Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-66

562 A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június hó 23-án, szerdán. ezen a téren óriási tapasztalataim vannak, és busz év alatt sok igazságtalanságot, bár igazságot is, tapasztaltam. Épen ilyen igazságtalanságot láttam most egy mezőgazdasági kerületben. A község alatt terpeszkedik egy óriási nagy hitbizomány, melynek bérlője a Magyar Füldrészvénytársaság. A község lakóinak legnagyobb része földhözragadt szegény munkás, aki szívesen dolgozna és várja is a munkaalkalmat. Ugyanekkor ennek a Földrészvénytársaságnak ottani intézősége kidoboltatta a község piacán, hogy húsz korona napszámot fizet látástól látásig való munkáért. (Mozgás a jobboldalon.) Szalánczy József: Ezért akarjuk a földreformot ! Oláh Dániel : Szentül meg vagyok Győződve, bogy az a keresztény kisgazda tisztességesen és becsületesen fizeti meg alkalmazottját. A kisgazda napszámosaival együtt étkezik,, jóformán egy tálból eszik. A kisiparos is megfizeti becsületesen az ő alkalmazottját. Ellenben az államnál azt tapasztaljuk, hogy a legsilányabban fizeti alkalmazottját és ugyanezt tapasztaljuk minden egyes vállalatnál, legfőképen azoknál a vállalatoknál, melyek nem keresztény vezetés alatt és nem keresztény kezekben vannak. (Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! En az önök segítségére számitok ebben a nehéz kérdésben és kérem önöket, hassunk oda a kormánynál, hogy ezt a kérdést végre egyszer rendezze. Teljes életemben elitéltem azt a munkást, és elitélem ma is, aki ugy akar pénzt, hogy nem dolgozik érte. De viszont a leghatározottabban el kell Ítélnünk valamennyiünknek azt a munkaadót, aki dolgoztat és nem akar fizetni. Mert ha megakarjuk akadályozni azt a felfordulást, amelyben részünk volt valamennyiünknek, amelyről ma is szó esett, amelynek előidézői most is kint vannak, a külföldön és bojkottal fenyegetik a kormányt, ezt csak ugy tudjuk megtenni, ha itthon a jóravaló munSásokat tisztességes és becsületes megélhetéshez^ juttatjuk. (Helyeslés.) Én most is legtöbb időmet volt munkástársaim körében töltöm és sokat érintkezek velők. Merem állitani azt, hogy nekik semmi szándékuk nincs arra, hogy ebben az országban felfordulást csináljanak. Akik felfordulást akarnak csinálni, azok csak azok, akik idáig a munkások bőrén éltek. (Igaz! Ugy van!) Ha mi a munkásságot nyomorban hagyjuk, ha a kormány megengedi az ilyenféle machinációkat, hogy a nagybirtokok kiuzsorázzák a szegény munkásnépet és húsz korona napszámot adjanak akkor, amikor egy kiló szalonna 120 korona, akkor egyszerűen azt fogja mondani az a szegény ember, hogy inkább itthon maradok és itthon pusztulok el éhen, ne pedig ott, a munka mellett esem össze. Határozottan tudom, ha aztán ezek közé az emberek közé befurakodik egy lelketlen apostol, bizonyos, hogy tud felforgatást csinálni. Én határozottan ismerem a munkásság minden rétegét és merem állitani, hog}

r azokon a helyeken, ahol tisztességesen és becsületesen megfizették a munkásokat, nagyon sok kisföldbirtokost maga a cselédsége védte a kommunizmus alatt. Ismerek egyeseket, akiket amikor földbirtokukról el akartak távozni, maga a cselédség marasztalt ott, ha mindjárt üzemvezetőnek vagy bárminek is, mert az a cselédség az ő volt gazdájában látta megmentőjét, aki megadta neki megélhetését. Nekünk tehát most a nemzettel szemben való kötelességünk, hogy ezen a téren mindent elkövessünk, hogy itt valahára rend legyen, és amikor most egy új kormányalakulást látunk magunk előtt, — mert hisz azt már • tudjuk, hogy ezek a székek, ha most nem is, de napok multán, legalább a bemutatkozásnál megtelnek, nem tudom, hogy azután is itt lesznek-e a minister urak — olyan embereket szeretnék a ministeri székekben látni, akik értenek is a szakmájukhoz, (Helyeslés a baloldalon) akik minden kérdést tisztességesen, a nemzet iránt és minden dolgozó népréteg iránt való nagy szeretettel fognak elintézni. Nem az a fontos

j mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy kik ülnek ott, nekünk az a fontos, — és erre kérem minden egyes képviselőtársamat, — hogy ne tűrjünk most itt megint egy 2— 3 heti válságot, s ezért arra kérem e Házból Ofőméltóságát, szeretett kormányzónkat, {Éljenzés) hogy minél előbb intézze el a kormányválságot, mert ebben az országban határozottan munkára van szükség. Egyetértek a kisgazdák ministerével, aki tegnapi felszólalásában azt hangoztatta, hogy egyszer már valahára legyen vége a személyeskedéseknek, s amikor végre tisztázódott már a pártok közötti számarány is : értsük meg egymást, hiszen magyarok vagyunk valamennyien, és dolgozzunk ezért a szerencsétlen, romba döntött országért. (Ugy van! Ugy van!) Én nagy veszélyt látok e pillanatban a tekintetben, ha itt a munkáskérdésben — ugy a földmunkásoknál, mint az ipari munkásoknál — legalább a minimum nem történik meg. Ismerem a munkás lelkületét ; tudják azt nagyon jól az ipari munkások ós tudják a földmunkások is, hogy egyszerre mindent nem lehet megcsinálni. És hiába megy ki közéjük akárki is és igér nekik 20 hold földet, azt ők már úgysem hiszik el... (Egy hang a jobboldalon : Miért ne hinnék el?) Gaal Gaszton: Hallernak is elhitték! Oláh Dániel ... de abba, hogy egyáltalában semmi se történjék, nem fognak tudni belenyugodni. Arra kérem tehát a t. Nemzetgyűlést — és a kormányt is kérném, ha itt volna, — hogy kövessen el mindent, mielőtt még nem késő ... Gaal Gaszton: Sürgősen! Oláh Dániel ...mert ha újból visszajönnek a vörös vezérek vagy azok a kis meglapult ve-