Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-69
8 A Nemzetgyűlés 69. ülése 1920. Ausztriában, másrészt pedig Ausztriának igen erős közvéleménye, közvéleményének egy igen erős része : Ausztriának keresztény közvéleménye bojkottellenes; (Ugy van! Ugy van!) s tudjuk, hogy Magyarország iránt szimpátiákkal viseltetik, csak jelenleg nem nyilváníthatja ezeket, mert el van nyomva. (Ugy van! Ugy van!) De ennek a közvéleménynek és e közvélemény exponenseinek felhasználásával az osztrák kormánynak igenis módjában lett volna a bojkott ellen erélyesebben fellépni, mint ahogy tette. (Ugy van! Ugy van! Egy húron pendül velük!) Itt tehát le kivánom szögezni azt, hogy az osztrák kormány a felelősségtől nem ment, amit különben az osztrák kormány tudomására is hoztam. (Ugy van! Ugy van!) Ugyanígy áll ez a népbiztosok szökésének esetében is. A népbiztosok kiadatása, akiket nemcsak politikai, de igen súlyos, közönséges bűntények bűnei is terhelnek, (Ugy van! Közönséges tolvajok !) kötelessége lett volna az osztrák kormánynak, de ez nem történt meg s a magukkal vitt vagyontárgyakat sem kaptuk vissza soha. Most pedig, pár napja, megtudtuk azt, hogy az összes népbiztosok, élükön Kun Bélával, megszöktek, lehetővé tették nekik, hogy Oroszországba távozzanak. (Zaj. Felkiáltások : Kiszállították a határra őket ! Szalonkocsiban utaztak !) Erre nézve is le kivánom szögezni azt, hogy az osztrák kormány itt sem ment a felelősségtől. (Ugy van! Ugy van!) Erről a dologról már régóta beszéltek; ez nem incidentális esemény s ez is összefügg avval, hogy ma az orosz haderők előnyomulásb an vannak, amely előnyomulást tegnap ugyan a déli^ szárnyon a lengyelek ismét megállították, (Éljenzés.) de ezek a momentumok mindenesetre összefüggnek. Reá kívánok mutatni itt egy más körülményre is, amely a t. Ház előtt talán féligmeddig ismert, de a világ előtt kevésbé ismert dolgokat fog feltárni, és súlyt helyezek arra, hogy a világ megtudja, (Halljuk! Halljuk!) mert ez az osztrák kormány állásfoglalását igen határozottan szögezi le. (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel van szerencsém felolvasni DinerDénes akkori külügyi államtitkár és népbiztos (Zaj. Felkiáltások : Jó firma!) jelentésének egy részét, az 1919 március 25. és 26-iki bécsi tartózkodásáról. A jelentésnek első része a Renner kancellárnál tett látogatásra vonatkozik és szól a következőképen (olvassa) : »Renner államkancellárt felkerestük Bolgár és Fenyő elvtársakkal. (Zaj.) Nagyon melegen üdvözölt bennünket és kijelentette, hogy a németosztrák köztársaság fentartja még magának az elhatározást, hogy mikor fog tanácsköztársasággá átalakulni.« (Zaj és derültség. Felkiáltások: Sok szerencséi !) Azt hiszem, hogy a külföld előtt, a nyugat államai előtt is elég bizonyíték lesz ez arra nézve, hogy a népbiztosok vendégek voltak Ausztriában (Ugy van! Ugy van!) es a venévi július hó 22-én, csütörtökön. dégjog kiélvezése után távoztak Oroszországba, ujabb vendégségbe. Mondom tehát, itt van ez a két jelenségkomplexum ; emellett látunk jelenségeket, hogy Magyarország határain és határain átnyúlva ismét erősebb agitáció' folyik vörös oldalról. Ezek ellen nekünk a leghatározottabban állást kell foglalnunk. (Élénk helyeslés.) De állást kell foglalnia ugyanakkor Európának is. Mi nem várhatunk most arra, és azt hiszem, hogy talán Európa is belátta már, hogy nem várhat arra, hogy mint annak idején, Kun Béla esetében, számtalan kísérlet történjék, számtalan demars ós irat menesztessék, amely a bolsevizmust megállásra, a bolsevista hadsereget leszerelésre stb. szólítja fel. Ma Európának a helyzetét ismét komoly veszély fenyegeti a lengyel területen és azt hiszem, Európa vezető államférfiai a nyugaton beláthatják, hogy talán alkalmasabb, ha elmaradnak most azok a kísérletek, amelyekkel másfél évvel ezelőtt próbálták a bolsevizmust megállítani és helyesebb, ha erélyesebb intézkedések történnek. (Ugy van!) Ott látjuk a lengyel nemzetet, amely testvérnemzetünk volt évszázadokon keresztül a Kelet elleni küzdelmekben, (Éljenzés.) amely ma is époly hősiesen állja azt a harcot, amilyen hősiesen állotta hasonló túlerőkkel szemben a történelem során számtalanszor. (Ugy van!) Mi a magunk részéről csak sajnáljuk, hogy most momentán segítségére nem siethetünk. De mi a magunk részéről is, amennyi erőnk és súlyunk az európai koncertben ma van, olyan erővel követeljük, hogy Lengyelország támogattassék Európa által a lengyeleknek, magunknak és Európának saját érdekében. (Elénk helyeslés, tetszés és taps.) Patacsi Dénes: Az egész keresztény világ érdekében ! Gr. Teleki Pál ministerelnök : Mi Európának és a kereszténységnek zászlóvivői voltunk évszázadokon át. Ebben a küzdelemben a lengyelek hű társai leszünk és most is mindent elkövetünk arra, hogy ez a Nyugaton is elismertessék és mi minden r tőlünk telhető segítséget nekik megadjunk. (Éljenzés.) Addig, ameddig csak ezt tehetjük, csak erkölcsileg, szívesen tennők másként is. (Ugy van!) Méltóztatnak tudni arról, hogy Angolország bizonyos Ígéreteket tett Lengyelországnak, megpróbálta a közvetítést a szovjet és Lengyelország között és kijelentette azt is, hogy amennyiben az orosz szovjetek visszautasítanák ezt a közvetítést, abban az esetben Angolország nagyon határozottan fog fellépni. (Egy hang jobbfelöl: Láttuk !) Nekem még hivatalos értesülések nem állanak rendelkezésemre, ösak újsághíreket ismerek, a mai újságokból erre nézve, amelyek azt hiszem, csak előhirnökei a konkrétebb tudósításoknak. De remélem, hogy a Nyugatnak és különösen Angliának állásfoglalása a szovjetköztársasággal szemben nem fog a gazdasági
