Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-63

458 A Nemzetgyűlés 63. ülése 1920, >. évi június hó 18-án, 'pénteken. tette, azután fog a tulajdonképeni okokra szin­tén intézményes intézkedésekkel reátérni. En azt tartom, amit egyik igen jeles köz­gazdászunk, a Magyar Tőzsdének egyik legutóbbi számában cikkének konklúziója gyanánt von le, amikor azt mondja (olvassa} : »A gazdasági élet hatalmas erejű természeti törvényeit, amelyek a kereslet és kinálat szabályain túl legyö­kereznek egészen az emberi természet gaz­dasági pszichikumáig, mesterségesen nehéz befolyásolni és azokat megdönteni külső befolyás­sal az eredeti ható okok megszüntetése nélkül nem lehet. Az árnivó szabályozásának is csak egyetlen természetes módja van tehát : a több­munka és a többtermelés.« Meg vagyok róla Győződve, hogy a kormány igyekezni fog olyan intézményes rendelkezésekre, amelyekkel ezt a többmunkát és ennek követ­kezménye gyanánt a többtermelést igenis elő fogja mozdítani és ennek természetes következ­ménye lesz majd a keresletnek és kínálatnak, az egyetlen természetes átmegállapitó tényező­nek, a rendes kerékvágásba váló jutása. Mindamellett, t. Nemzetgyűlés, amint az előbb is mondottam, a felsorolt okokból örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot és azt általános és részletes tárgyalásul elfogadom. (Éljenzés.) Elnök : A következő szónok ? Szabó Sándor jegyző : Csukás Endre ! Csukás Endre : T. Nemzetgyűlés ! A pénz­lebélyegzésről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál tartott beszédemben megemlítettem, hogy szeret­tem volna, ha azt a törvényjavaslatot megelőzte volna az árdrágításról szóló törvényjavaslat benyújtása, mert a két dolog annyira összefügg egymással, hogy egyiknek hatására rádupláz a másik, az egyik kiegészítő része a másiknak. (Igaz ! Ugy van !) Osztozom Homonnay Tivadar tisztelt képviselőtársamnak abban a véleményében is, hogy ez az árdrágítók ellen benyújtott javaslat késői szülött, ezt más előbb, sokkal előbb, de legalább is a pénzlebélyegzésről szóló törvény­javaslat előtt be kellett volna terjeszteni. (Igaz ! Ugy van! Felhiáltásoh balfelől : Még februárban !) Usetty Ferenc : Ennek kellett volna az első törvényjavaslatnak lennie ! Csukás Endre : . . . mert azt kellett tapasz­talnunk, hogy a pénzlebélyegzési törvényjavaslat nemhogy csökkentette volna, hanem még emelte az árakat, s ma már valósággal az árak ösim­borasszőján állunk, amikor végre megjelent és tárgyalás végett a ház asztalára került ez a javaslat. Előttem szólott Rubinek István képviselő­társam azt mondotta, hogy ez az első lépése a kormánynak, a komoly intézményes alkotások terén. Véleményem szerint első lépés a pénz­lebélyegzési törvényjavaslat volt s ez már a má­sodik lépés, és a hiba csak ott v#t, hogy a kormány rosszul kezdte a lépést, az árdrágítás ellen ho­zandó törvénynek kellett volna az elsőnek lennie s azután kellett volna a pénzlebélyegzési javas­latot előterjeszteni ós letárgyalni, mert ilyen módon sokkal nagyobb eredményeket érhettünk volna el. (Igaz! Ugy van! bal felől.) T. Nemzetgyűlés! Tegnap báró Szterényi József képviselőtársunk szakszerű fejtegetéseiben különösen két dolgot hangoztatott, mint amelyek az árdrágulást lassankint megszüntetik, neveze­tesen a szabadkereskedelmet és a többtermelést. ­A szabadkereskedelemről vallott nézeteiben tel­jesen osztozom, azokhoz minden tekintetben hozzájárulok és aláírom azt is, hogy ha helyreáll a normális termelés, ha meglesz a termelésben a kellő tömeg, a kellő kvantitás, akkor majd az árak is alá fognak szállni. A hiba csak ott van, hogy nem érjük el a célt, ha a termelés egyol­dalulag indul meg, ha amikor teljes erővel megindul a földmivelés terén, ugyanakkor nem követi ezt a szükséges mértékben az ipari és gyári termelés nekilendülése is. (Igaz ! Ugy van !) Hiszen már ma is tapasztalhatjuk, hogy amíg az állatárak óriásit estek, az iparcikkek és gyári termeivények árai folyton emelkednek, aminek az lesz a vége, hogy a termelőosztály nem fog boldogulni tudni, nem fogja megszerezni tudni azokat a cikkeket, amelyekre hovatovább mind nagyobb szüksége lesz. A termelés egyoldalúsága helyett tehát meg kell indulni a munkának mindkét részről, a mezőgazdasági termeléssel lépést kell tartani a gyáripari termelésnek, mert lehetetlen és egész­ségtelen fejlődési irány az, ha a földmives ter­meivényeinek ára alászálló tendenciát mutat ugyanakkor, amikor az ipari termékek ára foly­ton-folyvást emelkedik. (Igaz! Ugy van!) Szterényi József képviselőtársam azt is mondotta, hogy a magyar ember nem született kereskedőnek és talán nem is alkalmas a keres­kedelemre olyan mértékben, mint egy más faj. Usetty Ferenc : Dehogy nem ! Legyen egész nyugodt Szterényi! Fangler Béla : Mondd csak ki bátran, hogy a zsidó ! Csukás Endre : Ezzel szemben felhozom azt hogy Szterényi képviselőtársam talán nem járt Nyugat-Magyarországon a szélső határvidéken és talán nem ismeri az ottani népet. Bizony mondom, talál ott magyar embereket olyanokat, akikben megvan a kereskedői érzék, és akik olyan mértékben folytatnak ott kereskedést, hogy azzal egész tisztességes vagyonra tettek szert. (Ugy van ! Ugy van ! A baloldalon.) nyugatmagyaror­szági népben megvan ez az érzék, ez a ráter­mettség, ez az ész, az a bizonyos kulturális fok, ugy hogy nagyon igazságtalan feltevés a magyar fajjal szemben, hogy az a kereskedésre nem al­kalmas. Elmondhatom azt is, hogy sok ilyen magyar kereskedőre, aki ott él és bizonyos vagyonra tett szert, rámondották azt, hogy rosszabb a zsidó­nál. Nagyobb dicséret és nagyobb bizonyíték nem kell arra, hogy a, magyar rátermett a kereskedésre } mint az, hogy összehasonlítják bizo-

Next

/
Thumbnails
Contents