Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-73
104 A Nemzetgyűlés 73. ülése 1920. évi július hó 30-án, pénteken. roszok Elszász-Lotharingiával — hogy ha mi megmutatjuk, hogy mi nem vagyunk poroszok etekintetben, akkor a .tótság, a Felvidék, Nyugat-Magyarország minden más csábitás ellenére is indivisibiliter et inseparabiliter, eloszthatatlanul velünk fog maradni. Ezek azok a fegyverek, amelyekkel most biztosithatjuk a mi nem magyar ajkú nemzetiségünk szeretét, hozzánk való ragaszkodását és amelyekkel a jövőre nézve is meg fogjuk alapozni hozzánk tartozásukat. (Helyeslés.) Ugyanebből a szempontból, Magyarország integritása szempontjából akarok még csak röviden a szociális kérdéshez is hozzászólni, amelyhez örömömre mind a két oldalról többen, igen melegen és igen behatóan hozzászóltak. És az már magában véve örvendetes jelenség, hogy a szociális gondolat kezd tért hódítani, hogy a magyar országgyűlés képviselői mind nagyobb és nagyobb számban belátják azt, hogy a szociális kérdést nem lehet ignorálással elintézni, hanem azt beható munkával, szívvel, lélekkel és tudománnyal kell felkarolni, (Ugy van ! a jobboldalon.) Sajnos, a múltkor itt egy-két észrevételt hallottam a volt kisgazdapárt részéről... Szijj Bálint: Ma is kisgazdapárt! Giesswein Sándor: ...igen, de van valami más jelzője, is, (Felkiáltások jobbfelöl : Keresztény és nemzeti!) és többféle árnyalat is van benne. Azt mondták, hogy a »szociális« szó a magyar nép előtt mintegy utálat tárgya, (Ugy van ! jobbfelöl.) Hát lehet, hogy a kommunisták, akikkel a szocialisták egyesültek, megutáltatták ezt, de, t. uraim, a népnek megmagyarázhatjuk, hogy mi az igazi szocializmus, hogy hazug az a szocializmus, amely a társadalmat szétbontja, hanem az az igazi szocializmus, amely a társadalom egységét alkotja s hogy hazug az a szocializmus, amely — mint emiitettem — már hitelvileg, hogy igy fejezzem ki magamat, a történelmi materializmusra helyezkedik és amely azután erkölcseiben az osztályharcot hirdeti, hanem az az igazi szocializmus, amely az osztályok között a megértést és harmóniát teremti meg. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt meg lehet magyarázni és igen kívánatos volna, ha a mi magyar sajtónk is kivétel nélkül ebben az irányban dolgoznék. (Helyeslés balfelöl.) Mert hogy a szociális szót sok helyen kicsinylőleg mondják, ennek oka, hogy a sajtó részéről is helytelen irányba tereltetnek. Hát kérem, mi a földbirtokreform? Vájjon nem elsősorban szociális kérdés? (Ugy van! a baloldalon.) Ez olyan szociális kérdés, amelyet a földmivelő nép közül mindenki meg fog érteni, s ha én azt fogom neki mondani, hogy íme, ez egy szociális kérdés és pedig keresztény szociális kérdés, akkor mi mindnyájan egyek vagyunk az igazi keresztény szocializmus zászlója alatt. (Ugy van! Éljenzés a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Aggódom amiatt, hogy a kormány programmja a munkásosztállyal | szemben mintegy olyan harcias hangot penget meg. Teljesen koncedálom azt, amit jobbról is balról is emiitettek, hogy a Munkásbiztositó ügyét revízió alá kell venni, (Ugy van! Államosítani ! balfelöl.) A Munkásbiztositóval sem az egyik, sem a másik fél nincs megelégedve. De óvakodjunk az abszolút államosítástól, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert az államosítás által mintegy bizalmát vesszük el a munkásosztálynak. A munkásosztály az államban mindig ellenségét fogja látni. (Felkiáltások balfélől : Ne lássa !) Bizonyos paritásos alapon kell felépíteni az egészet, valamint a munkásügyeket, s nagy szükség volna arra is, hogy a munkásbékéltető, a szerződóseket felülvizsgáló bizottságok és panaszbizottságok paritásos alapon épüljenek fel, de a munkásoknak autonómiáját, hogy a saját ügyeikhez ők maguk is hozzászóljanak, ők maguk is döntő szóval bírjanak, megszüntetni nem lehet és nem is szabad. Frühwirth Mátyás: A munkásvezérbiztositó Pénztárt meg kell szüntetni! (Zaj.) Giesswein Sándor: A munkásvezérbiztositó egészen más. Láttuk azt tényleg, mindannyian tudjuk és én, aki már másfél vagy két évtized óta foglalkozom a keresztény-szociális szervezkedéssel, saját tapasztalatomból tudom azt, hogy a szociáldemokraták részéről a mi szervezkedésünk a legnagyobb, a legbrutálisabb terrorral találkozik. (Ugy van! balfelöl.) Mindannak dacára én mégsem azt akarom, hogy őket a semmiségbe taszítsuk vissza, hanem igenis azt mondom, hogy ha ők nem fogják elismerni mások szervezkedési szabadságát, akkor ők igazán elítélendők. Huber János : Ok nem ismerik el ma sem ! Giesswein Sándor : Ha ezt kimondják, akkor ők harakirit végeznek magukon, mert jogokat élvezni csak az van hivatva, aki a szabadságot meg tudja becsülni. (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Én nagyfontosságunak tartom Magyarország integritása szempontjából, hogy nálunk igazi demokratikus munkástörvényhozás induljon meg, mert egy dolog bizonyos, hogy Magyarország az »intégra Hungária« mellett álló legjobb barátaink vannak a külföldnek demokratikus szervezeteiben, (Ugy van!) Az angol Labour Party — ami magyarul annyit jelent, hogy munkapárt, de ne méltóztassék azt hinni, hogy az ugyanazt jelenti, amit nálunk jelentett — (Derültség balfélől.) ilyen barátunk az angol parlamentben és azt is mondhatom, hogy a Labour Partinak nemcsak az alsóházban vannak hivei, hanem a lordok között is. Egy lord Montague, egy lord Hughes nyíltan szimpatizál a munkások kérdésével és a Labour Partyval. Mindazok, akik Angolországban ellenesei az imperializmusnak, mellette foglalnak állást. Ez a szimpátia igazán intim, igazán tettrekésztető akkor lesz, ha azt I fogják látni, hogy Magyarországon ugyanazok
