Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

396 A Nemzetgyűlés 61. ülése 19k építve, akkor nem menetek el e kérdés mellett anélkül, hogy szóvá ne tegyem itt a legilletékesebb fórum előtt, hogy most már tegyenek valamit ; álljon a nemzetgyűlés a sarkára és tegyen valamit e kérdésben. Mert én látom, t. Nemzetgyűlés, azt a hömpölygő áradatot, azt a halálos biztonsággal közeledő veszedelmet, amit ez a kérdés magában rejteget, (ugy van ! ugy van !) Én nem bánom, t. Nemzetgyűlés, ha a kormánynak az az álláspontja, hogy nem tesz semmit ; én a magamét megtettem, szóvá tettem itt ezt a kérdést, de a következményekért viselje a felelősséget a kormány. (Élénk helyeslés.) Ereky Károly: Adót kell fizetni, nincs más remédium ! Pálfy Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Ebben a kérdésben a következő interpellációt terjesztem elő (olvassa) : »Interpelláció a ministerelnök úrhoz és az összkormányhoz. Van-e tudomása a t. kormánynak a tisztviselők nyomoráról, a napról-napra fokozódó elégedetlenségről, amely immár tarthatatlan helyzeteket okoz. Van-e tudomása a kormánynak a tisztviselők ama négy pontban összefoglalt kéréséről, hogy : 1. az elmaradt természetbeni ellátás pénzegyenértékét azonnal utalják ki ; 2. a lebélyegzésnél igénybevett kényszerkölcsön a tisztviselőknek fizettessék vissza ; 3. a földbirtokreformnál a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok vagy ezek szövetkezetei akkora földbirtokhoz juthassanak, hogy a legszükségesebb élelmicikkeiket megtermelhessék ; 4. minden közalkalmazott minden egyes családtagja után azonnali nagyobb összegű pénzsegély utalványoztassék ki. • Ezeknek előrebocsátása után azt kérdem a t. kormánytól : 1. hogy megtörténtek-e már idevonatkozókig a megigért intézkedések ? 2. H% történt valami, mi az oka, hogy a közszolgálati alkalmazottak erről egy hónap alatt semmi értesítést nem kaptak ? 3. Szándékozik-e a kormány a tisztviselői nyomor megszüntetésére a most már tovább egy percig sem halasztható legsürgősebb intézkedéseket megtenni ? 4. Miképen kívánja kárpótolni a mai társadalom legszegényebb osztályát, a tisztviselőt, a kényszerkölcsön alakjában tőle elvett bankjegyekért ? 5. Tudja-e a kormány, hogy a közalkalmazottak havi fizetése a legszűkebb megélhetésre sem elég 5—6 napnál tovább. (Felkiáltások: Még az is többe kerül!) 6. Tudja-e a ministerelnök ur és a t. kormány, hogy a vidéki közszolgálati alkalmazottak eddig némi burgonyán és cukron kívül alig kaptak valamit a természetben ígért ellátásból ? 7. Tudja-e a t. kormány, hogy a beszerzési csoportok a rájuk bízott beszerzéseket nem eszközölhetik, mivel előleges hitel vagy pénz nem áll rendelkezésükre, holott néha milliós összegeket kell a csoportoknak előre kifizetni. Példa erre a szegedi eset, ahol 1000 tisztviselő vonult ki a szalonnaátvételhez, amelyet azonban poshadt állapotban csak néhány nap múlva kaptak meg, mert az állam által beígért különbözet nem állott rendelkezésre, a vételár ». évi június hó 16-án, szerdán. kifizetése nélkül pedig nem adták ki az árut, 8. Tudja-e a t. ministerelnök ur és a t. kormány, hogy a tisztviselők folyton fokozódó nyomora és elégedetlensége a legnagyobb katasztrófával fenyegeti az országot ? Ha igen, mit szándékozik tenni a bajok orvoslása szempontjából és hajlandó-e az esetleg bekövetkezendő eseményekért a felelősséget vállalni.« (Általános helyeslés és taps.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Ki következik ? Kontra Aladár jegyző : Avarffy Elek ! Avarffy Elek: T, Nemzetgyűlés ) Lehető rövid interpellációt óhajtok intézni a kereskedelemügyi minister úrhoz. Néhány nappal ezelőtt a lapokban olvastam arról, hogy a kereskedelemügyi minister ur június 1-iki hatállyal a posta- és távirdaés a távbeszélő díjazását módosította, illetve meg drágította. (Felkiáltások: Ujabb árdrágítás!) Én csak a távbeszélődíjazás gigászi megdrágítását óhajtom szóvá tenni. A telefonnak, a rendes telefonnak a díjszabása, ha jól emlékszem, két hónap előtt emeltetett fel évi 300 K-ról a négyszeresére, vagyis évi 1200 K-ra és most, alig két hónap után, ennek a régi díjszabásnak már a nyolcszorosára és a csak két hónappal ezelőtt megállapított összeg duplájára, vagyis évi 2400 K-ra emeltett fel a díjszabás. (Felkiáltások: Muszáj valamit csinálni!) A mellékállomások dija a rendes állomásoknál 900 K, vagyis a régi főállomás díjának épen háromszorosa lett. Hogy mi indokolja a telej

on árának ilyen módnélküli rettenetes megdrágítását, közelebbről nem tudom. (Egy hang jobb felől: Drága a rézdrót!) Azonban kétségtelenül jogos, indokolt és méltányos felháborodást vált ki ezen drágítás azon polgári körökből, amelyekben a telefon előfizetők nem nagy vagyonban dúskáló kapitalisták, (Ugy van!) hanem egyszerű, szerény jövedelmükből és keresményükből élő polgáremberek. Hogy csak mindjárt elsőnek említsem őket, itt vannak pl. az orvosok, akiknek az osztálya mindenesetre azok közé a, társadalmi osztályok közé tartozik, amelyeknek a legkomolyabban van szükségük telefonhasználatra. (Ugy van !) A keresztény magyar orvosoknak a mai jövedelme általában rendkívül szerény, ami a nehéz pénzügyi viszonyokkal magyarázható, mert ne méltóztassék abban a gondolatban, abban a hitben élni, hogy nincsenek olyan betegségek, amelyeknek az orvoslása és gyógyítása épen a siralmas pénzügyi viszonyok miatt mellőztetik, vagy pedig ad graecas Calendas — sajnos, elsősorban a szegény betegek testi épségének rovására és kárára — elodáztatik. Az orvosok mai nyomorúságos helyzetét még nehezítette a lakbérek felemelése, ami, mint előrelátható volt, azzal bájos következménnyel járt, hogy a házak restaurálására szükséges cikkek árai azonnal még jobban felszöktek, sok helyütt pedig a háztulajdonosok, risum teneatis ! — a lakbért nem voltak hajlandók többé emelni, hogy ne legyenek kénytelenek több adót fizetni. Méltóztatnak