Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-66

534 A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június hó 23-án, szerdán. forrása az, amire rámutatott Ernst Sándor t. barátom, sok félreértésnek és, mondjuk igy, sok igazságtalanságnak. Mert abban az emberben, aki a mai viszonyok mellett küzködik az élettel és azt látja, hogy soha nagyobb luxust az utcán nem fejtettek ki Ízléstelen emberek (Ugy van!) és meggondolatlan emberek, mint ma, abban az emberben elkeseredés támad, amely sokszor nem az igazság mérlegével mérlegeli azt, hogy az elkeseredés kik ellen irányuljon. Hiszen az embereket ugy kell vennünk, t. Nemzetgyűlés, amilyenek. Ilyen beteges tömegpszihológiai helyzetben, mint a mostam, tudjuk, hogy az egyes osztályoknak, mondjuk, egyes felekezet elmek megítélésébe is csúsznak be bizony nagy igazságtalanságok és ezt épen nekünk kell fájlalnunk, akik a keresztény kurzust nem ugy fogjuk fel, mint egy politikai izgató eszközt hanem azt lelkiismeretünkben érezzük át ; akik a keresztény kurzus alatt a keresztény morál követelményeit értjük ; akik szeretnénk visszatéríteni nemzetünket egy egészen más tisztut felfogáshoz, amelyben nem élvezethajhászást és vagyonhajhászást és egymásnak a kiirtására vagy legalább is üldözésére irányuló szenvedélyeket szeretnénk látni, hanem ezeket a végtelen fájdalmas kihatásait nemcsak a háborúnak, de az utolsó évtizedek szociális fejleményeinek, ezeket akarnánk megszüntetni. Én legalább igy fogom fel a keresztény kurzust. (Helyeslés.) Ugy fogom fel a keresztény kurzust, hogy nem puszta szóval, se nem ököllel és fütykösökkel kell azt érvényre juttatni, hanem mi, akik hisszük, akik igazán vallásosak vagyunk, akik ilyen nehéz viszonyok között, amilyenekben az ország ma van, szemben érezzük magunkat azzal a nagynagy hatalommal, az Úristennel, kell hogy arra gondoljunk, hogy neki felelősek vagyunk minden cselekményünkért, felelősek vagyunk neki minden gondolatunkért, de felelősek vagyunk neki azért is, hogy az ő uralmát ugy, ahogy mi azt felfogjuk, segítünk előmozdítani. f Általános helyeslés.) De akik igy fogjuk fel — és azt hiszem, mindnyájan igy fogjuk fel — törekvéseinket, keresztény törekvéseinké^, azoknak végtelenül kell hogy fájjon tényleg az, mikor azt látják, hogy — bocsánat a kifejezésért — társadalmunknak jól öltözött söpredéke, (Ugy van ! Ugy van !) — és itt nem teszek különbséget zsidó és keresztény között, mert a keresztény társadalomba is áthatott már az, hogy egyes rétegeit nem eléggé korlátozza a lelkiismeretök és megfontolásuk (Ugy van !) —• a társadalomnak ez a beteges része kihívóan jelenik meg, az utcákon és tivornyázik a vendéglőkben. Én hála Istennek, nem látom és azt hiszem, mi, akik itt ülünk és komoly munkával foglalkozunk, nem igen látjuk, csak halljuk, hogy egy-egy vendéglőben, mulatóhelyen amiről tudomásom van, mert láttam számlákat, egy kis mulató társaság 10— 15.000 koronát mulat el. Az embernek, mikor ilyet hall, ha eléggé méltányos és megfontolt is, ökölbe szorul a keze. (Ugg van I Egy hang bal felől : Ezek provokálják a kirobbanásokat !) De nemcsak azok erkölcstelenek, akik az italt, a pezsgőt ugy mérik, hogy abból 15.000 koronás számla lesz, hanem az is erkölcstelen, aki azt megissza. (Igaz ! Ugy van !) Ma, amikor éheznek &z emberek, nem tudunk talán hirtelen segiteri széles rétegeken, amelyek ma igen szorult viszonyok között vannak. De ha nem tudunk segíteni, akkor kötelessége minden magyar embernek, hogy tartóztassa és türtőztesse magát az élvezetvágyában, mert ez nem vezethet jóra. (Igaz ! Ugy van !) Ezeknek a szociális bajoknak, amelyeket ma látunk, a gyökere sokkal mélyebbre nyu

1 ik, mint ahogyan azt, sajnos, magyarázzák akár a sajtóban, akár itt, akár a társulatok és egyesületek üléseid. Ennek történelmi gyökerei vannak, ennek egész társadalmi rendszerünkben, annak hiány? iban, betege bégében rejlik a gyökere. Ezeket az óriási problémákat olyan könnyedén elintézni nem lehet ; nem lehet sem kortesbeszédekkel, sem tessék-lássék intézkedésekkel s nem fog lehetni egyáltalában, ha nem si.áll magába egyszer igazán a Keresztény társadalom. (Igaz ! Ugy van I) Annak kell magába űzállania és a tudomány eszközeivel, az ész megerőltetésével, minden tudást összeszedve s egymáshoz simítva minden erőt, amely rendelkezésünkre áll, szervesen, okosan, átgondoltan kellene ebben az irányban eljárnunk. Akkor talán fogunk eredményt elérni. De kis szociális intézkedésekkei nem fogunk eredményt elérni. Zákány Gyula: A kormányzat erélytelensége 1 B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Könnyű azt mondani, hogy erélytelenség ; inkább bátortalanságnak lehetne nevezni. Talán rossz hasonlat, de az jutott az eszembe ebben a percben, hogy magam gyermekkoromban egyszer egy jégmező szélén állottam — persze biztos helyen •— és azt láttam, hogy a jégmezőn mentek emberek s hogy azok milyen lassan és gyáván haladtak előre. Méltóztassanak elhinni, hogy aki ma felelős helyzetben van és felelős helyzetben lesz, annak számos jéghasadékon és csúszós helyen kell átmennie, amit a nagyközönség nem láthat, hanem csak azok tudhatnak, akik napról-napra küzdenek ezekkel a nehézségekkel és veszélyekkel. Egy rosszul kiejtett szava a kormány bármely tagjának a legnagyobb bajt csinálhatja, egy rossz intézkedés . . . Zákány Gyula : Elmulasztott cselekvései is ! (Elnök csenget.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister:... de egy jó intézkedés is, amely talán nem a kellő pillanatban történt, csinálhat olyan bajokat, amelyekre a kívülállók csak akkor eszmélnek rá, amikor azok már bekövetkeztek. Lehet, hogy bátortalanság is forgott fenn a kormány részéről ; én magamra veszem szívesen, hogy talán én is bátortalanul jártam el az alatt az idő alatt, mialatt a pénzügyi tárcát vezettem. A tizedik hónapja annak, hogy ezt a helyet betöltöm, betöltöm nehéz viszonyok között, talán