Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-74

HO Â Nemzetgyűlés 74, ülése 1920, évi július hó 31-én, szombaton. bűnétől egészen odáig mennek, ahol néha már nehéz megmondani, hogy valaki pusztán csak gyávaságból vagy esetleg még mindig bizonyos konszenzusból működött közre passzive a kommunizmus alatt. A megbízhatatlanság is fokozatok szerint fog tehát megítéltetni. Ennek szisztémáját nehéz megszabni, de senkit sem fogunk eleve — és ez csak természetes és egyáltalában a rendellenes állapotot jellemzi

3 hogy még ezt is ki kell jelentenem — sem vallása, sem faja, sem nemzetisége miatt megbízhatatlannak kijelenteni. Ezt az államnak semmiféle közege nem teszi, nem fogja tenni, nem szabad tennie. A megbízhatatlanságot eddig is megállapították és mi intézkedésünkkel nem azt célozzuk, hogy a megbízhatatlanokat most egy különösen diffamáló munkára alkalmazzuk. A munka különben sem diffamáló, akármilyen legyen is az. (Ugy van ! Ugy van !) Méltóztassék megengedni, hogy csak egy kis reminiscenciát szúrjak be ide az ellenforradalom idejéből, amikor a mi legelső tiszti különítményeinknek tisztjei legénységi szolgálatot teljesítettek : saját szobájukat súrolták, cipőjüket pucolták, egyszóval sok mindenféle munkát végeztek, ami abszolúte nem diffamálta ezeket az urakat. Szóval semmiféle munkát nem lehet eo ipso diffamálónak kijelenteni. Mi csak arra akarunk rámutatni és ez az, ami anomália és amit meg kell szüntetni, hogy ha valakiről megállapították, hogy megbízhatatlan, ennek ne az legyen a konzekvenciája, hogy az illetőt a katonai szolgálat alól mintegy felmentsék, hogy ezért mintegy jutalomban részesüljön és szabadon eresztessék. Ez az, amit mi meg akarunk változtatni. (Helyeslés.) Ám ezeket is katonai szolgálatra rendeljük be, csakhogy olyanképen, hogy akiknél a megbízhatóság tekintetében ilyen kételyek merültek fel, nem fegyveres szolgálatra. Ezek fegyver nélkül fognak különféle szolgálatokat teljesíteni; ha pedig valakiről ezenközben bebizonyosodik, hogy igen jól viseli magát és megbízható, akkor nagyon természetesen át fog minősíttetni, illetve más szolgálatot is fog teljesíteni. Ami pedig azt illeti, hogy ki állapítja meg ezt a megbízhatatlanságot, az ezentúl épen ugy fog történni, mint ahogy eddig történt : a községekben a községi jegyző, a biró és a községi képviselőtestületnek két megbízható és köztiszteletben álló tagja állapitotta meg eddig és állapítja meg ezentúl is, a városokban pedig a polgármester, a katonaügvi előadó és szintén két képviselőtestületi tag. (Egy hang jobbról : A jegyzőt hi hell ebből hagyni!) A városokban ugyan nehezebben fog menni ez a szisztéma, de itt a rendőrségnek a kommunizmus idejéből való nyilvántartásai fognak adatokat szolgáltatni. Akik már bevonultak, azokra nézve a katonai parancsnok állapítja meg a megbízhatóságot. Azt hiszem, ebben a képviselő urak meg fognak nyugodni. Griger igen t. képviselőtársam kérdezte, hogy meddig, mikor és kikkel szemben alkalmazható kivételes rendszabály. Nem akarok beszéde részleteire kitérni, csak azt szeretném statuálni, hogy nézetem szerint ugyanilyen rendszabály alkalmazandó mindaddig, amig rendkiviili állapotok uralkodnak, (Ugy van! Ugy van!) és mindazokkal szemben, akik az állam érdekeit sértik, akik az állam érdeke ellen törnek vagy azt veszélyeztetik. Griger igen t. képviselőtársam itt speciálisan a szociáldemokráciára mutatott rá. A szociáldemokráciával, mint ilyennel szemben nem szükségesek a rend-, kivüli rendszabályok. De igenis szükségesekké váltak akkor, amikor kommunizmusba hajtattunk, (Ugy van ! Ugy van !) amikor olyan mértékben zavartatott meg az állam rendje, hogy nemcsak a rend, hanem az ország is veszélyeztetve volt már. Akkor és addig, amig ez a veszély valamiképen fennáll, amig ezt a veszélyt kívülről igyekeznek felidézni, (Ugy van! Ugy van!) amig ennek a veszélynek reményével idebent is igyekeznek izgatni, (Ugy van ! Ugy van !) addig rendkívüli rendszabályok szükségesek, szükségesek legfőbb államérdekből, addig ilyen rendkívüli rendszabályok lesznek is és azokért a felelősséget vállalni kell és vállaljuk is. (Helyeslés.) Ami a gyülekezési, egyesülési és szervezkedési jogot illeti, etekintetben is semmiféle körülmények között sem akarunk az elv ellen véteni. A gyülekezési, egyesülési és szervezkedési szabadságot a legteljesebb módon meg akarjuk védeni, támogatni is, istápolni is, de mindenkor elsősorban a legfőbb állami érdeket védve. (Helyeslés balfelöl.) Ez az a határ, amelyen túl nemcsak, hogy megvédjük, hanem támogatjuk is a szervezkedést ; és ez az a határ, amelyen innen meg kell akadályozni az államellenes szervezkedést, mert különben az állam érdekében való szervezkedések is lehetetlenné fognak válni, mert anarchiába fogunk visszasülyedni. Ezek azok a határok, amelyeket meg kell szabni s amely határok megszabása nélkül sem kormányozni, de fenmaradni sem lehetséges. (Ugy van! Ugy van! bal/elől.) Természetes az, — amit Griger igen tisztelt képviselőtársam Emiltett — hogy semmiféle szervezetnek sem engedjük meg és nem engedhetjük meg, hogy a taggyüjtést a terror eszközeivel végezze. (Ugy van ! Ugy van ! balfelol.) Ez nem szól csak a szocziáldemokrácziára, amelyet a képviselő ur Emiltett, de szól minden irányban, (Helyeslés balfelol.) nemcsak a kommunizmus megítélésében, de mindabban, ami abból folyt, mindabban az anarchiában, amelyet létrehozott és amely anarchiának megszüntetésén kell fokról-fokra munkálkodnunk. Aláírom azt, amit a kommunizmusra nézve Vass József t. képviselőtársam mondott, hogy »salus rei publicae suprema les esto!« Ebben a tekintetben az első és legfontosabb a tekintélyek helyre-