Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-45

A Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én, szerdán. 37 Letenyei Pál: T. Nemzetgyűlés! Lehet, hogy vannak, akik a jelenlegi helyzetben nem tartják időszerűnek interpellációmat, pedig ezt a mostani helyzet bizonyos tekintetben mégis megkívánja. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Hálát adhatunk a Mindenhatónak és a kedvező időjárásnak : mezőgazdasági növényeink a legjobb fejlődésben vannak, ami megmaradt csekély kis országunknak nagyon fontos érdeke, mert csak ebbe helyezhetjük jövendőbeli reményünket. Hiszen ideje is volna már, hogy — ami a legfontosabb — a mindennapi kenyér mindenkinek biztositva legyen, s hogy ez tisztességesen kerüljön az asztalára, és ideje volna, hogy közélelmezésünknek ne kelljen azokkal a nehézségekkel küzdenie, amelyekkel az utóbbi években küzdött. Ez nemcsak minket, mint kisembereket és mezőgazdasággal foglalkozó embereket érint, hanem egyformán érinti országunk minden lakosát, bármely osztályhoz tartozzék is. (ugy van! Ugy van! jobbfelöl,) T. Nemzetgyűlés! Elérkezett már az idő, a mikor a földmives embereknek meg kell kétszerezniük erejüket, hogy a kívánt munkát a kellő időben s a kellő szakértelemmel elvégezhessék Elérkezett már a gazdaságokban az az idő, a mikor annak a földmives embernek minden percet fel kell használnia, amikor nem szabad az időt pocsékolnia, hanem a legfontosabb munkára kell azt fordítania. Sajnos, sok esetben nem tehetik ezt. Most folynak állatállományunk részére a takarmánybetakaritási munkálatok, a kapásnövények kapálása, a szőlőmunkák és ezeknek elvégzése nemcsak épen annak az egyes embernek az érdeke, hanem érdeke az országnak is. Sajnos, ennek ellenére ebben a nagy munkaidőben épen a földmives embereket hívják be tényleges katonai szolgálatra. Nem azért hozom ezt fel, mintha azok a földmives emberek nem akarnának katonai kötelezettségünknek eleget termi, hanem azért, mert ez országos érdek és talán lehetne valahogyan segíteni rajta, ha a honvédelemügyi minister ur halasztást adna nekik a bevonulásra. Yannak egyes helyek ahol az önálló mezőgazdát, az önálló kisgazdát hívják be, viszont más helyeken a családfentartót, akinek pedig az a kötelessége, hogy a családnak egész évre szóló kenyerét biztosítsa. Az a kisgazda behívása esetén, a mostani viszonyok között, a mai magas munkabérek mellett sehogysem képes a maga munkaerejét odahaza pótolni. (Ugy van! jobbfelöl.) Nem akarom ezzel az interpellációval azt célozni, hogy talán igyekezzünk a nemzeti hadsereg lé!számát apasztani, hiszen azt ugy is el kell ismerni mindannyiunknak, hogy arra a mai időkben nagy szükség van. (Igaz! Ugy van! a középen.) De mégis talán lehetne őket helyettesíteni, legalább a mostani nyári időszakra, más emberek által, pl. egyes helyeken a vasutasok, vagy más osztálybeliek által. Hisz tudjuk, hogy vannak menekült vasutasok, azután a kevés vonatjárás miatt is talán volna ott ember, aki tudná őket helyettesíteni. Senki sem eshetik gondolkozóba afelett, hogy ezek a földmives emberek talán ki akarják magukat vonni a katonai kötelezettség alól. Nem hiszem, hogy ezt valaki is fel tudná róluk tételezni, hiszen földmivesember, ha mindjárt szabadságolnák is a nyári időre, (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) minden pillanatban, egy jeladásra készen van arra

r hogy ha szükség van rá a haza iránti szolgálati kötelezettségének eleget tegyen. Bebizonyította a földmives ember a négy és féléves világháborúban és utána a kommunizmus alatt is, hogy mindenkor megfelelt kötelezettségének. Azért intézem interpellációmat a honvédelemügyi minister úrhoz, mert már több izben intéztek hozzá ez ügyben interpellációt s mindennek dacára eddig még semmi sem történt ebben az ügyben. Most a kedvező időjárás és a kedvező terményfejlődés feljogosít bennünket arra a reményre, hogy aratásunk egy vagy két héttel korábban lesz a rendesnél. Ha most megkapnák is a szabadságolást, mire az a szabadságolási rendelet leérkezik a katonai parancsnoksághoz és mire azt ott végrehajtják, sok idő telik el és úgyis hosszú időt vesz igénybe, mig az illetők hazakerülnek. Eel is hivnám a kisgazdaügyi minister ur figyelmét — ha itt volna — arra, (Felkiáltások a baloldalon: Hol van most ? Miért nincs itt !) hogy mint a kisgazdák szószólója, járjon közbe, emeljen szót az ügy érdekében és hivja fel az egyes katonai parancsnokságok figyelmét is arra, hogy ne akkor kapják meg az emberek a szabadságot, amikor már a legfontosabb munkaidő elmúlt. ( ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Ezeknek a rövid szavaknak előrebocsátása után, vagyok bátor a következő interpellációt intézni a honvédelemügyi minister úrhoz (olvassa) : »Interpelláció a honvédelemügyi minister úrhoz : Van-e tudomása a honvédelemügyi minister ur ő excellenciájának arról, hogy már idáig is nagyon sok földmiveléssel foglalkozó embert hívtak be katonai szolgálatra és a behívás még most is egyre tart? Van-e tudomása az igent t. minister urnák arról, hogy ezek között nagyon sok van önálló kisgazda és nagyon sok családfentartó s igy a családnak egyedüli munkaképes férfia, és akiknek a behívása ugy a családra, mint kisgazdaságukra most a legfontosabb munkaidőben nagy kárral van? Hajlandó-e az igen t. minister ur intézkedni, hogy hacsak a viszonyok megengedik, ezek a behivások a legfontosabb nyári hónapokban szüneteljenek? Hajlandó-e az igen t. minister ur intézkedni, hogy a már behívott és odahaza nélkülöz-