Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-77

A Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. mig a vasúté 7°/o-kal. Jellemző eset, hogy Budapest viziforgalma a saját szükségleteinek ellátása:a 3 millió tonnát tett ki 1913-ban, és ezt a jelentékeny mennyiséget, ami ideérkezett, kézikirakással, tengelyen, kocsin és nem tudom, hogyan kellett a városba elszállítanunk. Ebből az egész hárommillió tonna teherrakományból, amely főképen Budapest élelmezésére jött, alig 2 °/o tonna tudott átrakás utján helyet kapni a vasutakon, mert a kellő berendezések hiányoztak. De meg kell azért az igazság érdekében azt is emlitenem, hogy a dunai közhajózásnak elhanyagolását ezen a mostoha elbánáson kivül, amelyet a vasúti politika vele szemben tanúsított, jórészben az aldunai kis államok területén a közhajózás egységének hiánya, a hajózási és kereskedelmi jogszabályok tökéletlensége is előidézte. A háború kitörése után a német előrelátás és okosság csakhamar rájött az osztrák-magyar monarchia ezen hiányára. Látta, hogy itten egy nagy, szinte katasztrofális veszedelemmel állunk szemben, mert hiszen a vasutak már alig tudták a hadiszolgáltatás érdekében való fuvarozásokat teljesíteni. És amint bekövetkezett a blokád a tengeren és aï tengeri utak az Atlantióceánon megszűntek, a szövetséges hatalmak katonai vezetőségének első teendője volt a dunai forgalmat szigorú katonai felügyelet alá venni. A közhajózás Regensburgtól Belgrádig, majd le egészen Szulináig szoros katonai felügyelet alá vétetett, a hajózás érdekében minden alkalmas ponton valósággal gombamódra állomások, rakodók emelkedtek, valamint minden olyan berendezés, amely lehetővé tette, hogy a

r katonaság a tömegszállitást átháritsa a folyókon való szállitásra. Ezeknek a nagy cselekvéseknek azután valóban meg is lett az az eredménye, hogy a katonaság a maga nagy hadi érdekeit a közhajózás utján ki tudta szolgálni. Mi sem természetesebb, hogy ebből a tapasztalatból, amelyet a háborúban a németek életrevalósága elénk tárt, nekünk le kell vonnunk az észszerű konzekvenciákat. Hiszen gyönyörű nemzetközi országút folyik itt el Budapest falai között! A boldog volt Magyarország területén ezer kilométernyi hosszasságban folyik végig a Duna, amely folytatását találja egészen le Szulináig és folytatása van fölfelé, mint elég :

jól hajózható folyónak, Regensburgig. Ha pedig a németeknek azt a nagy gondolatát is kombinációba vesszük, amelynek megvalósítása most ugyan halasztást szenved annak a nagy szerencsétlenségnek következtében, mely a németeket is érte, ha azt a gondolatot is figyelembe vesszük, hogy ők már a háború előtt nagyon komolyan foglalkoztak a Danát a Rajnával összekötő csatorna tervével, akkor itt igazán egy óriási, hatalmas kontinentális forgalom létesül az Atlanti-óceán és a Fekete-tenger között; valósággal ide fog jönni a tenger Budapest falai közé, csak meg kell előtte nyitni a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. évi augusztus hó 4-én, szerdán. 217 kaput és a dunai forgalom magával fogja ragadni az Atlanti Óceántól kezdve egészen a Fekete tengerig az összes- forgalmat. Megvan a lehetősége annak, hogy ugy a tropikus éghajlat terményei, mint a Keletnek, Kis-Ázsiának a Feketetengert környező országoknak terményei is itt vonuljanak keresztül Budapesten, tehát érdekünk az, hogy ezt a nagy nemzetközi forgalmat, amely itt fog lebonyolódni Budapest falai mellett, megrögzitsük és az országnak és Budapest fővárosnak javára felhasználjuk. Ami a Duna folyam hajózási visszonyait illeti, erről csak egész röviden annyit akarok megjegyezni, hogy e tekintetben a múltban hála Istennek mulasztások nemhogy nem történtek, hanem Baross Gábor, a nagy, vaskezü minister valóban belelátott a jövőbe akkor, amikor, természetesen a kormány hozzájárulásával, nemzetközi engedélyt szereztek és állami költségen végrehajtva a Vaskapu-szabályozási munkálatokat, azokat a sziklápartokat, amelyek addig sáncai, lehetetlenné tevői voltak a Duna szabad" forgalmának, eltávolították. De különben is folyamszabályozási és egyéb érdekekből, közhajózási érdekekből is az állam igen jelentékeny beruházásokat végzett a Dunán, ugy hogy ezeknek mai eredményeképen azzal a kedvező helyzettel állunk szemben, hogy kétméteres merülésű hajó 6—800 tonna teherrel Szulinától kezelje Budapestig mondhatni minden időben akadálytalanul köziekedhetik. De hajózható a Duna-folyam Budapestig két és félméteres merüléssel, tehát ezer tonna, vagyis tiz-, ezer métermázsa rakományu hajókkal is a hajózási évad túlnyomó részében. Kedvezőtlenebb a helyzet a hajózás tekintetében Budapest és Regensburg között, ahol csak kétméteres a hajózási ut, ez is csak az év bizonyos szakában, de legnagyobbrészt, amikor, hogy ugy mondjam, bátran lehet hajózni, csak 1—lV

2 méteres hajóút áll rendelkezésre. Ami pedig a jövőt illet, szintén érdemes azt megrögzíteni, hogy a Dunának Szulinától Budapestig való hajózhatóvá tétele egészen a háromezer tonnás hajók, tehát még a tengeri hajók közlekedése számára igazán sem kivan lényeges befektetéseket, ugy hogy ezt a célt emberileg olyképen lehet látni, mely a könnyen megvalósulható célok közé tartozik, mig ellenben a Duna felső része Budapesttől kezdve már nehéz a szabályozás tekintetében, nehézzé teszik a nagy esési viszonyok, továbbá az igen súlyos forduló viszonyok, ugy hogy ezek miatt a Dunának Budapesttől Regensburgig való jobban hajózhatóvá tétele csak igen nagy pénzáldozatok árán eszközölhető, ellenben olyan mélyjáratu hajókra való közlekedés semmi körülmények között nem létesíthető azon a részen, mint amilyen Budapestig van. Ez a sajátos körülmény, melynél fogva Budapest tulajdpnképen a dunai nagy hajózás természetes küszöbe, melyet követ a középdunai 99