Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-75

A Nemzetgyűlés 75. ülése 1920. évi augusztus hó 2-án, hét fon. 159 s a tudományokat fejleszteni, a technika vívmányait életbeléptetni és azonkivül a gazdasági érdekeket minden téren, tekintet nélkül a kis-, nagybirtokra, munkásra, egyaránt támogatni. A legfelsőbb fok megint a középfokból alakuló országos kamara, amelynek hivatása egységes irányt adni a kamarák működésének és egyúttal javaslatokat tenni a földmivelési kormányzatnak, avval együttműködni és az agrárpolitikát lehetőleg érvényre juttatni. Az egész javaslat demokratikus alapon épült. A tagok választása ugy alsó-,' mint felsőfokon az általános szavazati jog alapján, de az úgynevezett kuriális rendszer szerint történik. Minden osztály képviselve van és különösen nagy fontossággal bir az, hogy a munkások is benne vannak. A munkások képezik az első kúriát, a második kúriába tartoznak azok, akik 10 holdig gazdálkodnak, a harmadik kúriába tartoznak azok, akik 30 holdig gazdálkonak, a negyedik kúriába azok, akik 100 holdig gazdálkodnak, a 100 holdon felüliek képezik az ötödik kúriát. Méltóztassanak megengedni, hogy itt kitérjek a javaslatnak egy igen fontos vivmányára. Ez : a munkásoknak a kúriákba való felvétele. Szó volt ugyanis arról, hogy a munkások egy külön kamarát fognak alkotni. A mai viszonyok között azonban ezt egyrészt veszedelmesnek tartottuk, másrészt méltóztassanak tekintetbe venni azokat a specifikus körülményeket és viszonyokat, amelyek között a mi mezőgazdasági munkásaink élnek, mert egészen más a viszony az ipari munkás és munkaadó kötött, ahol az érdekek sokszor ellentétesek, és egészen más a viszony a mezőgazdasági munkás és munkaadó között, ahol úgyszólván túlnyomó r,észben ugyanazok az érdekek, mert ha jó a termés, a munkás is többet keres, ha rossz a termés, a legjobb akarat és a legnagyobb szorgalom mellett is a munkás sem tud boldogulni. Másrészt a dolog természetnél fogva a mezőgazdaságban, ahol az Isten is gazdálkodik, nem lehet a munkát óraszámra beosztani, hanem akkor kell dolgozni, amikor annak ideje elérkezik, sokszor este, sokszor éjjel, sokszor az ünnepet is köznappá kell tenni, hogy sikereket érhessünk el. Ezt csak ugy tudjuk elérni, ha a munkaadók és a munkások között az a régi patriarkális viszony továbbra is fénmarad. Ezt a patriarkális viszonyt van hivatva szolgálni az az intézkedés, hogy a munkásokat is bevettük a kamarák kötelékébe, azok is egyenjogú tagjai a kamaráknak épugy, mint a legnagyobb birtokos, sőt a törvényjavaslat még azokat az előnyöket is megadta, hogy a középfokon, ahol már osztályok, bizottságok működnek, ezeknek a mezőgazdasági munkásoknak külön osztályuk, külön bizottságuk van, ahol bizalmasan megbeszélhetik a maguk igényeit, a maguk akaratát, a maguk sérelmeit, és e megbeszélés alapján terjeszthetik a fórum elé, amely hivatva van ezekben a dolgokban dönteni. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A pénzügyi részt kívánom még részletesebben ismertetni, mert itt voltak a legnagyobb aggodalmak. A pénzügyi részre vonatkozóan megjegyzem azt, hogy a törvényjavaslat intézkedik arról, hogy a kamarák költségeinek fedezésére 4%-ig kivethető pótadót lehessen szedni, ez a pótadó azonban a jelenlegi földadóra vonatkozik, nem pedig az azután emelkedő földadóra. Ez a 4°/o-os pótadó volna hivatva az adminisztrációt fedezni. Nincs azonban kizárva az, hogy a földmivelési kormányzat is támogatni fogja a kamarákat és azokat az összegeket, melyeket eddig is a mezőgazdasági kultúra fejlesztésére fordítottak, fogja átadni a kamaráknak, hogy azokat talán sokkal gyümölcsözőbben helyezhesse el, mint ahogy ezt eddig tette. Ezekből az összegekből fognak a kamarák intézményeket, mezőgazdasági vállalatokat létesíteni, gazdasági egyesületeket támogatni, ugy hogy a kamarának minden költsége tulajdonképen ebből kellene, hogy kijöjjön. A kamarák és az érdekképviseletnek a kamarák elve alapján való létesítése ellen küzdő tábor azt mondja, hogy ezek* a költségek óriásiak * lesznek. Ma még nem tudok számadatokkal szolgálni, hiszen a kamarák még nem működnek, csak parallel példát hozhatok fel és utalhatok itt a német példára. A német kamaráknál alig 1

/ö-ét teszi a kiadásoknak az az összeg, melyet ezek az államtól kapnak és adóban beszednek, a többit maga a kamara szerzi meg. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy ennek a megvilágítására néhány szóval utaljak a porosz kamarák kiadásaira és felhozzak néhány adatot. ( OlVassa) : »A porosz kamarák betételei között az állami, tartományi és járási segélyek összege 1905-ben 2'6, 1909-ban 3'8, 1907-ben 4"3, 1908ban 4'8 millió márkával szerepel. A porosz földmivelésügyi ministerium 1908-ban 3'1 millió márkát bocsájt a kamarák rendelkezésére, de abból csak 131 ezer márka adatott oly címeken, melyek rendszerint a kamarák igazgatási költségei közé sorozhatok. Egyébiránt 906 ezer márka tudományos és tanügyi, 81 ezer márka állategészségügyi, 524 ezer márka lótenyésztési, egymillió márka szarvasmarhatenyésztési, 141 ezer márka tejgazdasági, 275 ezer márka egyéb állattenyésztési, 13 ezer márka halászati, 31 ezer márka erdészeti, 143 ezer márka gyümölcsészeti, borászati és kertészeti célokra, 854 ezer márka a gazdasági egyesületek támogatására és a földmivelésügy előmozdítására adatott pontosan meghatározott rendeltetéssel, ugy hogy a kamara ezeknek az összegeknek csak kezelője gyanánt tekinthető s ezen összegek az állam által akkor is kiadattak volna, ha a kamarák nem volnának.« Továbbá (olVassa): »A porosz mezőgazdasági kamarák agrikulturkémiai, bakteriológiaintézeteket, magvizsgáló- és vetőmagnemesitői állomásokat, szérumüzletet, kísérleti telepeket és