiségeiben gyűléseket tarthassunk a kommunizmus ellen. E gyűléseket határozottan hazafias irányba is tereltük, ök azt akarták bebizonyítani, hogy nekünk, polgári elemeknek, sokkal jobb lesz Jugoszláviában, mint a kommunista Magyarországon. Ezzel akarták a polgári elemeket megnyerni. Ez természetszerűleg nem sikerült. Mikor azonban a kommunizmus megbukott, frontot változtattak. Ök t. i. észrevették, hogy a beözönlött kommunistákkal sokkal jobban tudnak boldogulni, mint a polgári elemekkel. Elkezdték tehát ezekkel a paklizást, és pedig először a bányamunkásokat vezették félre, azután következtek a többi szakszervezetek. Sajnos, a szociáldemokrata vezetők közt akadtak olyanok, akik pozícióért és pénzért mindenre kaphatók voltak és a leggaládabb eszközöket is felhasználják arra, hogy a polgári elemekben megnyilvánuló hazafias érzést és azt az irányzatot, amely a munkásság józan elemeire akar támaszkodni, megtörjék. Azok ellen irányitották minden erejüket, akik nem akartak eltántorodni a hazafias eszméktől.: Most már természetesen a hivatalos erők is ráfeküdtek a polgári sajtóra. így az igazán hazafias irányzatot képviselő »Pécsi Est«-et azonnal beszüntettélt, a kommunizmus alatt beszüntetett kommunista lapoknak, a »Munkás« és a »Pécsi Napló« megjelenését pedig újból engedélyezték. A »Dunántúl« című polgári lapra annyira ráfeküdtek, hogy az mást, mint legfeljebb helyi híreket egyáltalában nem közölhetett. A sajtónál különösen vigyáztak arra, hogy a magyar Nemzetgyűlés munkájáról egyáltalában be ne szivároghasson oda semmi, mert ők kommunista lapjaikban bennünket mint valami reakciós tábort tüntetnek fel, kiknek célja az összes munkások felakasztása, s ezzel igyekeznék maguknak a munkások közt híveket toborozni. Ezért akadályozzák meg, hogy az itt elhangzott és igazán szociális érzékről tanúskodó beszédek oda be ne kerüljenek és a munkások között el ne terjedjenek. Azután ráfeküdtek még azokra a tervezetekre is, amelyeket azelőtt, habár nyíltan nem is, de titokban megengedtek. így a kommunizmus alatt Bipl alezredessel együtt szerveztünk egy kis polgárőrséget, amelynek célja az lett volna, hogy egy kommunista puccsot megakadályozzon arra az esetre, ha a nemzeti hadsereg bevonul. Ezt annak idején különösen Kurschich alezredes a lehető legnagyobb szimpátiával fogadta és titokban megengedte a szervezkedést. Most ráfeküdtek erre a dologra, Biplt és 15 társát fogságba vetették és sajnos, ezek a társaink még ma is fog-