Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-46

À Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. gondoskodott a megfelelő intézkedésekről és leg­később a jövő év végén megjelennek a vonat­kozó rendeletek abban a szellemben, amelyet röviden vázoltam és amely többé-kevésbé fedi azokat a kivánságokat és azokat a javaslatokat, amelyeket őrgróf Pallavicini György t. képviselő­társam volt szives itt előadni. Midőn válaszom tu­domásulvételét kérem, egyúttal megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést, hogy a kormány teljes tudatában van felelősségének és ebben a tekin­tetben mindent el fog követni, ami rendelke­zésére áll. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a sző, Őrgr. Pallavicini György: T. Nemzetgyű­lés ! Nagyjában igen megnyugtatott az igen tisz­telt földművelésügyi minister válasza. Kiváltkép nagyon örülök annak, bogy a rendelet már leg­közelebb meg fog jelenni, mert ennek sürgős volta igazán világos mindenki előtt. Nem egé­szen értem azonban, hogy a gabonamonopólium miként fog nyereséget hajtani az államnak, ha nem lesz egy bizonyos maximális ára a gaboná­nak, amit a kormány átvesz. Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: Ezer korona lesz és eladjuk háromezerért. Itt van kétezer korona marche. Őrgr. Pallavicini György: A minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Nem tudtam biztosan, hogy a minister ur csak példa­kép mondott-e számot, vagy sem. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóz­tatnak-e a földmivelésügyi minister urnák őr­gróf Pallavicini György nemzetgyűlési tag ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatképen kimondom. Ki a következő interpelláló ? Szabóky Jenö jegyző: Gyömörei György! Gyömörey György: T. Nemzetgyűlés! En­gedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy rövid időre igénybe vegyem szives türelmét, mert ugy érzem, hogy annyira közérdeket szolgál felszólalásom, hogy az arra adandó megnyugtató válasz meg­nyugtatólag fog hatni az egész közvéleményre. Interpellációm előterjesztését az teszi indokolttá, hogy előttünk fekszik már egy törvényjavaslat, amely remélhetőleg mielőbb tető alá kerül és amely hivatva lesz, nem ugyan a drágaság azonnali megszüntetésére vagy lényeges enyhi­tésére, de mindenesetre arra, hogy a vissza­éléseket, az árfelhajtásokat és az áruuzsorát egyszersmindenkorra eltüntesse a piacról. Isme­retes dolog valamennyiünk előtt, hiszen magunk is szenvedünk alatta... Elnök: Kérem a képviselő urat, szívesked­jék valamivel hangosabban beszélni, mert egy szavát sem lehet meghallani az elnöki emel­vényen. Gyömörey György : Mindannyiunk előtt tudott dolog, hogy a nagyközönség már régen elvesz­tette tájékozó képességét az iparcikkekért meg­évi május hó 20-án, csütörtökön. 79 adható árakat illetőleg és teljesen ki van szol­gáltatva annak az önkénynek, amelyet az áru­uzsorások diktálnak. Mindennapos az az eset, hogy árak máról-holnapra ugrásszerűen emel­kednek és nem ritkán 30—40 százalékot is elér ez az emelkedés. Sőt — mint méltóztatnak tudni — a pénzfelülbélyegzés alkalmával és az ezzel kapcsolatos pénzimmobilizálás alkalmával ez az emelkedés máról-holnapra a 100 százalékot is elérte. Ilyen körülmények között — mondom — a fogyasztóközönség teljesen ki van szolgáltatva s a jövőben is, ha a törvény életbelép, ki lesz szolgáltatva a spekuláció önkényének, ha idejé­ben nem gondoskodunk olyan állami szervről, amely kellő körültekintéssel, megbizhatósággal és kellő szakszerűséggel teljesen alkalmas lesz arra, hogy eligazítson bennünket az árak labi­rintusában és hogy megóvja a termelést attól, hogy túlságosan leszorított árak miatt elriasz­tassék a termeléstől, de viszont megóvja a fogyasztóközönséget is attól, hogy a túlságosan magas árak miatt a szükségleteit ne tudja ki­elégíteni. Nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy a tűi­magas árakat némely esetben a különleges viszo­nyok indokolják és fontos is az, hogy ugy az ipar, mint a kereskedelem megkapja ezeket a magasabb árakat, melyeket — mondom — a különleges viszonyok indokolnak. Hiszen fontos, hogy a becsületes munka ellenértéke megtérüljön, mert ebből még nagyobb veszedelem származnék : az áruhiány fokozódása és akkor a közgazdasági életünknek amúgy is sok baját még csak szapo­ritanók. A szakszerűen megállapított irányárakkal a fogyasztóközönség biztos támpontot nyerne, hogy hol van az a határ, ameddig el kell mennie, hogy a szükségleteit kielégíthesse és viszont hol kezdődik az a határ, amelyen túl neki már az újonnan felállítandó uzsorabirósághoz kell for­dulnia, hogy az árfelhajtást s a bűnös manipu­lációkat megtorolja. Vájjon az a hatósági szerv, amely jelenleg is ármaximálásokkal, illetve helyesebben az irányárak megállapításával foglalkozik, a mai összetételében alkalmas-e arra, hogy egyrészt a hozandó uj törvény következtében beálló uj helyzetben a legmegfelelőbben működjék, más­részt, hogy szakszerűség, közgazdasági érzék, a gazdasági élet napról-napra változó viszonyai­hoz való simulékonyság és mozgékonyság szem­pontjából ugy a fogyasztó közönség, mint a mezőgazdasági és ipari termelés, tovább a tisz­tességes kereskedelem részére az a szerv lesz-e, amelynek ítéleteiben ugy a fogyasztóközönség, mint a termelők is bátran belenyugodhatnak? Ezért • kívánom, t. Nemzetgyűlés, ennek az ál­lami szervnek az összetételét vizsgálat tárgyává tenni. Mielőtt azonban erre rátérnék, méltóztas­sék megengedni, hogy egészen röviden szóvá­tegyem az áralakulásokat és beszéljek azokról

Next

/
Thumbnails
Contents