Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-75
166 'Ä Nemzetgyűlés 75. ülése 1920. évi augusztus hó 2-án, hétfőn. vonatkozólag, bogy jobb jövőjét előnyösebben biztosithatja a birtokossággal való érdekközösségben, mint a szociáldemokrácia harci szervezeteiben, ügyeinek élére is békés vezetőséget fog állitani és ilyeneket biz meg a képviseletével. (XJgy van! jobbfelöl.) A mezőgazdasági munkásság nem passzióból és szeszélyből idegenkedik a birtokarisztokráciától, hanem azért, mert a munkaadó birtokosság — a nagybirtokosságot értem — az utóbbi évtizedekben a mezőgazdasági munkásság jogos törekvéseivel, válságra fordult sorsával semmit sem törődött. Azért nem csodálom, hogy egy része a vándorbothoz nyúlt, másik része pedig látszólag az ő érdekeit szolgáló szociáldemokrácia zászlajára felesküdött, bár ez nem nőtt ki szivéből és lelkének-testének idegen. (Egy hang a jobboldalon : Most is tizennégyedével arattak a nagybirtokok !) Én nem a mezőgazdasági munkásosztálytól félek, mert tudom, hogy az a maga követeléseinek felállitásával nem vágja el önmaga alatt az ágat azzal, hogy a termelés feltételeivel ellentétbe jön, hanem őszintén megvallva, inkább a nagybirtokososztály önzésétől tartok, amely nem akarja belátni azt, hogy a mezőgazdasági munkásosztály a munka fejében nemcsak a létfentartáshoz szükséges létminimumot, hanem emberhez méltó exisztenciát is követelhet. Attól a nagybirtokososztálytól, illetve annak egy részétől félek, amely a közelmúltban még a kulibehozatal eszméjétől sem idegenkedett (TJqy van! Ugy van! a jobboldalon.) és amely még most is sokszor messze földről hozat vándormunkásokat, azért, mert ezek szorult helyzetüknél fogva munkaerejüket, izmaikat, verejtéküket olcsóbban adják bérbe. (Ugy van! Ugy van !) Amint a birtokarisztokráciának ezen szükkeblüsége és szociális önzése nem kis részben oka annak a gyűlöletnek, amelyekkel a mezőgazdasági munkásosztály reátekint, ugy magyarázata annak az ellenszenvnek is, amellyel a kisgazdák és a törpebirtokosok is viseltetnek vele szemben. Mert milyen magatartást tanusitott a közelmúltban a nagybirtokososztály a törpebirtokososztállyal szemben ? Egyes községekben, különösen a Délvidéken, a nagybirtokosok szinte utaztak a már amugyis eladósodott törpebirtokos földjére, hogy őt attól megfosztva, saját területeiket gyarapítsák. Molnár János: Másutt is igy volt, a Felvidéken is! Griger Miklós: Ahelyett, hogy az anyagi romlás veszélyében forgó kisbirtokost hivatásukhoz képest a nemzetiségi bankok, egyes ügyvédek, szatócsok vagy más nyerészkedő parazitaelemek kizsákmányolásával szemben megvédték volna, számos vidéken ők maguk siettették az adósságok összevásárlásával az árverés kitűzését és potomáron maguk vették meg annak a szegény embernek a földjét s ennek következménye nemcsak az volt, hogy az a szegény ember mindenkorra elvesztette földjét, hanem az is, hogy egy csomó kielégítetlen adósság terhe alatt napszámossorban volt kénytelen tengetni nyomorúságos életét.. Nem csoda, hogy az ilyen módon megnyomorított emberek azután vad gyűlölettel tekintettek életük megrontóira s .azon sem háborodom fel, hogy ez a tömegesen koldussá tett elem a szociáldemokrácia karjaiba vetette magát. Ilyen eljárás mellett nem csodálom, hogy a mezőgazdasági kisemberek, a törpebirtokosok és munkások egyaránt, elveszítvén bizalmukat, gyanakvó, ellenséges tekintettel néztek a nagybirtokosra és nem voltak hajlandók irányító, vezető szerepét elfogadni és hozzáteszem : — nem fogadják el a jövőben sem, ha csak a birtokarisztokrácia nem regenerálódik. (TJgy .van! Ugy van!) Mert jól jegyezze meg magának a birtokarisztokrácia, hogy vezetőszerepe, elsőbbsége ma már nem állhat meg kiváltságos gazdasági és jogi alapon. Vezetőszerepre ma, a jogegyenlőség korában, csak a kiváló egyéni érdem, ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon !) nagyobb tudás, forró hazaszeretet, hazafias áldozatkészség, altruisztikus gondolkozás, szociális cselekedetek képesítenek. Ezek hijján nem számithat megbecsülésre, megkülönböztetett tiszteletre és vezérszerepre senki, rendelkezzék bár temérdek vagyonnal, lakájjal és nern hét-, de hetvenhétágu nemesi koronával. (Élénk helyeslés és taps.) Majd ha a földesúr gazdasági és kulturális téren ismét mecénása lesz a községi életnek, ha azt a nagyobb vagy kisebb szögletet, amelyre befolyást gyakorolhat, valamivel kevésbé tudatlanná és nyomorulttá iparkodik tenni, ha a keresztény ós nemzeti eszméből táplálkozó érzelmi közösségben egyesül a falu népével, ha lemond a közéletben való dilettantizmusáról (Ugy van! Ugy van!) és a magánéletben mindjobban terjedő léhaságáról, ha megosztja jogait a most emelkedő, fejlődésben lévő osztályokkal, ha emberségesen és méltányosan bánik mezőgazdasági munkásaival, (Ugy van! Ugy van!) ha őket a mezőgazdasági üzem hasznában részesiti, nekik jobb életet, lakályosabb otthont, tisztességes keresetet biztosit, szóval megteremteni igyekszik számukra a méltóbb emberi élet feltételét, ha szociális munkásságot fejt ki ós teljesiti a nagybirtokkal járó etikai kötelességeket, (Ugy van! Ugy van!) ha a felebaráti szeretet parancsának teljesítését nemcsak másoktól várja, hanem mint szerencsés birtokló maga is teljesiti, (Egy hang a jobboldalon: Kár, hogy nincs itt a Nemzeti Kaszinó!) ha nemcsak az oltárhoz áll, illetve ül közelebb, mint a többi halandó, hanem erényes ós vallásos élete révén a felséges Úristenhez is : akkor -vezető szerepe a jövőben biztosítva lesz. (Általános, élénk helyeslés és taps.)
