Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-46
Ä Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. évi május hó 20-án, csütörtökön. 59 lattól és ennek hatásától várom azt, hogy Budapest magyar, hogy Budapest nemzeti, Budapest keresztény legyen ; szomorú volna, ha ettől várnók azt, —az előttem elhangzott beszédeknek erre a tételére felelek ezekben — én ezt a gyökerében akarom megvalósítva látni és nem hiszem, hogy legyen magyar ember, bármily felekezethez tartozzék is, aki kétségbe merje vonni azt, hogy Magyarországnak és vele együtt Budapestnek kereszténynek kell lennie ; nem hiszem, hogy legyen, aki kétségbe merje vonni, hogy Magyarországon és Budapesten a keresztény szellemnek kell érvényesülni ; nem hiszem ; de ha valaki kétségbe vonja, álljunk szembe vele, t. képviselő ur, a magunk erejével. Friedrich István : Nagyon helyes ! El is tapossuk ! B. Szterényí József: Ezt nem tűrhetjük, de nincs olyan magyar zsidóember sem — én nem beszélhetek ugyan az ő nevükben, mert én becsületes protestáns vagyok — aki kétségbe merné vonni, vagy aki a lelkében kétségbe vonná azt a természetes ezeréves történelmi fejlődést, hogy Magyarország keresztény, hogy Magyarország keresztény szellemben kormányozandó és Magyarországon csak a keresztény irányzat, a jogegyenlőség, a felekezeti egyenlőség, a régi magyar traditio alapján, felekezeti türelmességb en lehet irányadó. T. Nemzetgyűlés' ! Azt hiszem, végezhetek ezzel a tételemmel. Fentartás nélküli álláspontomban a t. Nemzetgyűlés helyeslésével találkozom. Áttérek már most arra a második tételre, mely a falu és a város ellentétére vonatkozik. Van egy alaptétel, amely nem vitatható, nem volt vitatható a múltban sem, amikor ebben a tekintetben sokkal kedvezőtlenebbek voltak a viszonyok — a kedvezőtlenebb alatt értem az egész ország konfigurációját, a városnak és falunak erősebb összekeveredését, t. i. több városunk volt •— és ma, amikor sokkal kedvezőbb a viszony, még természetesebb, hogy a mi magyar nemzeti és gazdasági politikánknak egész súlypontját a falura kell helyezni. Ez egy természetes folyománya az ország alakulatának. Sajnos, hogy a régi világban kellőleg nem érvényesült ez az elv, és sajnos, hogy egy-két korszakot kivéve, igazi mezőgazdasági politika nem volt (ugy van ! jobbfelől.), igazi falusi politika nem volt. (Egy hang a középen : Miért nem csinálták meg ?) Én arra felelek t. képviselőtársamnak, ami szerepem a kormányzásban nekem volt vagy lehetett. És ha ugyanazt a melegséget, amely az ipari fejlődés iránt mutatkozott és kifejtetett — ugy a nagy, mint a kisipar iránt egyaránt . . . (Ellenmondások hal felől.) Taszler Béla : A kisipart tönkretette a régi rendszer ! B. Szterényi József : Ha t. képviselőtársamkisiparról akar beszélni, méltóztassék vissza menni a 80-as évekbe. Az a rendszer tette tönkre a kisipart. . . Taszler Béla : Az önök rendszere a réginek a folytatása volt. B. Szterényi József: . . . amely rendszer ellen küzdöttem egész pályámon, s amely rendszer ellen állást foglaltam, inaugurálva a kisipar fejlesztésének programmját és politikáját. Taszler Béla : Máig sincsen törvény ! Ernst Sándor: Köteteket csináltak, de törvényt nem ! B. Szterényi József : Bocsánatot kérek, t. képviselő ur, igazolhatom, hogy még 1908-ban terjesztettem elő azt a törvényjavaslatot, amelyből most merítenek egyes részleteket az uj reform gyanánt. Méltóztassék t. képviselő ur az akkori alkotásomat megnézni. (Egy hang balfelől : Miért nem lett belőle törvény ?) Megmagyarázom, hogy miért ? Mert abba az időbe esett a törvényjavaslat előterjesztése, amikor az akkori kormány válságba jutott, s az utána következő kormány feleslegesnek tartotta, Hieronymi minister ur feleslegesnek tartotta az egész törvényjavaslatot és ad acta tette. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ha Ernst Sándor képviselő ur nűködését. amelyet nagyra becsülök, az utódja mellőzni fogja abban a körben, amelyben van, mielőtt ő abba a helyzetbe jutna, hogy azt betetőzhesse saját alkotásával, s ha ezért valaki Ernst Sándor t. képviselő urat fogja felelősségre vonni akarni, akkor ugyanazzal a mértékkel mér vele szemben, amelyet a képviselő ur akar alkalmazni velem szemben. Én szeretném, ha most is köteteket kapnánk és ha nem fordulna elő olyan jelenség, hogy törvényjavaslatokat kapunk, amelyeknek indokolásából azt sem tudjuk, hogy a kormány mit akar. Hiszen az a baj, — egyik t. képviselőtársam az arányos választási rendszerrel kapcsolatban reámutatott — hogy például kapunk egy választási rendszert és azt sem tudja az országnak nem 9 / 10 , de talán 12 /i2 része sem, hogy mi az. Igenis, kötetekben is kell fel világosítani a törvényhozást és az orszá got arról, hogy mit akarunk, mi van és mi hogyan legyen, hogyan van külföldön ? Bocsánatot kérek a kitérésért, s most folytatnám a falu és a város közötti ellentét kérdését. (Halljuk ! Halljuk !) Mert nagy súlyt fektetnék arra, hogy ezt az ellentétet érzületileg kapcsoljuk ki a magunk vitaanyagából és tárgyalásaiból s mindannyian legyünk áthatva annak a tudatától, hogy ennek az országnak a boldogulása, ennek az országnak a nemzeti, kulturális és gazdasági felépítése és fentartása csak a város és a falu szoros egymásba füződésétől, érzelmi kapcsolatától és érdekközösségétől függ. Hogyan méltóztatnak képzelni kulturális életet városok nélkül ? A leggazdagabb államok, a legnagyobb álamok sem tudják decentralizáltan, vidékek szerint tagozva fentartani azokat a kulTurintézményeket, amelyek nélkül egy kultúrállam nem élhet. Hogyan méltóztatnak elképzelni a közegészségügyi kapcsolatot ? Van olyan gazdag állam, amely a közegészségügyi intézményeket létesíthetné, amelyek az ország népességének fentartása érdekében szükségesek, oly decentralizáltan, ahogy azt a falu érdeke kívánja ? (Mozgás. Fel8*
