Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-45

A Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én, szerdán. 37 Letenyei Pál: T. Nemzetgyűlés! Lehet, hogy vannak, akik a jelenlegi helyzetben nem tart­ják időszerűnek interpellációmat, pedig ezt a mostani helyzet bizonyos tekintetben mégis meg­kívánja. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Hálát adhatunk a Mindenhatónak és a kedvező időjárásnak : mezőgazdasági növényeink a legjobb fejlődésben vannak, ami megmaradt csekély kis országunknak nagyon fontos érdeke, mert csak ebbe helyezhetjük jövendőbeli remé­nyünket. Hiszen ideje is volna már, hogy — ami a legfontosabb — a mindennapi kenyér min­denkinek biztositva legyen, s hogy ez tisztessé­gesen kerüljön az asztalára, és ideje volna, hogy közélelmezésünknek ne kelljen azokkal a nehéz­ségekkel küzdenie, amelyekkel az utóbbi évek­ben küzdött. Ez nemcsak minket, mint kisem­bereket és mezőgazdasággal foglalkozó embere­ket érint, hanem egyformán érinti országunk minden lakosát, bármely osztályhoz tartozzék is. (ugy van! Ugy van! jobbfelöl,) T. Nemzetgyűlés! Elérkezett már az idő, a mikor a földmives embereknek meg kell két­szerezniük erejüket, hogy a kívánt munkát a kellő időben s a kellő szakértelemmel elvégez­hessék Elérkezett már a gazdaságokban az az idő, a mikor annak a földmives embernek min­den percet fel kell használnia, amikor nem sza­bad az időt pocsékolnia, hanem a legfontosabb munkára kell azt fordítania. Sajnos, sok eset­ben nem tehetik ezt. Most folynak állatállomá­nyunk részére a takarmánybetakaritási munká­latok, a kapásnövények kapálása, a szőlőmunkák és ezeknek elvégzése nemcsak épen annak az egyes embernek az érdeke, hanem érdeke az országnak is. Sajnos, ennek ellenére ebben a nagy munka­időben épen a földmives embereket hívják be tényleges katonai szolgálatra. Nem azért hozom ezt fel, mintha azok a földmives emberek nem akarnának katonai kötelezettségünknek eleget termi, hanem azért, mert ez országos érdek és talán lehetne valahogyan segíteni rajta, ha a honvédelemügyi minister ur halasztást adna nekik a bevonulásra. Yannak egyes helyek ahol az önálló mező­gazdát, az önálló kisgazdát hívják be, viszont más helyeken a családfentartót, akinek pedig az a kötelessége, hogy a családnak egész évre szóló kenyerét biztosítsa. Az a kisgazda behívása esetén, a mostani viszonyok között, a mai magas munkabérek mellett sehogysem képes a maga munkaerejét odahaza pótolni. (Ugy van! jobb­felöl.) Nem akarom ezzel az interpellációval azt célozni, hogy talán igyekezzünk a nemzeti had­sereg lé!számát apasztani, hiszen azt ugy is el kell ismerni mindannyiunknak, hogy arra a mai időkben nagy szükség van. (Igaz! Ugy van! a középen.) De mégis talán lehetne őket helyette­síteni, legalább a mostani nyári időszakra, más emberek által, pl. egyes helyeken a vasutasok, vagy más osztálybeliek által. Hisz tudjuk, hogy vannak menekült vasutasok, azután a kevés vonatjárás miatt is talán volna ott ember, aki tudná őket helyettesíteni. Senki sem eshetik gondolkozóba afelett, hogy ezek a földmives emberek talán ki akarják magukat vonni a katonai kötelezettség alól. Nem hiszem, hogy ezt valaki is fel tudná róluk tételezni, hiszen földmivesember, ha mindjárt szabadságol­nák is a nyári időre, (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) minden pillanatban, egy jeladásra készen van arra r hogy ha szükség van rá a haza iránti szolgálati kötelezettségének eleget tegyen. Be­bizonyította a földmives ember a négy és féléves világháborúban és utána a kommunizmus alatt is, hogy mindenkor megfelelt kötelezettségének. Azért intézem interpellációmat a honvéde­lemügyi minister úrhoz, mert már több izben intéztek hozzá ez ügyben interpellációt s mind­ennek dacára eddig még semmi sem történt ebben az ügyben. Most a kedvező időjárás és a kedvező terményfejlődés feljogosít bennünket arra a reményre, hogy aratásunk egy vagy két héttel korábban lesz a rendesnél. Ha most meg­kapnák is a szabadságolást, mire az a szabad­ságolási rendelet leérkezik a katonai parancs­noksághoz és mire azt ott végrehajtják, sok idő telik el és úgyis hosszú időt vesz igénybe, mig az illetők hazakerülnek. Eel is hivnám a kis­gazdaügyi minister ur figyelmét — ha itt volna — arra, (Felkiáltások a baloldalon: Hol van most ? Miért nincs itt !) hogy mint a kisgazdák szószólója, járjon közbe, emeljen szót az ügy ér­dekében és hivja fel az egyes katonai parancs­nokságok figyelmét is arra, hogy ne akkor kap­ják meg az emberek a szabadságot, amikor már a legfontosabb munkaidő elmúlt. ( ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Ezeknek a rövid szavaknak előrebocsátása után, vagyok bátor a következő interpellációt intézni a honvédelemügyi minister úrhoz (ol­vassa) : »Interpelláció a honvédelemügyi minister úrhoz : Van-e tudomása a honvédelemügyi minis­ter ur ő excellenciájának arról, hogy már idáig is nagyon sok földmiveléssel foglalkozó embert hívtak be katonai szolgálatra és a behívás még most is egyre tart? Van-e tudomása az igent t. minister urnák arról, hogy ezek között nagyon sok van önálló kisgazda és nagyon sok családfentartó s igy a családnak egyedüli munkaképes férfia, és akik­nek a behívása ugy a családra, mint kisgazda­ságukra most a legfontosabb munkaidőben nagy kárral van? Hajlandó-e az igen t. minister ur intéz­kedni, hogy hacsak a viszonyok megengedik, ezek a behivások a legfontosabb nyári hónapok­ban szüneteljenek? Hajlandó-e az igen t. minister ur intéz­kedni, hogy a már behívott és odahaza nélkülöz-

Next

/
Thumbnails
Contents