Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-64

500 A Nemzetgyűlés 64. ülése 191 Sándor Pál: Mit jelent ez, t. Nemzetgyűlés? Jugoszlávia épen ugy biztosította magának Komániában és Szerbiában, bogy megkapja az élelmiszereket. Ez tebát egy rendes komplott ; tisztán lehet látni, hogy ez csupán Magyarország területi integritása ellen irányul. Látják, hogy talán megvan a hajlandóság az entente-államokban arra, hogy Magyarországnak bizonyos előnyöket adjanak ; ezt minden áron meg akarják akadályozni és ezért mondták ki Magyarország ellen a bojkottot. Nekünk, t. Nemzetgyűlés, arról kell gondoskodnunk, hogy ez a bojkott hatástalan legyen. És hatástalan is lesz. (Ugy van ! Ugy van !) Az a pánikfélelem, mely az egész lakosságban megvan, nagyon túlzott. És ennek az egész bojkottnak az Összeomlására igen rövid időt adok, (Felkiáltások : Mi is !) mert minket kiéheztetni nem lehet. Mi aratás előtt vagyunk, nekünk meglesz a kenyerünk s mindaz, amire az ország fennállásához szükségünk van. Mi tehát jobban birjuk, mint ők, mert nekik messze földről kell vagonokban odafuvaroztatni a gabonát és mégis rá lesznek utalva Magyarországra, mert különben éhen fognak pusztulni. (Ugy van ! Taps jobb felől.) Ezek azok az indokok, amelyeknél fogva csodálatosnak látom, hogy a mi kormányunk ilyen körülmények között még tovább tárgya], — mert az bizonyos, hogy tárgyal. Felmerül kérdés,. hogy tényleg nem volt-e a ministeriumnak s vezetőinknek kezében valami eszköz, hogy ezt a bojkottot kellő módon megakadályozzák ? Tényleg nem látták ők, akik sokkal többet láthatnak mint mi, azokat a veszélyeket, amelyek fejünk felett tornyosultak ? Én nem láttam — bocsánatot kérek, hogy kimondom őszintén — egyetlen egy lépést sem, amely a mi javunkra történt volna, hogy a bojkott megakadályoztassék. De remélem, hogy volt annyi ereje a ministeriumnak és a t. ministerelnök urnák, hogy legalább most megtette a kellő megtorló lépéseket, amelyek okvetlenül szükségesek, hogy mi ép ugy járjunk el velük szemben, mint ahogy ők eljárnak velünk szemben. Ha mi hirt nem kapunk, az nem baj, de ha ők zsirt nem kapnak, az sokkal nagyobb baj lesz részükre. (Ugy van ! Ugy van !) Ez fogja majd őket megtörni. Áttérve most, t. Nemzetgyűlés, tulaj donképeni tárgyamra, nagyon rövid leszek. Azt vélem, itt az ideje, hogy a Nemzetgyűlés felvilágosításokat kapjon ezekről a tárgyalásokról. En el tudok képzelni helyzetet, melyben egy kormány és a Nemzetgyűlés elhatározza magát arra, hogy a magyar államvasutakat, mely ebben az országban a legfontosabb tényező a mai viszonyaink között, valamiképen bérbe adja. (Felkiáltások jobb felől : Soha !) Ha például visszaadják a mi területeinket, el tudom ezt képzelni és azt hiszem, hogy ebben az esetben talán a t. képviselőtársam is megadná a beleegyezését. Nem perhorreszkálnám azt, ha pl. ilyen alapon folynának tárgyalások. Én nem tudom, hogy a tárgyalások hogyan folytattatnak. De el tudom képzelni, hogy erről igenis lehet bel évi június hó 21-én, hétfőn. szelni. Hogy azonban a Nemzetgyűlés teljes ignorálásával, a nemzetgyűlés teljes tudta nélkül bocsátkoztak tárgyalásokba, amelyek alapján állítólag opció formájában már az egész létrejött, ezt«mégis annyira a Nemzetgyűlésnek mellékvágányra tolásának tartom, hogy az talán az ország javára és a mi presztízsünk javára nem szolgál. (Ugy van !) En tehát nagyon kérném a t. ministerelnök urat és a külügyminister urat, legyenek oly szívesek és törjék meg azt a hallgatást, melybe burkolóztak, lebbentsék fel kissé azt a fátyolt. Mert legyünk tisztában azzal, hogy mit jelent az, ha mi a magyar államvasutakat bérbe akarjuk adni. Egyik múltkori beszédemben már érintettem, hogy a Magyar Folyam- és Tengerhajózás részvényeinek kisebb részét, állítólag 40%-át — talán tudják azt, hogy a Magyar Folyam- és Tengerhajózás részvényeinek egy része az állam tulajdonát képezi — (Egy hang a középen : Igen !) igen, az állam tulajdonát képezi, ministerelnök ur, tévedni méltóztatik, mondom, hogy ennek a 40%-át mi már az angoloknak fix átadtuk volna. Erről sincs a Nemzetgyűlésnek semmiféle tudomása. Az egyik oldalon tehát Anglia kezébe vette volna a mi folyamhajózásunkat. Ne méltóztassék azt hinni, ministerelnök ur, hogy azt, amit én most mondok, odakünn nem tudják ; ne méltóztassék azt hinni, hogy az, amit megkötöttek, terra incognita lenne odakünn a külföldön. Méltóztassék elhinni, hogy titkokat én nem árulok el, sokkal rezerváltabb természetű vagyok, mint hogy ilyen kényes dolgokat idehozzak. Hozhatnék sokat, ministerelnök ur, de nem hozok. Tehát, mondom, az egyik oldalon le van kötve a folyamoknak az ereje az angolok részére s most a szárazföldi forgalmat le akarjuk kötni a franciák részére. Nem mi ellenünk megy ez, t. Nemzetgyűlés. Ez megy — egész tiszta dolog — a német impérium ellen. Németország elől el akarták zárni a tengert. Sikerült. El akarták zárni a folyamokat. Sikerült. El akarják zárni Kelet felől a szárazföldet, Ez az a bizonyos gazdasági harc, amelyről mi itt olyan keveset beszélünk, hogy igazán azt mondhatnám, majdnem szégyenletes. A külföldi nagyhatalmak előtt csak gazdasági kérdések léteznek, a többiek mellékszerepet játszanak. Mindezekkel a kérdésekkel mi igen ritkán foglalkozunk. Útban van, hogy azok itt tárgyaltassanak, pedig szükséges volna, hogy tárgyaltassanak. Ezek után teljes tisztelettel kérdem a ministerelnök urat és a külügyminister urat : — az én kérdésem -olyan egyszerű és olyan rövid, hogy erre a választ meg lehet adni — adatott-e idegen államnak opció a magyar királyi államvasutakra ? Ez az egész kérdésem. Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák és a külügyminister urnák. Á ministerelnök ur kíván szólni. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. képviselő ur a magyar államvasutak kérdésével összeköttetésbe hozta