Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-45
À Nemzetgyűlés 45. ütése 1920. zelnek és amelyet minden anyaggal ellátnak, ugy az államszerkezet is csak akkor tökéletes, a tisztviselői kar is csak akkor végez igazán önfeláldozó munkát, ha igényeit ki is elégítjük (Ugy van ! Ugy van !) Nemcsak a haza részére kell folytonosan áldozatokat kérni a tisztviselőktől, hanem az államnak is áldozatokat kell hoznia a tisztviselőkért. (Ugy van! Ugy van!) A tisztviselők a legutóbbi időkben fényes ígéreteket kaptak. Az ígéretek a következők voltak: 4 métermázsa fa, két métermázsa szén, és nem kaptak semmit; havonkint hét kilogramm kenyérliszt, három kg fehér liszt, és nem kapták meg. Cukrot Ígértek 80 dekát és adtak 30 dekát, azt sem kedvezményes árban ; zsirt ígértek 80 dekát és adtak 40 dekát, babot ígértek 2 kg-t és nem kapták meg, ellenben kukoricakását kaptak 10 dekát. Tagadhatatlan, hogy amikor ez a kormány megalakult, a tisztviselők némi reménnyel néztek a kormány működése elé. Sajnos azonban, megismétlődött a régi szokás, az Ígéretek ígéretek maradtak, úgyhogy szinte közszájon forog itt a budapesti tisztviselők között az a mondás, hogy — távol áll tőlem, mintha ezzel az igen tisztelt ministerelnök ur személyét sérteni akarnám — Simonyi sem ád ám ! (Derültség.) Igazán sajnálatos körülmény, hogy Magyarországon csak ígéretekkel dolgoznak az illetékes politikai tényezők, amely ígéreteket nem váltják be. A közélelmezésügyi minister ur azt mondotta múltkor egy nyilatkozatában, hogy azokat az ígéreteket, amelyek élelmiszerek juttatására vonatkoznak, nem lehet beváltani, képtelenek azt beváltam. Ha tehát ezt nem lehet beváltani, legyen legalább lehetséges ennek ellenében pénzbeli kárpótlást nyújtani. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Valaminek csak kell lenni. Azt hiszem, lehetne találni illetékes helyeken, mint például a Fillenc uréknál és ebből lehetne talán kárpótolni a tisztviselőket is. Mi, t. Nemzetgyűlés, dacára annak, hogy a falu népének vagyunk képviselői, megláttuk már azt, hogy mennyire sanyarognak itt a tisztviselők és nem fér össze lelkiismeretünkkel, hogy szó nélkül nézzük a tisztviselői karnak ezt a sanyarú helyzetét. (Helyeslés.) Ezért bátor vagyok a pénzűgyminister úrhoz a következő interpellációt intézni. (Olvassa.) »Interpelláció a pénzügyminister úrhoz : Tekintettel a tisztviselők, tanítók, tanárok szomorú helyzetére, tekintettel azokra az Ígéretekre, melyek célja a tisztviselők anyagi helyzetének javítása, hajlandó-e az igent, pénzügyminister ur sürgősen intézkedni, hogy a tisztviselőknek tett ígéretek megvalósíttassanak? Hajlandó-e az igen t. pénzügyminister ur a tett ígéretek meg nem valósithatása esetén pénzbeli rekompenzáció utján teljesíteni a tisztviselők kérését? (Helyeslés) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Szólásra következik ? évi május hó 19-én, szerdán. M Szabóky Jenő jegyző : Sziráki Pál ! Sziráki Pál : Mélyen t. Nemzetgyűlés! A mai súlyos helyzetben, amidőn ugy a belpolitikai, mint a bizonytalan külpolitikai helyzet megköveteli a hadseregnek teljes létszámban való fentartását, azt hiszem, nem kell bővebben hangsúlyoznom, hogy az az osztály, amelynek megbízhatósága minden kétségen felül áll, a földmivesosztály. Talán mindnyájan egyetértünk abban, hogy ennek az osztálynak józanságától, hazafias gondolkodásától és magatartásától függ leginkább Magyarország jövője. (Igaz! Ugy van!) Hiszen a mai helyzet is azt mutatja, hogy ezt a hadsereget, mely a béke fentartására és az ország megvédésére van hivatva, szinte teljes egészében a földmivesek fiai alkotják. Miután számos jelből lehet an a következtetni, t. Nemzetgyűlés, hogy az aratási és cséplési időszak korábban köszönt be, mint az elmult években, rendkívül fontos volna, hogy azok a földmivesek, azok a kisgazdák, akiket katonai szolgálatra hívtak be, még pedig igen nagy tömegben, legalább részleges szabadságolásban részesüljenek. Plósz István: Elhalasztani! Sziráki Pál : Mert, t. Nemzetgyűlés, számos olyan kisgazda van, aki munkaerő hijján hagyta hátra a gazdaságát, azonkívül nagyon sok földmivesmunkás van, akik aratás nélkül vannak és gabonaszükségletüket leginkább munkájuknak gabonával való díjazásából szokták beszerezni. Kerületem egyik községében jártam a múlt napokban és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a földmunkásoknak jó része aratás nélkül van. Van ott egy majdnem másfélezer holdas birtok, amelyen mindössze 8 métermázsa őszi vetés volt. Azelőtt egy csapat földmunkás vállalt ott aratást és kereshette meg az évi kenyerét és most, t. Nemzetgyűlés, talán egyetlen aratómunkás sem kapott alkalmazást, mert az a kevés is feles vetés. Kerekes Mihály : Mégis azt mondják, hogy a nagybirtok termel! Sziráky Pál : Igen fontosnak tartanám, t. Nemzetgyűlés, hogy azok a földmunkások, akik aratás nélkül vannak, az aratási vagy cséplési időszakra szabadságoltassanak, annnyival inkább, mert a legutóbbi rekvirálások alkalmával megtörtént, hogy azok a kirendelt közegek, akik a rekvirálás végrehajtásával voltak megbízva, az ellátatlanok kérését azzal utasították el, hogy annakidején miért nem gondoskodtak a maguk gabonaszükségletéről. De, t. Nemzetgyűlés, a mai drágaságban a földmunkás képtelen arraj hogy az egész gabonamennyiséget pénzért, egyszerre be tudja szerezni. Ezt leginkább aratási és részes cséplési munkával szokta beszerezni. De hogy elkerüljük a nagyobb veszedelmet és az elégedetlenséget, mert ezt azután csak az izgató agitátorok használnák ki, arra kérném az igen t. honvédelemügyi minister urat és lehetőleg a .kisgazdaügyi minister urat is, hogy szi?-*:
