Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-62
442 A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. évi június hó 17-én, csütörtökön. vonta kétségbe!) Utcai harcokat vivtam, 400 emberrel álltam szemben; amikor a szakszervezetbe beiratkozott tisztek félrehúzódtak, egyedül álltam a harcot, hiszen talán Lingauer t. képviselőtársamnak méltóztatott figyelemmel kisérni küzdelmeimet, a mi kettőnk sorsa azonos volt a Dunántúl. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Tudjuk!) Azonos volt, ütöttek, vertek, menekülnöm kellett, börtönbe kerültem, onnan kellett menekülnöm és végre az akasztófa tövéből szöktem meg, kimenekültem a külföldre, Ausztriába, Stájerországba, ahol letartóztattak és itt jön az, amit Szmrecsányi képviselő urnák akarok mondani, hogy végre is az osztrák csendőrség kezén keresztül eljutottunk a feldbachi lágerba, eljutottunk oda, ahol az emberi szükségleteknek legprimitívebbje sem állott rendelkezésünkre, abba a feldbachi lágerba, amely Szmrecsányi képviselő ur inspekciója alá tartozott, amelyről őneki kellett volna gondoskodnia. Amikor odamentünk, az első napokban • szinte éhen kellett halnunk, nem is beszélve arról, hogy takarónk — igen hideg iclő járt akkor — nem volt és végre is valahonnan a szemétdombról szedtük össze az orosz foglyoktól otthagyott, fürészporral töltött vánkosokat, párnákat, rossz pokrócokat, ugy, hogy az orrunkhoz nem lehetett közel tenni ; ujságpapirral fedtük be felül és alul és ugy feküdtünk egész éjszaka, hogy mozdulni sem mertünk, olyan rettenetesen piszkosak voltak. (Egy hang a szélsobaloldalon : Milyen formában tartozik ez ide?) És ez idő alatt semmi érdeklődést sem mutatott irántunk Szmrecsányi képviselő ur, akinek nevében tartottak ott bennünket, még annyira sem érdeklődött, hogy egy titkárját küldte volna oda, ellenben folyton jöttek a hírek, hogy ő a toblachi fürdőben nyaral, jól éli világát és automobilon járja az országot. (Mozgás.) Soha semmi érdeklődést nem tanúsított irántunk és hogy milyen volt a helyzetünk, azt bizonyítja az, hogy amikor kijött a lágerba a hadseregnek egy igen derék, melegen érző szivü tagja, Keresztes őrnagy, aki ma is szerepet visz az országban és a nemzeti hadseregnek -egyik kiválósága, keserves zokogásra fakadt, amikor meglátott bennünket egy csoportba verődve. Sírógörcsöket kapott, alig tudtuk magához téríteni, látva, hogy mennyire el vagyunk hagyatva, szegény összeverődött népség, egy csomó tiszt és civil. (Zaj. Egy hang a szélsőbaloldalon : Mi a célja ennek ?) Az a célom ezzel, t. Nemzetgyűlés, hogy akinek erkölcsi bíráskodásra van kedve, az elsősorban is önmagát érezze erkölcsileg teljesen olyannak, hogy ehhez a bíráskodáshoz joga legyen. (Élénk taps jobbfelől.) Szabó Sándor: Szót kérek! Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur beszélni ? Szabó Sándor : Személyes megtámadtatás címén ! Elnök : A 215. §. a) pontja alapján a képviselő urat illeti a szó. Szabó Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Az előbb elhangzott interpelláció előadása alkalmával Szmrecsányi G-yörgy t. képviselőtársam egy közbeszólásomat visszautasította. Szmrecsányi György : Amennyiben sértő volt az Ébredő Magyarokra! Szabó Sándor : Ezennel megállapítom, hogy a képviselő urnák nem volt joga azt visszautasítani, csak az elnök urnák lett volna hozzá joga. (Zaj. Félkiáltások a szélsobaloldalon : Ohó ! Félreértés !) Meg fogom magyarázni, hogy miért tettem ezt a közbeszólást, dacára annak, hogy előbb nem adtam meg rá a választ, de hát párhuzamos tárgyalásoknak, ugy tudom, itt helye nincs. Megmondom, honnan merítettem ón a jogot ahhoz, hogy azt mondjam : »Ugy akarnak itt is tenni, mint az ^bredő Magyarok.« (Halljuk! Halljuk !) Az Ébredő Magyarok az összes népgyűléseken, ahol megjelentek, olyan skandalumot csináltak, hogy a népgyűlést rendes mederben lefolytatni nem lehetett. Nekem ez a jelenet jutott az eszembe, amikor az a kisded csoport itt a parlamenti tárgyalás menetét megakasztotta azáltal, hogy itt zenebonát csinált. Ez ellen mindnyájunknak jogunk van tiltakozni és belőlem a közbeszólást a zaj és lárma váltotta ki. Friedrich István : Ehhez még lesz szerencséjük többször is, ha a kormány nem távozik ! Szabó Sándor : Nekem tehát jogom volt ezt itt megállapítani, bár készséggel állapítom meg azt is, hogy közbeszólásoknak sincs helye! Szmrecsányi György : T. Nemzetgyűlés ! A házszabályok 215. §-a alapján kérek szót. Egy pillanatra kérem még a t. Nemzetgyűlés szives figyelmét. Ami a feldbachi tiszti tábor ügyét illeti, erre az idő előrehaladottságára való tekintettel nem térek most ki, hanem holnap napirend előtti felszólalásra kérek engedély az elnök úrtól, és akkor hiteles okiratokkal fogok bizonyítani. (Zaj jobbfelöl.) Ami pedig ezt illeti, erre nézve semmi megjegyzésem nincs. Elnök : A ministerelnök urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Szmrecsányi György t. képviselő ur elmondotta az Ébredő Magyarok Egyesületének keletkezése történetét és azt hiszem, hogy annak céljai tekintetében mindnyájan egyetértünk vele. Kétségtelen, hogy az Ébredő Magyarok egy nagyon nemes célért alakultak; nagyon szépen indult meg az ő egész akciójuk és az egész nemzet hálával tartozik az Ébredő Magyaroknak. (Ugy van! bal felöl.) Ebből a hálából még az sem fog levonni semmit, (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) ha netalán kiderül, hogy az Ébredő Magyarok sorában akadtak olyanok, akik a közrend ellen, akik a törvények ellen vétenek, mert semmiféle nagy társaság nem lehet mentes attól ? hogy abba oda
