Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-46

68 A Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. Magának a jelen törvényjavaslatnak indokolása tulaj donkép nem is találó, sőt — mint később rá fogok mutatni — bizonyos tekintetben épen ellentmond magának a törvényjavaslat bizonyos rendelkezései tartalmának. Itt egészen egyszerűen pártpolitikai okokra kell visszamennünk, s azt hiszem, ezzel tartozunk az őszinteségnek. Ebben nincs semmi, ugyebár? En értem azt, hogyha a keresztény nemzeti egyesülés pártja, amely az országgyűlési választásokon győzött, a maga hatalmát ki akarja most már terjeszteni a főváros igazgatására is. Én ezt nem titkolandó és nem meg nem engedett dolognak tartom, hanem természetesnek találom, sőt többet mondok — s ez talán furcsának fog hangzani tőlem — én helyesnek is tartom és pedig azért, mert a mai viszonyok között a főváros olyan nagy mértékben szorul rá a kormány támogatására és a Nemzetgyűlés támogatására is avégből, hogy különösen financiális helyzetét rendbehozza, hogy kívánatos, hogy egy bizonyos harmónia legyen a főváros törvényhatóságának vezetése és a kormány vezetése között. Tehát majdnem azt merném állítani, hogy bizonyos közérdekű része van ennek a pártpolitikai érdeknek, hogy, mondjuk, az uralkodó pártok egyszersmind a székesfővárosi törvényhatóságot is elfoglalják. Azonban ez tulaj donképen csak az egyik ok. A másik a gyakorlati ok az, hogy ez idő szerint nem funkciónál a főváros törvényhatósága, tehát kell valamit csinálni. Igaz, hogy itten egy további kérdés volna, annak a vizsgálata, hogy miért nem funkcionál a törvényhatósági bizottság. Érdekes sorsa van ennek a régi közgyűlésnek. Annak idején, a Károlyi-kormány alatt főleg a szocialisták terrorja következtében nem lehetett összehívni a törvényhatósági bizottságot. Túlkonzervativnak és nacionalistának tartották a közgyűlést s azért nem merték összehívni. Most, mikor ennek az érának vége van, ugy látszik, az ellenkező kifogás van. De ezzel most bővebben nem akarok foglalkozni. Távolabb eső kérdésekbe nem akarok most bocsátkozni, mert épen az idő előrehaladottságára is figyelemmel vagyok. Inkább magával a törvényjavaslattal kívánok foglalkozni elsősorban, másodsorban pedig azokkal az észrevételekkel, melyeket Usetty Ferenc t. képviselőtársam tett tegnapi beszédében. Az előttem szólók már részletesen foglalkoztak a törvényjavaslattal. En a magam részéről tulaj donképen a törvényjavaslatnak is csak két kardinális részével kívánok foglalkozni. Az első mindjárt a 2. §. amely összeköttetésben van a 13. §-szal, amely azt mondja, hogy a 240 választott bizottsági tagon kivül 22 tagot kivan bevenni a törvényhatóságba, kik hivataluknál vagy állásuknál fogva tagjai a törvényhatóságnak és a 13. §-ban sorolja fel a törvényjavaslat ezeket az állásokat. Azonfelül megmondja azt,is, hogy a régi törvény értelmében tagjai maradnak hivatalból azok a fővárosi főtisztviselők, akik endig is tagjai voltak. Ez ellen az a kifogásom, hogy ez épen homlokév« május hó 20-án, csütörtökön. egyenest ellenkezik azzal a szemponttal, amelyet én egy közigazgatási és egy fővárosi reformnál elsősorban figyelembeveendőnek vélek és ez az önkormányzati szempont. Itt lecsökkentik a bizottsági tagok számát 400-ról 240-re, de a 240-en felül 48 olyan tagja lesz a törvényhatóságnak, akiket nem a polgárság választ. Ez igen nagy szám, nagyobb annál, amely eddig 400 tag mellett volt 26 városi tisztviselő. Ez az utóbbi nem olyan sérelmes az önkormányzatra, mert hiszen a városi főtisztviselőket maga választja a törvényhatóság. Magam részéről leghelyesebbnek tartanám, ha a törvényhatóságban csak választott bizottsági tagok volnának és a főváros főtisztviselői is ugy mint Berlinben csak referáljanak felvilágosításokat adjanak, de ne legyenek a törvényhatósági bizottság tagjai. Mindkettőre nézve az áll, amit már említettem, hogy t. i. sérelmes az önkormányzat szempontjából, mert hiszen önkormányzati szempontból az a helyes, hogy a törvényhatóságot azok alkossák, akiket a polgárok oda beválasztanak — ez a tiszta autonómia szempontja. Ezenfelül más szempontból is helytelennek találom a kiszélesitési rendszert. A városi tisztviselőkre nézve is helytelennek tartom ezt, mert a tanács tagjai tulaj donképen kétszer is vesznek részt bizonyos ügyek elintézésében, már a tanácsban, a javaslatok készítésében és azután szavaznak a törvényhatósági bizottságban is, amellett kétségkívül a közgyűlés többségével szemben bizonyos függőségi viszonyt is érez egy főtisztviselő. Kevesbíteni kell a befolyásolható elemeket, azokat, amelyeknek nincs teljesen szabad akaratnyilvánításuk. Ez pedig áll bizonyos tekintetben erre a 22 tagjra, akikre vonatkozólag a 13. '§. rendelkezik. (Mozgás.) Itt a különbség, hogy egy 22 tagból 17 állami kinevezés utján visel tisztet, a legnagyobb része köztisztviselő. Hogyan méltóztatik képzelni ezeknek pártatlanságát, azokét, akik mint állami tisztviselők ülnek ott, hogyan méltóztatik elképzelni, hogy azok a kormánnyal szemben ellenkező álláspontot foglalhatnak el ? Már pedig egy törvényhatóságban, amely törvény szerint politikai jogkört is gyakorol, amely sokszor remonstrálhat a kormány intézkedései ellen, mit keresnek az állami tisztviselők ? Milyen önállóságot és pártatlanságot fognak ezek tanúsítani ? Számtalan kérdés van, ahol a város érdeke az állam érdekével bizonyos összeütközésbe kerülhet. Más szempontból nem félek ezektől, mert amint végigolvastam a névsort, mindnyájan illusztris emberek lennének, akiknek részvétele kétségkivül a kulturális nívóját emelné a közgyűlésnek, ezt magam is elismerem. Engem nem vezetnek semmiféle pártszempontok és közbevetőleg mondom, mindig rossz pártférfiu voltam, mert szerettem objektive megítélni a dolgokat magának a közigazgatásnak érdekében és bátor vagyok másrészt megemlíteni, hogy ezek az illusztris férfiak bizonyos tekintetben kevesebb hozzáértéssel fognak birni azoknak az ügyek-