Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-64

488 A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én

} hétfőn. A most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat oly hagyaték, mely a múltból származott ránk, egy kötelezettség, amelynek nem tett eleget a háhorus kormányrendszer. Jól emlékszem, hogy annak idején az összes gazdatársadalmi szervek milyen nagy erővel követelték az akkori kormányoktól az áruuzsora szigorú üldözését és az árdrágitás elfojtását. Akkor a kormány és az igazságügyminister is kitért ez elől, holott ha a háború kezdetén, akkor, amikor ezek a bűnök még keletkezőben voltak, egy radikális törvényjavaslattal lép a parlament elé a kormány, akkor nem fajultak volna el az állapotok ennyire és ma nem kellene arról vitatkoznunk, hogy szükséges-e a botbüntetés vagy sem. Utalok Franciaország példájára, ahol a mozgósítással egyidőben jelentek meg a lehető legdrákóibb rendszabályok az árufelhalmozókra és az árdrágítókra. Mi ezt annak idején elmulaszttottuk és a legelső intézkedés a drágaság ellen olyan volt, amely egyoldalúsága miatt egyenesen hatását is tévesztette. Ma is halljuk mindenfelé, hogy a, falusi gazda az árdrágító, az áruuzsorás. És mit láttunk a háború elején, amikor ezek az árdrágítások megkezdődtek ? A gazdák 20—24 koronás áron adták el a búzát s amikor a búza a közvetítők kezén volt, októberben, novemberben felszökött az ára 40—44 koronára. Akkor jött a kormány a maximálással; megmaximálta a gabona árát és nem ment tovább. Itt az eredendő oka a mai állapotnak. A munkapárti rezsim nem üldözte az áruuzsorát, mert abban antimerkantilista akciót látott. Holott, ha bevisszük akkor az áruuzsorának, az árufelhalmozásnak, az árdrágításnak szigorú üldözését büntetőtörvénykönyvünkbe, akkor talán a merkantilizmus ellen némi kis hibát elkövetünk ugyan, de megvédjük a kereskedelmi erkölcsöt, megvédjük a nemzet óriási rétegeit a mai nyomorúságtól. De azt ne várja senki ettől a törvényjavaslattól, hogy ez az árdrágítást meg is fogja szüntetni. Dacára annak, hogy, mint Emiltettem, örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, mint jóakaratú törekvést arra, hogy az árdrágitás üldöztessék, a drágaság és az árdrágítások tünetei nem törvényekkel intéztetnek el. Nagyon szükséges más irányú intézkedés is arra nézve, hogy az árdrágitás és az árufelhalmozás megszűnjön. Nézzük csak ezen tünetek eredetét abból az időből, amikor az árdrágitás és az árufelhalmozás voltaképen keletkezett. Gaal G-aszton igen t. képviselőtársam legutóbbi felszólalásában rámutatott néhány jelentéktelen kis epizódra, mikor szerinte ártatlan árdrágítások történtek. Szerencsétlenül épen altruista intézeteteket nevezett meg. Ugy látszik az illető intézetek ártatlanságáról nem Győződött meg kellőképen, mielőtt ezt az ügyet a törvényhozás elé hozta. Általában veszedelmesnek tartom, hogy, amikor a keresztény irányzat erősítésére a közgazdasági életben úgyszólván csak a szövetkezeti mozgalom áll rendelkezésünkre, akkor épen ezeket az intézményeket hozzuk ide és vesszőzzük, holott, ha ezek eltűnnek a közgazdasági életből, akkor igazán üres szó marad minden keresztény politika. (Ugy van! jobbfelöl.) Én tehát arra kérem az igen t. képviselőtársaimat, hogyha ezekről van szó, mindenesetre kettőzött lelkiismeretességgel nézzenek utána, vájjon megfelelő-e az az információ, amit ezekre az intézményekre vonatkozólag kapnak, vagy sem. Sajnálom, de ép az ellenkezőjét kell állítanom Gaal Gaszton igen t. képviselőtársam információiról. T. képviselőtársam t. i. szólt az EFE nevű szindikátusról, melyet annak idején a kormány tisztán altruista intézetekből állított össze, abból a célból, hogy a főváros s a nagyobb városok élelmezése megkönnyittessék. Ebben a szindikátusban egy-két fogyasztási szövetkezeten kivül szintén altruista intézetek vannak benne és a közélelmezési ministerium bízta voltaképen erre a szindikátusra a Tiszántúl u. n. védelmi zónájában az összevásárlást, hogy ott más közvetítők versenye által az árak fel ne hajtassanak. Nem ezen a szindikátuson múlott azonban, hogy ez nem történt meg, mert, amikor ennek a bevásárlói lementek a tiszántúli védelmi zónára, ott nemcsak a hadsereg bevásárlóival találkoztak, akik szintén versenytársakul léptek fel, hanem más közvetítőknek a bevásárlóival, és pedig zsidó és nem zsidó kereskedők megbizottaival is, úgyhogy egyszerre kifejlődött ott egy verseny, melynek eredménye azután a nagy árfelhajtás lett. G-aal Gaszton t; képviselőtársam felhozza, hogy 1 K 50 filléres árakon vásárolták ott be a tojást és itt Budapesten eladták 3 K 70 fillérért, vagy mennyiért és hogy igy ezek horribilis nyereségre tettek szert. Nagyon szívesen rendelkezésére bocsátom a kimutatást, melyből kitűnik, hogy az az átlagár, amelyért ott bevásárolták a tojást, 2 K 40—2 K 50 fillér és nem is adták drágábban, sőt a legtöbb esetben ennél olcsóbb áron, szóval, a közélelmezésügyi ministerium a tisztviselők s a városi lakosság ellátása érdekében erre az üzletre ráfizetett. Ami a svájci kivitelt illeti, azt sem az ETE csinálta, hanem, mint az itteni hivatalos iratokból kitűnik, erre a közélelmezési ministerium utasította, de amikor megGyőződtek arról, hogy a tojás romlott, ez a kiviteli akció be is szüntettetett. T. Nemzetgyűlés! Amikor az árdrágításról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, fel akarom hívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét egy rendkívüli veszedelemre, amelyet ha nem kontrakarrirozunk, akkor minden törvényhozási intézkedés illuzóriussá válik. Arról értesültem és többfelől nyert információim megerősítenek abban, hogy a legnagyobb bankok mintegy trösztöt készülnek alakítani és rávetik magukat az áruüzletre. Méltóztassanak visszaemlékezni, a háború