Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-60

À Nemzetgyűlés 60. ülése 1920. évi június hó 15-én, kedden. 371 magam részéről, mint ahogy majd módosítást is fogok beterjesztem, azt javasolnám, hogy a szokásokkal szakítsunk és ezt imperative mondjuk ki, legalább is olyan formában, mint ahogy majd javasolni fogom : t. i. »büntetendő . ..« stb. stb,, amiáltal annak a magyar birónak a lelkiismeretét, igazságérzetét nagyon meg fogjuk könnyiteni, ha ki fogjuk mondani azt, hogy ezeket a mellékbüntetéseket alkalmazni kell. Az iparengedélyt be kell vonni, a kereskedéstől el kell tiltani, az országból ki kell utasitani. (Helyeslés.) A falragaszokra vonatkozóan pedig talán nem fog komikusnak feltűnni, ha felhozom a ceglédi példát — és itt különösen az elrettentő hatásra gondolok, — mely szerint a lelketlen áruuzsorásnak, a kufároknak egy táblácskát kellene a nyakába akasztani, mint ahogy Czegléden is tették, azzal a kitétellel, hogy »árdrágító vagyok, huszonöt botot és nem tudom én hány évi fogházat kaptam«. (Helyeslés.) Kerekes Mihály : Akkor elszökik a táblával ! (Derültség.) Homonnay Tivadar: Az árdrágitás visszaélésének vétségénél az előttünk fekvő törvényjavaslat mint főbüntetést a fogházbüntetést mondja ki. Én az árdrágitás visszaélésének vétségénél a fogházbüntetés mellett főbüntetésként ki kívánom mondani a botbüntetés behozatalát is és pedig 10-től egészen 25 maximális számig, (Helyeslése) még pedig ugyancsak imperative, olyan módon, hogy «alkalmazandó», ezzel a birák helyzetét megkönnyítjük. Talán a Nemzetgyűlés egyes tagjai — mint ahogy rövid utón tudomásomra jutott — a botbüntetés behozatalától különösen azért idegenkednek, mert félnek a középkorivá való megbélyegzéstől. Az én véle-. menyem az, hogy akkor, amikor a konszolidációt már kezdjük megteremteni, ne tekintsünk sem balra, sem jobbra és ne tekintsünk se kint se bent semmiféle szimpátiára vagy antipatiára, hanem ©tt, ahol ezreknek és ezreknek, mondhatnám millióknak és millióknak a megélhetését megkönnyiteni tudjuk, ne szükmarkuskodjunk, (Helyeslés és derültség.) hanem keményen, nyíltan nem 10, hanem 25 botbüntetést húzassunk arra, aki azt ki is érdemli. (Ugy van ! Ugy van !) Scholtz Ödön: Huszonöttel kell kezdeni! Homonnay Tivadar : T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül örvendek, hogy a jelenlegi kormány azzal a bizonyos statáriális rendelettel oly eredményteljesen ütött jobbra. De még inkább üdvözöltem volna azt a statáriális rendeletet, ha abba az árdrágítókra is méltóztatott volna a kormánynak egy klauzulát belevenni, és én nagyon kérem a Nemzetgyűlést, hogy most már legális alapon — és ez sokkal helyesebb — törvény hozásilag hozzuk be azt, amit a kormány eddig nem tehetett, a botbüntetést. Mondjuk ki, hogy a botbüntetést a biró az általam beterjesztett javaslat szerint 10-től 25-ig alkalmazza is, s ezzel a Nemzetgyűlés mutassa meg azt, hogy nemcsak jobbra, hanem balra is ütött, és pedig ép olyan hatékonyan, mint ahogyan az áldatlan állapotokat, amelyek itt pár héttel ezelőtt voltak, radikálisan és keményen le tudta törni. (Helyeslés.) En egy nagyjában munkáskerületnek vagyok a képviselője. Rá kell itt mutatnom arra, hogy igen sokan jöttek hozzám, akik azt mondották, hogy ne proponáld a botbüntetés behozatalát, mert a munkásosztálynak egy része szintén láncol. Ugy érzem, igen t. Nemzetgyűlés, hogy meg kell védenem ezt a tisztességes munkásosztályt és ki kell jelentenem, hogy ők nem láncolnak, s ha ki is mennek vidékre és talán kényszerűségből megveszik maximális áron az árut, azt csak az életük fentarthatására szerzik be, és távol áll tőlük, hogy ők a botbüntetés behozatala ellen foglaljanak állást. Hanem igenis határozottan követelik, amint a kisgazdatársadalomnak az a nagy része is követeli, amellyel szerencsém volt érintkezni, határozottan követeli a botbüntetés behozatalát. (Helyeslés balfelöl.) Sajnálom, hogy a pénzügyminister ur nincs jelen, de a naplóban lapozva olvastam, hogy a pénzügyminister ur június 1-én kijelentette, hogy »az, hogy itt árdrágítók és lánckereskedők vannak, az egy tünet«. En még hozzáteszem, hogy ez egy kóros tünet. Avarffy Elek: Krónikus tünet! Homonnay Tivadar : A pénzügyminister ur azt mondotta, hogy tünet, én odamódositom, kóros tünet. Scholtz Ödön : Nemzetiségi tünet ! (Derültség.) Homonnay Tivadar : Ezeket a tüneteket hatékonyan ugy fogjuk gyógyítani, ha nemcsak az okozatot, hanem az okot is meg fogjuk szüntetni. En ugyan a keresztény nemzeti egyesülés párt' jának vagyok tagja, de ki kell jelentenem, hogy vidéki utam alkalmával a kisgazdák közül igen* igen sokan igenis azt mondották, hogy a botbüntetés, amint én annak idején említettem^ egyetlen széruma az árdrágitás letörhetósének. Mert nem az a kisgazda drágit szerintem és nem azt a kisgazdát kell botozni 10-től 25-ig vagy ahogy méltóztatik, aki termel, hanem igenis drágit az, aki üzérkedik és aki közvetítő kereskedelemmel a tisztességes kereskedelmet akarja túllicitálni és nem enged megélhetést biztosítani a tisztességes kereskedelemnek. (He* lyeslés.) Pető Sándor: Mindenki drágit, akinek áruja van ! Homonnay Tivadar : Talán lesznek képviselőtársaim közül egyesek, akik talán más szempontból fognak aggályoskodni a botbüntetós behozatala ellen. En erre praeventive azt kívánnám leszögezni, hogy ne méltóztassanak ugy aggályoskodni, mert hiszen, bár ez a törvényjavaslat — nagyon örvendek rajta — olyanformán módosíttatott, hogy hatálya nem két, hanem három esztendőre fog kiterjedni, a három év úgyis olyan rövid idő, akkor majd lesz módunkban — adja Isten, hogy addig szanáltassék 47*