Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-75

A Nemzetgyűlés 75. ülése 1920. évi augusztus hó 2-án, hétfőn. 169 volt szükség. Annál nagyobb szükség van azonban nálunk. Es midőn hallom azt, — nem itt ugyan a Házban, de a Házon kivül igen gyakran a múltban és a jelenben — hogy a mi közönségünk nem érett meg még a kötelező társulásra és ennek keretén belül a társadalmi tevékenységre. Frühwirth Mátyás: Rá kell nevelni! Rubinek Gyula földmivelésiigyi minister: Akkor — és ez a válaszom igen t. közbeszóló barátomnak is — azt felelem, hogy végül is meg kell kezdeni az építés munkáját, (Helyeslés.) még pedig az alapoknál, mert ha sohasem fogunk a nép neveléséhez, akkor az nem is fog nevelődni. A legnagyobb fontossága és szerepe nyilik meg az érdekképviseleteknek a nép kultúrájának emelésénél, és nincs nagyobb vagyona egy nemzetnek sem, mint a kultúrája. Mert, ahol kultúra nincs, ott nincs gazdasági élet és fejlődés : minden haladásnak, anyagi és szellemi fejlődésnek alapját csakis a kultúra képezheti. (Helyeslés és taps.) A változó idők, a háború, a forradalmak azonban a mezőgazdasági érdekképviseleti szervezkedésnek egy ujabb és tágabb teret nyitottak, mert, amint a háborút megelőzőleg soha senkinek eszébe nem jutott, hogy az érdekképviseleti szervezkedést azokra is kiterjessze, akik ugyan a földből élnek, munkájukkal a termelést támogatják és munkájuk nélkül eredményt elérni mezőgazdasági téren sem lehetne, de viszont közvetlenül mint földtulajdonosok az érdekképviseleti szervezkedésnél érdekelve nincsenek, ugy azt, hogy ezek az elemek is bevonassanak az érdekképviseleti szervezkedésbe, csak a háborúk, a forradalmak tapasztalatai érlelték meg. Minden gazdasági fejlődésnek előfeltétele a társadalmi béke. Ott, ahol társadalmi béke, megnyugvás nincs, ahol az egyes társadalmi rétegek egymás ellen foglalnak állást, egymás ellen dolgoznak : ott eredményes munkát kifejteni teljes lehetetlenség. (Igaz! Ugy van!) Már pedig a legutóbbi idők folyamán minden történt arra nézve, hogy egyes társadalmi rétegek egymástól eltávolíttassanak, és semmi arra nézve, hogy az egymásra utalt társadalmi rétegek egy kalap alá, egy érdekcsoportba kapcsoltassanak be, (Igaz! Ugy van!) és sehol, a gazdasági foglalkozások egyetlenegy terén sincs meg az a közvetlen érdekkapcsolat munkaadó és munkás között, mint épen mezőgazdasági téren. A t. előadó ur igen helyesen utalt rá előadásában arra, hogy a mezőgazdaságban a munkás jóléte, exisztenciája teljesen harmonikus összefüggésben van a munkaadó jólétével és gazdasági boldogulásával. Ha tehát akár az egyik, akár a másik más irányba huz és nem parallel irányban dolgoznak és működnek, akkor feltétlenül be kell következnie egy anyagi romlásnak, mely azonban mind a két felet egyformán sújtja. (Ugy van! a jobboldalon.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921, — IV. KÖTET. Amidőn tehát itt egy érdekképviseleti szervezkedésről van szó, ahol kifejezetten a mezőgazdaságnak mint olyannak az érdekeit akarjuk megvédeni, hatékonyabban érvényre juttatni, akkor ez semmi körülmények között sem lehet közömbös a mezőgazdasági munkásra nézve, mert az ő egész exisztenciája kapcsolatos a mezőgazdaság fejlődésével, a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségével, a mezőgazdasági produktivitás emelkedésével. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Tehát ugyebár magától adódik á gondolat, hogy ez a két egymásra utalt osztály, mely ott él nap-nap után és érintkezik egymással a falun, egy érdekképviseleti testületbe csoportosíttassák és mindent elkövessünk a tekintetben, hogy ez a két egymásra utalt tényező egymástól mesterséges eszközökkel el ne választassák. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És csodálatos dolog, mennyire megérlelte az idők telje ezt a gondolatot, hogy mig a háború előtt vakmerőség lett volna ilyen gondolattal előállani, hogy a munkaadó és a munkás egy szervezetbe tömörülve szervezkedjék, addig ma sem jobbról, sem balról egyetlen egy hang sem emelkedett a szervezkedés ilyetén megoldásával szemben, jeléül annak, hogy a tervezett megoldás igenis helyes, igenis szükséges ós egyedül célravezető azon cél szempontjából, melyet a javaslat elsősorban tűzött ki maga elé, hogy a falu társadalmi békéjét biztosítsa. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A legnagyobb veszedelem lenne az országra nézve, ha megtürnők azt, hogy a mezőgazdasági munkásság és a munkaadó kisgazdák és birtokosok között ellentétek támadjanak, illetve, miután ellentétek támadni fognak, mert a gazdasági élet tele van gazdasági ellentétekkel . . . Vass József: Es támasztatnak! Rubinek Gyula : ... és támasztatnak mesterségesen is, hogy ezeket az ellentéteket más intézze el, mint maguk az érdekelt felek. (Helyeslés.) Frühwirth Mátyás: Függetlenül! Rubinek Gyula : Mindent el kell tehát követnünk abban a tekintetben, hogy harmadik érdektelen személyek beavatkozását feltétlenül lehetetlenné tegyük, hanem igenis a két egymásra utalt tényező részére megfelelő törvényhozási alkotások révén biztosittassék az a jog, hogy a maga vitás ügyeit saját hatáskörében intézze el, (Helyeslés.) I)e jelentékenyen változott a helyzet a múlthoz képest és fog változni azáltal is, hogy mi egy uj földbirtokpolitika inaugurálásának küszöbén állunk, mely földbirtokpolitika jelentékenyen megváltoztatja a mezőgazdasági munkás társadalmi helyzetét. Mert mig most az a mezőgazdasági földmunkás ott áll a legtöbb helyen reménye nélkül annak, hogy valaha is földbirtokhoz juthasson és önálló és független tényezője lehessen a gazdatársadalomnak: a földbirtokpolitikai javaslat törvény22