Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

A Nemzetgyűlés 62. ütése 1920. évi június hó 17*-én, csütörtökön. 433 T. Nemzetgyűlés ! Igenis arról van itt nálunk Magyarországon szó, hogy mi a kezünkbe akarjuk venni a kereskedelmet és libabőrös lesz az egész zsidóság háta attól, hogy most a korlátolt forgalmú áruk szétosztását keresztény kézbe akarjuk venni, (Igaz ! Ugy van !) mert nagyon fontos, hogy a politikai hatalom révén mi most azt, ami a kereskedelemben a legkönnyebb, sót, cukrot, petróleumot és egyéb árucikkeket behczni és itt könnyen szétosztani, amit most a zsidók rettenetes drágán osztanak szét a falu népe között, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl,) elvegyük tőlük és erre mondtam én, hogy nekünk is van annyi eszünk, hogy ezt mi keresztények magunk is meg tudjuk csinálni. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Ami pedig azt illeti, hogy a külföld animozitással lesz irántunk az én beszédem miatt, hiszen talán méltóztattak olvasni az újságokban, milyen nyúlfarknyi beszédet közöltek, amely nem is az én beszédem, hanem inkább csak az elhangzott közbeszólások sorozata volt, ezekből pedig semmi sem vagy legfeljebb csak az a közbeszólás jutott el külföldre, hogy a nagytétényi disznókkal mi lesz ? (Derültség.) Megnyugtathatom az akkor közbeszólt képviselő urat, hogy ezek nyugodtan esznek, szedik magukra a szalonnát, de sokkal több disznóság van itt bent, amivel foglalkozni kellene (Igazi Ugy van! a Ház minden oldalán), mint a nagytétényi hizlalóban. (Igaz ! ugy van !) Én a magyar embert mindig kitűnő kereskedőnek tartottam. Megmutatták, hogy igenis tudnak ők is kereskedelemmel foglalkozni, a baj azonban ott van . . . Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék olyan erős kifejezéseket használni. Ereky Károly : Nem tudom melyik kifejezésemet kifogásolja az elnök ur ? (Élénk derültség és taps.) Elnök : Nem akarom ismételni, de a képviselő ur azt nagyon jól tudja. Ereky Károly : De már tovább mentem a beszédemben. Elnök : Tudja a képviselő ur, mert ime konstatálja, hogy tovább ment a beszédében. (Derültség.) Ereky Károly : Köszönettel tudomásul vettem az elnök ur figyelmeztetését. Igen t. Nemzetgyűlés ! Szterényi képviselő ur azt állította, hogy a magyar nép, a magyar faj nem alkalmas arra, hogy kereskedő legyen. (Elénk eüenmondások a Ráz minden oldalán.) Ez, t. Nemzetgyűlés, egy olyan szerencsétlen beállitás, (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások balfélől : Majd megmutatjuk !) amelyet ha a képviselő ur Mikszáth Kálmánnal igyekszik is támogatni, erre én más öt anekdotát tudnék mondani, ami az ellenkezőt bizonyltja. (Igaz! Ugy van!) Nem lehet azzal előállani, hogy az egyik falu kisgazdái elmentek egy másik faluba, hogy hozzanak maguknak egy örmény-zsidó kereskedőt. Meskó Zoltán : Most nem fognak hozni. (Derültség.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — III. KÖTET. Ereky Károly : A magyar fajnak a kereskedelemre való rátermettségét igy letárgyalni nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) Igen t. Nemzetgyűlés ! Százötven esztendővel ezelőtt Magyarországnak 4,500.000 lakosa volt és ebből 15.000 volt csak a zsidó, tehát az összes lakosságnak alig egyharmad százaléka. Ezzel szemben ma esetleg 7—8%-a a lakosságnak zsidó. (Zaj.) Itt van a báj, t. Nemzetgyűlés. (Igaz ! Ugy van !) A baj az, hogy ez az egész zsidóság csak kereskedelmet akar űzni, csak ezzel akar foglalkozni, kapát, kaszát, kalapácsot nem vesz a kezébe. (Igaz ! Ugy van !) És mi kénytelenek vagyunk a zsidóságnak ezt a nagy tömegét itt eltartani. (Igaz ! Ugy van !) Szterényi igen t. képviselőtársam maga is nagyon jól tudja, hogy végre nekünk magunknak is hozzá kell fognunk a becsületes kereskedelemhez és ezért nem lehet szó nélkül hagyni itt a Nemzetgyűlés szine előtt az olyan beállítást, mintha a magyar nép nem volna alkalmas a kereskedelemre. (Igaz ! Ugy van ! Általános helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Hallottuk mi már azt is, hogy a magyar faj egyáltalában nem alkalmas arra, hogy intellektuel pályákon mozogjon. Göndör Ferenc a »Bécsi Magyar Ujság»-ban és az ő »Ember« című lapjában megirta már, hogy csak zsidó ember képes ügyvéd és újságíró lenni. (Derültség.) Ha Szterényi képviselőtársam felszólalását szó nélkül hagyom, maholnap odajutunk, t. Nemzetgyűlés, hogy magyar ember ügyvéd sem lehet, újságíró sem, mert ez is csak zsidónak való pálya. Kérdezem, igen t. Nemzetgyűlés, volt-e Magyarországon valaha is a zsidóknak olyan jó ügyvédjük, aminő Eötvös Károly volt, aki védte őket (Felkiáltások a jobboldalon : Polónyi Géza !) vagy Polónyi Géza (Igaz ! Ugy van !) és egyáltalában lehet-e kétségbe vonni a magyar fajnak az írásra való rátermettségét ? (Igaz ! Ugy van !) Volt-e a zsidóságnak Petöfije, Kisfaludyja, (Felkiáltások balfélől : Arany Jánosa !) Arany Jánosa, Bartha Miklósa stb. (Igaz! Ugy van!) Amióta azonban az utóbbi időben az újságírás üzlet lett és aprólékos dolgokkal, a publikum állandó megmérgezésével foglalkozik, (Igaz ! Ugy van !) a szakácsnőknek és a többieknek szóval a nagy tömeg szenzációhajhászására appellál és igy sikerül százezer példányban eladni az Estet, a Napot és ezeket a többi boulevard-lapokat, ne méltóztassék ezt irodalmi terméknek venni, mert ez a szenzációhajhászásnak, a ponyvairodalomnak az inkarnációja. (Ugy van ! ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én múltkori beszédemben ezt fektettem le és az volt az alapgondolatom, hogy annak, hogy ma Magyarországon a kereskedelem nem kereszüény, nemcsak az az oka, hogy a zsidóság az ő furfangjával és megalkuvásával hozzá tudott férkőzni mindenhez és igy a kereskedelmet ki tudta csavarni a magyarság kezéből, hanem ennek ma főképen az az oka, hogy a koimány politikai hatalmát nem veszi igénybe, hogy minden behozatali és kiviteli engedélyt zsidónak adományoz ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és napról-napra halljuk itt a 55