Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-73

À Nemzetgyűlés 73. ülése 1920. évi július hó 30-án, pénteken. 109 az eddigi kormányok is az alkalmat több-kevesebb sikerrel, — szerintem kevés sikerrel, mert kevés bátorsággal — hogy anyagi tekintetben is fcalpraállitsák ezt a nemzetet : akkor az ő figyelmét kikerüli és egy szóval sem emliti azt. bogy ezek a nagy külső nemzetek már keresték az alkalmat arra, bogy velünk a maguk testvériségét éreztessék és bogy a mi szimpátiánkat és szivünket megnyerjék a háború óta. Gondolok t. i. azokra a nagyszabású akciókra és szeretetmunkákra, amelyeket Anglia, Hollandia, Dánia, Amerika, Norvégia, Svédország, Svájc velünk szemben hónapok óta végeznek. (Igaz ! Ugy van !) Száz és százmilliókra mennek a mi értékünkben a szeretetnek azok az adományai ruházatban, élelmiszerekben, ezer és ezer magyar gyermeknek maguknál való nyara]tatásában, melyeknek nyújtása nélkül nem tudom, hogy miképen birta volna ki a magyar társadalom minden itteni elmélkedéseink dacára is, pl. a főváros különösen, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) elkezdve a családomtól lefelé a legszegényebbig, hogy tudta volna kibirni azokat a helyzeteket, amelyek itt a ruhátlanság, az éhség, a szükség következtében okvetlenül beálltak és bekopogtattak elsősorban is — kivétel nélkül mondom — minden tisztviselőnek és minden munkásnak a házában. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Különösen itt Budapesten nincs rá eset, hogy magyar tisztviselő, hacsak von Haus aus nincs nagy vagyona, a maga fizetéséből tudott volna cipőt, ruhát venni, akár magának, akár gyermekeinek ... Hornyánszky Zoltán: Nem is vesz! Kovács Emil : ... ha az a 40.000 pár amerikai cipő nem jött volna a gyermekek számára, az a 10—15 millió értékű skót adomány, az az ezrekre menő ebédjótétemény és a jó Isten tudná elszámlálni, még mi minden nem mutatná, hogy igenis vannak nagy keresztény nemzetek, amelyek tudják, hogy nem lehetetlen és nem igaz az, amit a vallástalanság mond, hogy lehet szeretni még ellenségeinket is. Hiszen e nemzetek közül nem eggyel ellenséges viszonyban állottunk. Nem mondom, hogy szivünk szerint, de a politikai konstelláció arra kényszeritett minket, hogy szemben álljunk egy Amerikával, egy Angliával. És ime, ezek vetekednek a semleges államokkal, Hollandiával, Svájccal és a többivel abban, hogy ide milliókra és százmilliókra rugó segitséget küldjenek. Azt hiszem, hogy ezèk olyan dolgok, amely mellett a magyar Nemzetgyűlés többé szó nélkül nem mehet el. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Oiesswein Sándor mélyen t. képviselőtársam egy beszédében futólag már tett célzást arra, hogy ezek a nemzetek megérdemelnék, hogy mi magyarok hálával és elismeréssel gondoljunk reájuk. Akkor azonban ez a dolog a jelenlévők helyeslése mellett, de elhallgatott és azóta semmi jelét nem veszem észre annak, hogy a magyar kormány férfiai cselekedtek volna valamit a tekintetben, hogy ezek a nemzetek megtudják azt, hogy itt egy, lehet, hogy szerencsétlen, de nem közönséges és semmi esetre sem hálátlan nemzet lakik. Azt hiszem, hogy minket magyarokat sok mindenféle vád érhet, elmondhatják rólunk, hogy szorgalmunk vagy kitartásunk talán idegen faj kezébe adta sorsunkat, elmondhatják rólunk, hogy mint politikusok nem voltunk szerencsések a közelmúltban és hogy talán a világháborúban nem azon a helyen állottunk, amely az ő felfogásuk szerint a helyes, az igazi helyünk lett volna. Viselhettünk valaha háborút népek, nemzetek ellen és ez a háború lehetett szerencsétlen, de csúfos soha, mert mi nem kértünk, nem követeltünk senki földjéből, senki országából a világon semmit, (Ugy van! Ugy van! a bal és szélsőbáloldalon.) ím csak önvédelmi harcot folytattunk. Mi a világon mindig megelégedtünk a magunkéval, soha nem voltunk szemérmetlenül tolakodó faj, mi a magunk határai között megéltünk volna a magunk emberségéből békében. Minket nem birvágy, nem hatalomvágy, nem országhóditás vágya vitt bele a háborúba és ezért a mi háborúnk lehetett szerencsétlen, de csúfos, gyalázatos sohasem volt. (Ugy van ! Ugy van !) De mint ahogy mi a másét sem háborúban, sem békében soha nem követeltük, telhetetlenek nem voltunk, nem is raboltuk el soha másét,» viszont ha önként jelentkezik velünk szemben más nemzetek szeretete, akkor illik hozzánk, hogy azt ugy fogadjuk, mint ahogy nemes érzületű nemzethez illik. (Élénk helyeslés.) Finom szövetek, finom edények megőrzik soká az illatot, a szint és a nedvességet, amellyel egykor átitatva lettek. Nemes 'gondolkodású emberek megőrzik sokáig és állandóan a hála érzését azokkal szemben, akik jót tettek velük, és én szeretem hinni és tudni s érzem is, mert ismerem a magam nemzetét, hogy a mi szivünk abból a nemes szövetből van, amely nem a komisz embereké és komisz nemzeteké, amely tud hálát érezni azokkal szemben, akik valaha jót tettek vele. Nem kértük, nem cigánykodtuk, nem követeltük, de ha kaptuk és ha voltak nemzetek, melyeknél most is a mi gyermekeink ezrei és ezrei szerető atyai és anyai szivet találnak, mert most is ott vannak százával és ezrével, ha van egy Hollandia, melynek királynőjével szemben bátran elmondhatják a mi bujdosó gyermekeink is, amit valamikor Trója bujdosó és csata vesztett gyermekei mondtak Didónak a vendégszeretetéért és nagylelkűségéért : Regina, nomen tuum, honos, laudesque manentur, —- nemes rfeved, dicsőséged és becsületed megmarad a jó szivedért ; amig nekünk örömmel kell látnunk és tapasztalnunk, hogy ma már Svájcnak francia sajtója is szeretettel fordul felénk és a bojkottot, amellyel bennünket meg akarnak fojtani azok, akikkel örökösen csak jót tettünk, (Ugy van ! a baloldalon.) a volt ellenséges nemzetek akarják levenni a nyálainkról ; amikor tiltakoznak az ellen, hogy minket megfojthassa-