Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-61
406 A Nemzetgyűlés 61. ülése 1920. évi június hó 16-án } szerdán. rövidséggel előterjeszteni interpellációmat. (Halljuk ! Halljuk !) Arról van szó, bogy mikor minket a legnagyobb aggodalom gyötör a tekintetben, hogy a télen hogyan látjuk el magunkat fűtőanyaggal, akkor egyes szénnagykereskedők részéről olyan visszaéléseket látunk, (Igaz ! Ugy van ! hál felöl.) amelyek bennünk alapos aggodalmat keltenek, hogy a télen megint épen azok, akik a legjobban rá vannak szorulva és a legjobban megérdemlik a meleg szobát, fognak a hidegtől szenvedni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Bemutatom egy példányát ennek a szénnagykereskedő-tipusnak. Ez Zsolnai Zwibel Henrik bevándorolt magyar. Igaz, hogy nem az ősei révén, hanem a saját lábán vándorolt be. Itt van egypár év óta és két nagy széntelepe van : az egyik az északi pályaudvaron, a másik Budán a Délivasut mellett. (Mozgás a baloldalon.) Egy csomó ember jött hozzám panaszra, akikkel jegyzőkönyvet vettem fel s ebből a jegyzőkönyvből fogok egypár kivonatot közölni. Ezt a jegyzőkönyvet bármikor hajlandó vagyok a kereskedelemügyi minister ur rendelkezésére bocsátani. Az egyik tanú azt vallja (olvassa) : »Ez a kereskedő állandóan zsidó hitsorsosait támogatja ; keresztényeknek tüzelőt csak nehezen, súlyosabb feltételek mellett, vagy egyáltalában nem ad«. Huber János: Ez a zsidó összetartás! Virter László: A másik tanú a következőket vallja (olvassa) : »Ma is vannak olyan egyének, akik már októberben befizették a szén árát, de szenet a mai napig sem kaptak, holott vannak sokkal ujabb számok, amelyek közül azonban zsidók nincsenek az elmaradt számok között«. Taszler Béla : Az természetes ! Virter László (olvassa): »A budai raktárába vitet át Pestről szenet, holott Pesten van az ő főtelepe. Azt a szenet, amely a csuzdáról a kiskereskedőknek volna kiosztandó, mindig elviszi a raktárába; a kiskereskedőknek mindig kevesebbet ad ki, mint amennyi azok részére ki van utalva. Az u. n. szénnapokon, amikor az érkező szenet csak a kiskereskedőknek kellene kiosztani, az érkezett szállítmányokat nem rakatja le a vasúti kocsikból, hanem másnap, amikor már nincs szénnap és nem kell a kiskereskedőknek kiosztani, saját raktárába viszi és ott használja fel.« A következő tanú azt vallja (olvassa) : »A napokban vettem tőle hatósági jegy ellenében 30 métermázsa tűzifát. Ebből azonban csak 15 métermázsát kaptam hatóságilag megállapított áron, a többiért azt mondta, jöjjek el másnap és másnap már csak 118 koronáért volt hajlandó adni a fát. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) A zsidókat mindig előnyben részesiti. (Félkiáltások : Természetes!) Volt eset, hogy egy keresztény kiskereskedő szerdára volt előjegyezve, egy Eischmann nevű zsidó szombatra és a Fischmann mégis előbb megkapta a fát és a szenet. (Felkiáltások : Természetes ! így csinálnak a Lakáshivatalban és másutt is igy van!) Mi keresztény kiskereskedők — panaszkodik tovább az illető — összesen nem kapunk annyi fát, mint Fischmann kap. Ez volt az oka, hogy Budán a szénkiosztás ennyire igazságtalan volt és a szénjegyek beváltatlanok maradtak.« Mélyen t. Nemzetgyűlés! A tüzelőanyag mindnyájunk közkincse, azzal igy bánni nem lehet. Itt van az ideje, hogy ezeknek a nagykereskedő uraknak végre a körmükre nézzünk s akiknél ilyen panaszok merülnek fel, azokat az üzletből egyszerűen ki kell dobni. (Általános helyeslés és taps. Felkiáltások bal felöl : Kár, hogy már eddig ki nem dobták őket 1) Yan számtalan * derék hadirokkantunk, aki ebben a szakmában jártas, ezeket kell beültetni. (Igaz! Ugy van! Általános taps. Félkiáltások balfelöl : A minister urat még mindig nem érdekli a dolog!) A kereskedelmi minister urnák megfontolásra ajánlom azt, hogy talán mód volna a téli szezoban arra, hogy ezen nagykereskedésekben, az üzemrezsi terhére, menekült tisztviselők alkalmaztassanak, akik ellenőrizzék a szén és fa igazságos kiosztását, (Elénk helyeslés) ezzel a célnak elérése mellett egyidejűleg az államkincstár minden megterhelése nélkül segíthetünk egypár szerencsétlen menekült tisztviselőn is. (Álta• lános helyeslés.) Abban a reményben, hogy az igen tisztelt, kereskedelemügyi minister ur ezt a kérdést meg fogja gondolni, bátor vagyok a következő interpellációt intézni hozzá (olvassa) : »1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a szénelosztás a nagykereskedők részéről nem történik mindig igazságosan ? 2. Hajlandó-e a minister ur a tudomására jutott konkrét eseteket szigorúan megvizsgálni és a mutatkozó visszaéléseket megtorolni?« (Taps a jobb- és a baloldalon). Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Következik ? Kontra Aladár jegyző: Schlachta Margit! Schlachta Margit : T. Nemzetgyűlés ! Amilyen örömmel vettük tudomásul, hogy hadifoglyaink már hazatérőben vannak, épen annyi gonddal is nézünk az ő hazaérkezésük elé. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Széchenyi Viktor nemzetgyűlési képviselőtársunk interpellációjából tudjuk, hogy hazatérő foglyaink száma 100—150 ezerre tehető. Oly nagy szám ez, amelynek az itteni viszonyokba való jó vagy rossz beilleszkedése, jó vagy rossz fogadtatása mindenesetre érezhető lesz az egész társadalomra nézve. (Igaz! Ugy van!) Tudomásul vettük a külügyminíster ur akkor adott válaszából, hogy hadifoglyaink hazaérkezésük után vesztegzár alá kerülnek, de nem nyertünk semminemű biztosítékot aziránt, hogy a hazatérő hadifoglyok gazdasági érdekeinek felkarolása tekintetében minő intézkedések történnek, arról sem, hogy azok a vesztegzárak, amelyekben ők elhelyeztetnek, azonosak lesznek-e
