Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-45

A Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én, szerdán. 49 Szirákí Pál : Ami az igen t. közélelmezési minister ur azon kijelentését illeti, hogy az illetők kedvezményekben részesültek, nagy köszönettel veszem tudomásul. Ami pedig azt illeti, hogy a tejtermelők vagyis a szállitók takarmányt kaptak, korpakiutalásban részesültek, bátor vagyok megjegyezni, hogy Alsónémedi község, amely ma körülbelül ezer liter tejet tud naponta szállitani, mindössze 30 métermázsában részesült. Elismerjük, t. Nemzetgyűlés, hogy a mai viszonyok közt nem lehet minden igényünket teljesíteni, mert ez olyan nehéz kérdés, hogy szinte lehetetlen annak tökéletes megoldása. Én tehát a közélelmezési minister urnák a válaszát tisztelettel és megnyugvással veszem tudomásul és elismerem — meg vagyok róla győződve — hogy teljes jóindulat van benne mind a két oldallal szemben. Ismételten kijelentem, hogy a közélelmezési minister ur válaszát köszönettel és megnyugvással tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a közélelmezésügyi minister urnák Sziráki Pál képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kimondom, hogy a Hiz a választ tudomásul vette. A kisgazdaügyi minister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Távollétemben Letenyei Pál t. képviselőtársam a honvédelmi minister úrhoz intézett interpellációja alkalmával hozzám is bizonyos felhívást intézett, amely szerint járnék közre a honvédelmi minister urnái a gazdák szabadságolása érdekében. T. Nemzetgyűlés ! Minden felszólítás nélkül eme kötelességemet én teljesítettem és megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy a rendelet már készülőben van s az kellő időben ki is bocsáttatik. Letenyei Pál : Csak el ne késsen valahogy ! Szabó István (sokorópátkai) kisgazaügyi minister : Az azonban nem történhetik meg, hogy általános szabadságolások, felmentések legyenek, mert amint olvasom, a képviselő ur utalt is interpellációjában a nemzeti hadsereg teljes létszámú fentartására, nem lehet megapasztanunk azt, s azt sem lehet, ugyebár, megtennünk, hogy másik foglalkozási ágból valókkal cserélnénk ki, mert hiszen akkor ezekből állítottuk volna össze a nemzeti hadsereget. Hanem igenis, felváltva, turnusokban, ugy mint a háború alatt is volt, hogy az egyik transzport hazamegy, a másik bejön s igy mindenki elvégezheti a maga dolgát. Eddig legalább ebben sikerült megállapodnom a honvédelmi minister úrral. Ami a gyakori kérvényeket illeti, nemcsak az interpelláló képviselő ur intéz kérdést, illetve felhívást hozzám, de az ország minden részéből is kérnek felmentéseket. A háborúban persze divatba jött, hogy a vagyonosokat felmentették. Letenyei Pál képviselőtársam interpellációja kapcsán most ezeknek a vagyonosoknak óhajtok felelni. Most is ugy vagyunk, mintha hadi állapotNHMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — III. KÖT: ban volnánk, de ez egészen más természetű állapot és egészen más természetű az ellenség, mint abban az időben volt. Most legelső sorban a kommunisták ellen kell védekeznünk, ( Ugy van ! balfelöl.) ezek pedig legnagyobb ellenségei a gazdáknak, a tulajdonjoggal biroknak, tehát ezeknek kell fegyverben állaniok s fegyverben maradniok, hogy szükség esetén a kommunizmust leverhessék. (Helyeslés balfelöl.) Azzal is számoltam s át tudom érezni, hogy nem lehet mindenkit kivétel nélkül fegyver alá hivni és fegyverben tartani, mert kell, hogy bizonyos esetekben kivételek legyenek. Szeretném, ha a honvédelmi minister urral abban is meg tudnánk állapodni, hogy a véderőtörvény szerint — amint az eddig is alkalmazásban volt — az elaggott, munkaképtelen apának, vagy özvegy anyának egyetlen fia mentesittessék, hogy ezáltal ne legyen a nyomornak kitéve. (Helyeslés balfelöl.) Ezirányban is sokszor előterjesztettem kérésemet és kapacitálásomat s hiszem, hogy ezek nem maradnak eredménytelenül. (Helyeslés a baloldalon.) Amint az interpelláló képviselő ur beszédében olvasom, — mert természetes dolog, hogy nem voltam jelen — azt mondja (olvassa) : »Felhívom a kisgazdaminister urat, ha itt volna, (Felkiáltások a baloldalon : Hol van ? Miért nines itt?)« s erre gúnyosan megjegyzik: »dolgozik a ministeriumban«. Hát, t. Nemzetgyűlés, bizony dolgozik is a ministeriumban a tárcanélküli minister, még pedig igen sokat dolgozik. Tessék csak megnézni a munkámat, majd meglátják. Madarász Zsigmond most egy interpelláció kapcsán nyilatkozatot terjesztett elő. Én nagyon sok ilyen nyilatkozatot és kérőleveleket is kapok, melyekre válaszolnom kell, inteni, figyelmeztetni kell a birtokosokat, hogy vegyék fontolóra, milyen nagy nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy az elégedetlen lelkeket próbálják kielégíteni s a felcsigázott, forradalmasított lelkeket iparkodjanak lehűteni azzal, hogy legalább a megélhetésüket igyekezzenek biztosítani egy-egy hold földnek a bérbeadásával. Bizony, naponta több ilyen levelet kell elküldeném, s ezeket magamnak kell megírnom, mert nekem nincs személyzetem, mint a többi minister uraknak. Ezzel — azt hiszem valamennyire megfeleltem a gunyos közbeszólásra is. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Tekintettel arra, hogy az interpelláció a honvédelmi minister úrhoz intéztetett és nem hozzám, engem ez csak ugy érintett, én az 1848 : III. t.-c.-ben foglalt jogomnál fogva szólaltam fel, nem pedig az interpellációra válaszképen. Én tehát nem is kérem a válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés.) Elnök: A következő interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabóky Jenő jegyző : Sziráky Pál ! Sziráki Pál: T. Nemzetgyűlés! Az ország mai súlyos helyzetében számtalan panaszt hallunk és a társadalom különböző rétegeiből