Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-74

A Nemzetgyűlés 74. ülése 1920. évi július hó 31-én, szombaton, 137 (Szünet után.) (Az elnöki széket Bottlih József foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A mmisterelnök ur láván szólni. Halljuk! Gr. Teleki Pál ministerelnök ; T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A kormányprogramul feletti vita meglehetősen hosszura nyúlt s nagyon sok érdekes ideát, érdekes gondolatot pendített meg. De méltóztassanak elhinni, én azzal, hogy egy kissé hosszabb, nagyobb- kormanyprogrammot adtam, nem akartam felidézni azt, hogy a kérdéseknek egész komplexumáról, olyanokról is beszéljünk, amelyek messze jövő időszakokba nyúlnak bele. Elismerem azonban azt, hogy magam is talán kissé továbbmentem azon a határon, ameddig ma, a mai. viszonyok között egy kormány programmjának kifejtésében terjeszkedhetünk, de mint beszédemben is jeleztem, ezt azért tettem volt, hogy mintegy irányt mutassak és megvilágítsam azt a gondolatvilágot, amely bennünket "vezérelni fog. Soha sem feledtem azonban el ennél a kérdésnél azt, hogy az egész kormányprogramul tekintetbevételénél ma egyetlen és legnagyobb feladat, amely minden egyebet árnyékba állit : az ország prosperálásának biztositása kifelé és befelé. Minden egyes intézkedésnek, amely erre irányul, prioritása van minden más felett és ez az első, amire a kormánynak, a Nemzetgyűlésnek és az ország minden tényezőjének ügyelnie kell. (Igaz ! Ugy van ! Élénk 'helyeslés a Ház minden oldalán.) Azt mondottam, hogy egyetlen nagy feladatunk az ország prosperálásának biztositása kifelé és befelé. -Méltóztassék megengedni, hogy ebben a szétválasztásban beszéljek à kérdésről, illetőleg reflektáljak azokra, amiket a képviselő urak a vita során felhoztak volt. Az ország prosperálásának kifelé való biztosításánál ismételnem kell azt, hogy nem szabhatunk határokat annak, meddig terjed a mi külpolitikai tekintetünk, hanem az egész világ külpolitikájába és elsősorban természetesen Európa külpolitikájába, kell behelyezkednünk, erre kell igyekeznünk. Helyesen mondotta Vass József igen t. képviselőtársam, hogy ez ma nem annyira egy európai koncern, mint inkább egy európai káosz, de olyan káosz, amely az európai koncernből keletkezett és amely ismét afelé kell, hogy vergáljon, ha nem akarja, hogy anarchiába fulladjon egész Európa. Az erre való igyekvésből mi kivesszük a magunk részét, de kell! hogy hozzájáruljanak és kivegyék a maguk részét Európa többi államai is, miért fontos, hogy ezek az államok és kormányok összefogjanak egymással arra, hogy a polgári társadalom erejét megóvják Európában, megóvják minden olyan veszélytől, amely ezt az egész társadalmat mindenütt egyformán fenyegeti és amellyel csak akkor lehet szembeszállni, ha«ezek a kormányok egymást megértve, összefogva és feledve a háborús gyülölségeket, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. közös erővel dolgoznak ennek a hatalmas bázisnak uj megalapozásán. (Igaz I Ugy van ! Általános helyeslés.) Mi erre való készségünket számtalanszor nyilvánítottuk, sőt ezen készségnél tovább is mentünk, mi egyes esetekben bebizonyítottuk, hogy igenis tudunk ebben a szellemben nemcsa.k gondolkozni, de cselekedni is, igy pl. — rnint Emiltettem — a bojkott kérdésében, amikor az európai kormányok általános érdeke álláspontjára helyezkedtüffek és a Duna-kérdésben, amikor szemben másokkal, akik már ratifikálták ezt a békét, mi akik még csak aláirtuk azt, máris a szabad Duna álláspontjának védelmére keltünk és azt a magunk részéről tökéletesen megtartottuk, annak ellenére, hogy mások nem tartották meg. Ezzel függ össze az, hogy mi akkor, amikor a bennünket környező veszélyekben, a nehéz helyzetben, amelyben vagyunk, Európának segítségét óhajtjuk, akkor mi nem kérünk segítséget, mi nem alamizsnáért, nem segítségért könyörgünk, hanem igenis követeljük Európa közös érdekéből azt, hogy Magyarország, mint az európai egyensúly megóvó tényezője elismertessék és ne csak szavakban, hanem tettekben is támogatást nyerjen. (Igaz ! Ugy van ! Általános helyeslés.) És itt röviden, csak pár szóval ki akarok térni a népbiztosok ismert kérdésére, a Kun Béla szökésére is. (Halljuk ! Halljuk !) Csak arra akarok reflektálni, hogy az osztrák kormány azzal igyekezett védekezni, hogy azt mondotta, hogy annak idején a magyar kormánnyal és konzervatív magyar , körökkel állapodott meg abban, hogy azilumot nyújt a népbiztosoknak.- A megállapodást, amelyet az osztrák kormány magyar konzervatív körökkel kötött, nem olvasom fel, ez hosszadalmas volna, de azt a német-osztrák Staatsamt nevében Ippen követ, a magyar kormány nevében Böhm Vilmos irta alá. (Derültség.) Akkor hivatalosan csak egyetlen egy ember képviselte a konzervatív köröket, gróf Bethlen István, aki a szegedi kormányt képviselte, amelynek akkor külügyministere voltam. Sem én, sem gróf Bethlen István senkivel ebben a kérdésben nem állapodtunk meg és nem tárgyaltunk, tehát nagyon kíváncsi vagyok, hogy Böhm. Vilmoson kivül kik azok a konzervatív körök, akikkel az osztrák kormány megállapodott. (Derültség és mozgás a középen. Egy hang a középen : Renner hazudott !) Most visszatérek arra a kérdésre, amelyet általánosságban fejtegettem akkor, amikor magunknak követeltem azt, hogy mi Európában a megfelelő helyet elfoglalhassuk és elismertessük. Ezt ugy értettem, hogy kívánom azt is, hogy a mi gazdasági megélhetésünk biztosittassék és lehetővé tétessék, hogy lehetővé tétessék a magyar nemzet további prosperálása és fejlődése. Ezt értem a békeszerződésre vonatkozólag, amelyek tétettek, amelyekkel az igazságtalanságok megszüntetését ígérték be, aminek végrehajtását azonban, az afíelé való haladást tettekben látni kívánjuk 18