Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-65
A Nemzetgyűlés 65. ülése 1920. évi június hó 22-én, kedden. 505 konstatálni. Konstatálni Giesswein t. képviselő úrral szemben ; de konstatálni azokkal szemben is, akik az én nemzetiségi politikámat, illetőleg a kormány nemzetiségi politikáját minden vonalon diszkreditálni akarják, minden vonalon meggyanúsítják ; konstatálni és elmondani azokkal szemben, akiknek a segítségére én akkor, amikor veszedelmes időkben egyedül harcoltam Jászi nemzetrontó és országbonfcó politikája ellen, hiába várakoztam ! (Élénk helyeslés és taps.) Giesswein Sándor (szólásra jelentkezik). Elnök : Milyen címen kivan szólni a képviselő ur ? ' Giesswein Sándor : Személyes megtámadtatás címén. Elnök : A házszabályok 215. §-a alapján a szó a képviselő urat megilleti. Giesswein Sándor: T. Nemzetgyűlés! Egy kicsit szomorú jelenség, hogy ebben a komoly időben ilyen kérdésekkel kell foglalkozni. (Zaj balfelől.) Huber János: Komoly kérdés ez is. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : ön kezdte tegnap, én csak reagáltam. Giesswein Sándor : Először kijelentem azt, hogy én Bleyer ministert difíamálni nem akartam ; nem is diffamáltam. De az a mód, ahogyan ő engem megtámadott, az a diffamálás, épen azért, mert ő bizonyos dolgokat elhallgat és másokat kiszinezve ad elő. (Zaj balfelől.) Itt van először az a közleményem, amely a Pester Lloydban megjelent. Ezt ma is aláirom és igenis, én Nyugatmagyarországból leveleket kaptam, amelyekben azt irták nekem, hogy ez a közlemény megnyugtatta a kedélyeket. De ezenkivül találkoztam egy deputációval, annak tagjai is azt mondták nekem : »Köszönetet és hálát mondunk, hogy ezt megírta.« Mert megjegyzem, hogy ez a közlemény nemcsak a Pester Lloydban jelent meg, hanem az Alkotmányban is magyar nyelven. »Hálát adunk önnek, — mondották — mert ez megnyugtatólag szólt a lelkekhez s e programmal tudjuk mi a nemzetiségeket a magyarság számára megtartani.« Hogy én e levelet megírtam, arra nézve megvolt az indokom. Amint látni méltóztattak, annak a levélnek a tónusa nagyon konciliáns, teljesen elüt a Bleyer-féle stílustól. Huber János : Micsoda hang ! Giesswein Sándor : Bleyer minister ur egy dolgot elhallgatott, ö felolvasta azt a határozatot, amelyet novemberben hoztak, de egy mondatot kihagyott. Az első mondat az volt : »Kívánjuk a magyar suppremácziát.« Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Bocsánatot kérek, nem hagytam ki. Szórólszóra megjelent az összes lapokban. (Zaj balfelől.) Giesswein Sándor : Mikor ő nekem felolvasta, ezzel a kezdettel jelent meg ; mert Bleyer minister urnák ezek voltak politikai megGyőződései. Ma nem azok. Ma nem meri ezt mondani. Én azt a kifejezést, amint ezt abban a közleményben méltóztatnak I NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — III. KÖTE' látni, akkor veszedelmesnek találtam, veszedelmesnek azért, mert nemzetiségi izgatók kiragadhatják és azt mondhatják : »ime, marad minden a régiben és ha nektek panaszaitok vannak, hogy az iskolákban nem tanít jak az anyanyelveteket, lássátok, hogy a jövőben is ezt akarják tenni !« Ezek voltak a legnemesebb és leghazafiasabb okok, amelyek engem arra indítottak, hogy én ezt a közleményt közrebocsássam és vigasztalásomra szolgál az, hogy ez jótékonyan hatott és megnyugtatta a kedélyeket. En ismerem Nyugat-Magyarország viszonyait ; jól tudom, hogy ott derék magyar hazafiak vannak, de tapasztalatból tudom azt is, hogy általános panasz van ott amiatt, hogy az anyanyelvet teljesen kiszorították az iskolából. Ezért kellett nekem védelmére kelnem annak a népnek, melyet szeretek és amely bizalmával tisztelt meg. En akkor tehát hazafias kötelességet telj esitettem s azt vártam volna, hogy e tekintetben valami kimagyarázó szót halljak. De nem hallottam, csak támadásokban részesülök. De meg van nekem az én szatiszfakcióm. Megmondottam akkor, hogy mi az igaz . . . Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Én is mogmondtam ! Giesswein Sándor: ... és azt látom, hogy a t. kormány és Bleyer t. minister ur most ugj^anazon az állásponton van, mint amelyen én akkor voltam. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Soha ! Huber János : Szó sincs róla ! Giesswein Sándor : Hát nem hirdeti a kormány mindenfelé, hogy ad egy külön szlovák autonómiát ? Hirdeti ! Ezzel a programmal mennek Jehlicska és Dvorcsák a tótok közé. Másodszor én távolról sem voltam azon az állásponton, hogy épen territoriális autonómiára gondoljak. Ebben leli magyarázatát az a svájci hasonlat, melyet anélkül, hogy tudnák, hogy az miben áll, a szememre vetnek. Kötelességem tehát megmagyarázni, hogy Svájcban a nemzetiségek nincsenek kantonok szerint tagolva, hanem, bár van tiszta német kanton is, van egy tiszta olasz kanton és vannak tiszta francia kantonok is, de vannak kevert népességű kantonok is, olyanok, amelyekben németek és franciák együtt laknak és nekem épen az az igazi ideálom, hogy arra a territoriális integritás megóvassék és mindenféle szeparatisztikus törekvések ellensúlyoztassanak. így mindenütt meglesz a nemzetiségek védelme és nincs szükség arra, hogy megyék szerint különittessenek el a nemzetiségek. Sőt hozzáteszem, Magyarországon ez épen a lehetetlenségek közé tartozik. Ez az én nézetem s e tekintetben konzervatívabb vagyok, mint az a Bleyer minister ur, aki jelenleg a területi politikának az álláspontjára helyezkedik. Nem teszek neki emiatt semmiféle szemrehányást, mindenkinek szabad a maga véleményét követnie, de viszont én is kikérem azt, hogy nekem emiatt ő tegyen szemrehányást. Ott, ahol igazán parlamentáris kormány van, az a szoI kás, hogy amidőn valamelyik minister programmT. 64
