Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-64
A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. 485 Giesswein Sándor: A házszabályok alapján szót kérek. Elnök : A szó a képviselő urat a házszabályok értelmében megilleti. Giesswein Sándor : . . . hogy ezen invektivákra válaszolhassak. Ezek a dolgok nem atrtoznak tulaj donképen ide (ugy van /), de lehetőleg röviden akarok reá reflektálni. Először is igaz, hogy én irtam a Feues Politisches Volksblattba, Meskó Zoltán : Hova nem irt ? Giesswein Sándor: . v irtam egy alkalommal. Huber János: Tizennégyszer száz-száz korona ellenében ! Giesswein Sándor: Az nem baj. (Derültség.) Először is sokkal tisztességesebb tónusban beszél ez a lap, mint Huber Jánosnak Neue Post-ja. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Ez gyönyörű ! Huber János : Azt a külföldnek mondják meg ! Defetista ! Giesswein Sándor : Most a képviselő ur mondott valamit, a miért kérem őt rendreutasítani ! Nem tudom, hallotta-e az elnök ur, defetistának nevezett engem ! Huber János: Bizonyítom! Meskó Zoltán : Defetistát mondott ! Giesswein Sándor : Azt sem tudja, hogy mi az a defetista. (Élénk derültség és felkiáltások jobbfelől : Akkor meg lehet neki bocsátani !) Elnök : Ha nem tudja, akkor ártatlan. (Élénk derültség és taps a Nemzetgyűlés minden oldalán.) Mindazonáltal figyelmeztetem őt, hogy ne métóztassék bántalmazni a képviselő urat. Giesswein Sándor: Amiért először jöttem a Neues Politisches Volksblattal összeköttetésbe, az nem igen érdekli talán a t. Nemzetgyűlést, de mivel ezt nekem bűnül rótták fel, mégis el kell mondanom, hogy volt itt egy katholikus nagygyűlés, amelyen az ország hercegprímása elnökölt s ez alkalommal tartottam egy beszédet, kapcsolatban a római pápának akkor kibocsáott enciklikájával a népeknek kölcsönös megértése és a béke érdekében. A Neues Politisches Volksblatt akkor arra kért, hogy ezt tőlem német fordításban megkaphassa. Miért elleneztem volna ezt % A keresztény sajtó egy kicsit kerülte ezt s ha más oldalról kérték azt, amit egy katholikus gyűlésen mondottam el, miért ne adhattam volna oda ? Rupert Rezső: Az a fontos, hogy mit és hogyan ír és nem az, hogy hol. (Helyeslés jobb felől.) Giesswein Sándor: ugy van, a fődolog az, hogy mit mondok. Erről a kérdésről azután nem egyszer, hanem többször irtam. (Mozgás.) Többször irtam, igen, mindig a béke kérdéséről, a nemzetközi megértésről, meit ez a lap azt mondotta, hogy ezt a kérdést állandóan felszínen kívánja tartam. (Zaj.) Én a képviselő urnák, mikor hozzám fordult, hogy miért írok abba a lapba, azt mondottam, hogy hasonló tárgyban sokkal szivesebben vagyok az Urnák rendelkezésére. De ez most már mindegy és én a Nemzetgyűlés elbírálására bizom ezt az ügyet. Nem igaz másodszor az sem, amit a szememre vet, hogy Bokányiakkal és Károlyiékkal együtt népgyüléseztem volna, sőt — miután már idehozta ezt a dolgot — meg kell mondanom, hogy épen a képviselő ur volt az, aki, midőn a forradalom kitört, azt mondotta, hogy most már nem marad egyéb hátra, mint hogy Károlyihoz csatlakozzunk. önök voltak az elsők, akik meg akartak hódolni. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Sohasem csatlakozott ! Huber János: Hazugság! Sohasem mondtam ! Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : De kérem, hiszen odament József főherceg, odament mindenki ! (Igaz ! ugy van ! bal felől.) Elnök (csenget) : Kérem a minister urat is, méltóztassék a határokon belül maradni. Ne méltóztassék bevenni ide olyan egyéniségeket, akik nem tagjai ezen testületnek és igy nem tudják magukat megvédeni. (Helyeslés.) Giesswein Sándor : De mindezek mellékes dolgok. Azt is mondja a képviselő ur, hogy keleti Svájcról beszéltem. Hiszen már mondottam, hogy nekem egyedüli hibám, hogy három évvel előbb megmondtam azt, amire az urak csak hosszú keserves tapasztalások és a bizalom elvesztése után jutottak. Ez az én hibám és ezért támadnak. Schandl Károly: Az a legnagyobb hibája, hogy a Galilei-körben előadásokat tartott I (Igaz ! ugy van ! Zaj.) Giesswein Sándor : Azt sem fogom röstelní ! En mint Krisztus papja jelentem meg ott ! Meskó Zoltán : De én, mint katholikus ember, röstellem, hogy ön ott volt ! (Igaz ! ugy van ! Helyeslés a baloldalon és jobbfelől.) Giesswein Sándor : Az az ön privát gusztusa. En ott is krisztusi szellemben beszéltem, ott is hirdettem a békét, ott is utaltam a pápa példájára és épen azt akartam kimutatni, hogy nemcsak a szociáldemokraták azok, akik a béke mellett foglalnak állást, hanem itt vagyunk mi keresztények is, akik annak idején meg akartuk csinálni a népek között a békét, és ha ez három évvel ezelőtt sikerült volna, ma másképen állanánk, mint ahogyan most állunk, (ugy van! jobbfelől.) Ebben is nekem volt igazam és önök röstelhetik azt, hogy nem volt igazuk. Ez az én vétkem, ezért üldöznek engem, mert nekem igazam volt és akinek igaza van, azt mindig üldözik azok, akiknek nem volt igazuk. Szijj Bálint : Hát ez igaz ! (Derültség.) Giesswein Sándor: Amidőn pedig rágalmazásról beszéltem, nem ezekre gondoltam, hanem arra reflektáltam, hogy a t. képviselő ur lapjában az jelent meg, hogy én hazaáruló vagyok. (Zaj.) Huber János : Mikor ? Giesswein Sándor : Ez ellen ünnepélyesen tiltakozom és miután ez a vád a Nemzetgyűlés elé került, követelem, hogy a képviselő ur itt adjon
