Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-65
518 A Nemzetgyűlés 65. ülése 1920. évi június hó 22-én } kedden. felelően van szerencsém a t. Nemzetgyűlés tudomására hozni, hogy az a raid, amely a Duna és a Tisza között lefolyt, a magyar nemzeti hadseregre nézve nagyon kedvező és örvendetes eredményeket hozott magával. Otfc megállapittatott, hogy azon 80 egyén közül, akiket attrocitások és törvényellenes cselekmények miatt összefogtak, katona, de szökevény 26, polgári egyén, aki a katonai egyenruhával visszaélt 54. (Mozgás.) Ez utóbbiak közül kémkedésért 1, lopás miatt 4, izgatásért 5, rablásért és fosztogatásért 21, gyilkosságért 8, csavargásért 9, az állam hadiereje ellen elkövetett vétség miatt 5, lánckereskedelemért 1 van letartóztatva. Az illstő egyénekkel a törvény szerint bántak el; átadták őket az illető hatóságoknak. (Elénk helyeslés jobbfélől.) Leszegezem ezt a tényt itt azzal, hogy nem a magyar nemzeti hadsereg egyénei voltak azok, akik ott valamit elkövettek, (Elénk éljenzés balfdöl) hanem olyanok, akik visszaéltek a magyar nemzeti hadsereg egyenruhájával. Kötelességem azonban egyszersmind a magyar nemzettel, a magyar hadsereggel, a magyar nemzet jövőjével szemben itt még egyszer leszögezni azt, hogy nekem, mint a honvédelem felelős ministerének, legnagyobb sajnálatomra s az összes lakosság tisztességes, magyar nemzeti, keresztény érzésű része túlnyomó zömének is legnagyobb sajnálatára, itt egyesek részéről — leszögezem azt a tényt, hogy egyesek részéről — a magyar nemzeti hadsereggel szemben, a hadsereg tisztikarának egyes egyéneivel szemben olyan hangon történtek felszólalások, (Ugy van! bal/'elöl) amely hang emlékeztet a Károlyi-korszak leggyalázatosabb idejére. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) En pellengére állitom itt ezeket a kijelentéseket. Ezekkel a kijelentésekkel szemben azt akarom itt hirdetni, hogy a magyar Nemzetgyűlés olyan hely, ahol mindenki, aki felszólal, nagy felelősséget vállal magára, (Ugy van! balfelöl.) mert az, amit mond, nem marad az itteni falak között ; az messze kiszól az egész országra, az országon túl az egész világra. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha itt egyes eseteket, amelyekről még nincs is bebizonyítva, bogy azokat a magyar nemzeti hadsereg tagjai követték el, fennálló tényékként állítanak be, ha ezeket az egyes eseteket egymásután itt mindig újból szőnyegre hozzák, ezzel azt érjük el, hogy a magyar nemzeti hadsereg tekintélyét lealázzuk, (Ugy van! balfelöl.) akkor azt érjük el, — hiszen mindig akadnak elzüllesztő elemek, akik az ilyen esetet általánosítják — azt érjük el, hogy a külföldön is csorbát szenved a magyar nemzeti hadsereg tekintélye, (Ugy van! bal felöl.) azt érjük el, hogy a magyar nemzeti hadsereg legdrágább kincse, a fegyelem meglazul. (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsobaloldalon.) Azonkivül már a vidéken is tapasztalható, hogy bizonyos lázítás folyik a katonaság, a legénység között. Elzüllesztő elemek felhasználják a mostani helyzetet, amelybe a békeszerződés aláírása után jutottunk, arra, hogy azt mondják, nem törvényes a legénység mostani szolgálati rendje, hogy nem kötelezők többé az ország törvényei, amelyek az általános védkötelezettség mellett szólnak. Addig, ameddig ez a Ház, Magyarország törvényes Nemzetgyűlése nem változtat ezen a törvényen, addig az érvényes marad minden magyar ember számára. (Élénk helyeslés és taps.) De, uraim, ilyen felszólalásokkal, ha nem gondoljuk meg, amit mondunk s ha általánosítunk, borzasztó elkeseredést idézünk elő a magyar nemzeti hadsereg, tisztikarán belül. Azt hiszem, nem szükséges itt a magyar nemzeti hadsereg tisztikarának érdemeit külön felemlítenem, mert ezek az érdemek az egész magyar nemzet legdrágább kincsei közé tartoznak. (Ugy van! Ugy van!) Ezeket az érdemeket az egész háború alatt keserves nehéz, véres időkben vívták ki. Amikor azután a magyar tisztek a háború befejezésekor visszajöttek ide, akkor köszönettül nem fogadta őket az a lelkes hangulat, mint másutt, hanem fogadta őket a lealázás, a plakátokban lehurcolás és fogadta őket a Károlyi-kormány leggyalázatosabb szülötte : az antimilitarista és pacifista hangulat, amely azt jelentette ki, hogy nem kell nekünk katona, nem kell tiszt, nem kell hadsereg. Azok, akik elvártak egy kis köszönetet. — nemcsak a tényleges tisztekről beszélek, hanem a tartalékosokról is — épen az elenkezőjére találtak itt, arra, hogy nem fogadták megértéssel mindazt a keserves kötelességteljesitést, amelyen ők öt hosszú háborús éven át keresztül mentek. Következett azután a kommunizmus, amikor a tisztikar legelőkelőbb, legderekasabb elemét tüzzelvassal üldözték a kommunisták, akasztófára vitték őket, testvéreiket megbecstelenitették, vagyonukat elkobozták, úgyhogy menekülniök kellett kifelé. De még akkor sem, mindezen hálátlan dolgok ellenére, nem veszett ki a magyar nemzeti hadseregből a magyar nemzeti hazafias érzés. Bécsben, Feldbachban, Szegeden összefogtak és megalapították Horthy Miklós vezetésével (Élénk éljenzés.) a magyar nemzeti hadseregnek magvát. Azután visszajöttek ide, és ha itt keservesen bűnhődtek a vörösök, akkor ez nem legkisebb érdeme a magyar nemzeti tisztikarnak, hanem nagy érdeme, mert nem volt olyan könnyű és egyszerű dolog, embereket találni, akik vállalkoztak arra., hogy letörik a vörös uralom legutolsó maradványát is. (Ugy van! Ugy van!) Ahol felléptünk a vörös uralomnak e maradványai ellen, habár ebben a polgárság is résztvett, ezt mégis a tisztek vezették, hiszen ez elsősorban az ő hivatásuk is, mert ők értenek a fegyverforgatáshoz. (Ugy van! balfelől.) Mikor ez megvolt, akkor jött a magyar nemzeti hadsereg tisztikarának második feladata : a
