Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-46
À Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. gondoskodott a megfelelő intézkedésekről és legkésőbb a jövő év végén megjelennek a vonatkozó rendeletek abban a szellemben, amelyet röviden vázoltam és amely többé-kevésbé fedi azokat a kivánságokat és azokat a javaslatokat, amelyeket őrgróf Pallavicini György t. képviselőtársam volt szives itt előadni. Midőn válaszom tudomásulvételét kérem, egyúttal megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést, hogy a kormány teljes tudatában van felelősségének és ebben a tekintetben mindent el fog követni, ami rendelkezésére áll. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a sző, Őrgr. Pallavicini György: T. Nemzetgyűlés ! Nagyjában igen megnyugtatott az igen tisztelt földművelésügyi minister válasza. Kiváltkép nagyon örülök annak, bogy a rendelet már legközelebb meg fog jelenni, mert ennek sürgős volta igazán világos mindenki előtt. Nem egészen értem azonban, hogy a gabonamonopólium miként fog nyereséget hajtani az államnak, ha nem lesz egy bizonyos maximális ára a gabonának, amit a kormány átvesz. Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: Ezer korona lesz és eladjuk háromezerért. Itt van kétezer korona marche. Őrgr. Pallavicini György: A minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Nem tudtam biztosan, hogy a minister ur csak példakép mondott-e számot, vagy sem. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a földmivelésügyi minister urnák őrgróf Pallavicini György nemzetgyűlési tag ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatképen kimondom. Ki a következő interpelláló ? Szabóky Jenö jegyző: Gyömörei György! Gyömörey György: T. Nemzetgyűlés! Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy rövid időre igénybe vegyem szives türelmét, mert ugy érzem, hogy annyira közérdeket szolgál felszólalásom, hogy az arra adandó megnyugtató válasz megnyugtatólag fog hatni az egész közvéleményre. Interpellációm előterjesztését az teszi indokolttá, hogy előttünk fekszik már egy törvényjavaslat, amely remélhetőleg mielőbb tető alá kerül és amely hivatva lesz, nem ugyan a drágaság azonnali megszüntetésére vagy lényeges enyhitésére, de mindenesetre arra, hogy a visszaéléseket, az árfelhajtásokat és az áruuzsorát egyszersmindenkorra eltüntesse a piacról. Ismeretes dolog valamennyiünk előtt, hiszen magunk is szenvedünk alatta... Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék valamivel hangosabban beszélni, mert egy szavát sem lehet meghallani az elnöki emelvényen. Gyömörey György : Mindannyiunk előtt tudott dolog, hogy a nagyközönség már régen elvesztette tájékozó képességét az iparcikkekért megévi május hó 20-án, csütörtökön. 79 adható árakat illetőleg és teljesen ki van szolgáltatva annak az önkénynek, amelyet az áruuzsorások diktálnak. Mindennapos az az eset, hogy árak máról-holnapra ugrásszerűen emelkednek és nem ritkán 30—40 százalékot is elér ez az emelkedés. Sőt — mint méltóztatnak tudni — a pénzfelülbélyegzés alkalmával és az ezzel kapcsolatos pénzimmobilizálás alkalmával ez az emelkedés máról-holnapra a 100 százalékot is elérte. Ilyen körülmények között — mondom — a fogyasztóközönség teljesen ki van szolgáltatva s a jövőben is, ha a törvény életbelép, ki lesz szolgáltatva a spekuláció önkényének, ha idejében nem gondoskodunk olyan állami szervről, amely kellő körültekintéssel, megbizhatósággal és kellő szakszerűséggel teljesen alkalmas lesz arra, hogy eligazítson bennünket az árak labirintusában és hogy megóvja a termelést attól, hogy túlságosan leszorított árak miatt elriasztassék a termeléstől, de viszont megóvja a fogyasztóközönséget is attól, hogy a túlságosan magas árak miatt a szükségleteit ne tudja kielégíteni. Nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy a tűimagas árakat némely esetben a különleges viszonyok indokolják és fontos is az, hogy ugy az ipar, mint a kereskedelem megkapja ezeket a magasabb árakat, melyeket — mondom — a különleges viszonyok indokolnak. Hiszen fontos, hogy a becsületes munka ellenértéke megtérüljön, mert ebből még nagyobb veszedelem származnék : az áruhiány fokozódása és akkor a közgazdasági életünknek amúgy is sok baját még csak szaporitanók. A szakszerűen megállapított irányárakkal a fogyasztóközönség biztos támpontot nyerne, hogy hol van az a határ, ameddig el kell mennie, hogy a szükségleteit kielégíthesse és viszont hol kezdődik az a határ, amelyen túl neki már az újonnan felállítandó uzsorabirósághoz kell fordulnia, hogy az árfelhajtást s a bűnös manipulációkat megtorolja. Vájjon az a hatósági szerv, amely jelenleg is ármaximálásokkal, illetve helyesebben az irányárak megállapításával foglalkozik, a mai összetételében alkalmas-e arra, hogy egyrészt a hozandó uj törvény következtében beálló uj helyzetben a legmegfelelőbben működjék, másrészt, hogy szakszerűség, közgazdasági érzék, a gazdasági élet napról-napra változó viszonyaihoz való simulékonyság és mozgékonyság szempontjából ugy a fogyasztó közönség, mint a mezőgazdasági és ipari termelés, tovább a tisztességes kereskedelem részére az a szerv lesz-e, amelynek ítéleteiben ugy a fogyasztóközönség, mint a termelők is bátran belenyugodhatnak? Ezért • kívánom, t. Nemzetgyűlés, ennek az állami szervnek az összetételét vizsgálat tárgyává tenni. Mielőtt azonban erre rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden szóvátegyem az áralakulásokat és beszéljek azokról
