Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-60

Ä Nemzetgyűlés 60. ülése 192Ô. évi június hó 15-én, Jcedderti 36§ az az egész jóindulat, erőteljes objektiv megértés és a nemzeti hadsereget megillető tisztelet motívuma, amelyet ugyebár elvárhat tőlünk ebben a kritikus időben a nemzet. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. felszólaló ur előadói beszédében idézett egy gondolatot, amelynek Charles Fourier adott kifejezést. Azzal fejezem be a beszédemet én is, hogy én is idézem Charles Fourier-t. Ez a nagy szocialista egy gyönyörű kijelentést tett, azt mondván : »A chacun sekn sa capacité, à chaque capacité selon ses oeuvres«. Mindenki számára van egy értékelés, egy osztályozási séma ; mindenkinek a saját képessége szerint és minden képességnek a aaját munkája szerint, ön a képessége, a múltkori parlamenti és igazán eléggé el nem Ítélhető felszólalása után megkapta a «selon ses oeuvres-t>>. Ruppert Rezső: Megnyugszom, mert Zákány Gyulát is a képessége szerint itélik meg. (Zaj.) Elnök; A tárgyalást folytatjuk. Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző: Homonnay Tivadar ! Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Szivesebben láttam volna, hogyha az előttünk fekvő, az árdrágitási visszaélésről szóló törvényjavaslat a kormányzó megválasztása után mint első törvényjavaslat terjesztetett volna be a Nemzetgyűlés elé. (Ugy van/ ugy van/) Mert ez felelt volna meg nemcsak leginkább az ország közhangulatának . . . Rassay Károly : Közszükségletének ! Homonnay Tivadar : . . . hanem — mondhatnám — az ország összlakossága kívánságának. (Ugy van / ugy van /) A hatását bizonyára már régen élveztük volna s nagyobb mértékben, mint élvezni fogjuk azzal, hogy ez a törvényjavaslat csak most terjesztetett a Nemzetgyűlés elé. Én azonban remélem, t. Nemzetgyűlés, hogy ezzel a törvényjavaslattal végre meg fog indulni az a munkaprográmm, amellyel az országunkat keresztény nemzeti és szociális alapon intézményesen fel tudjuk épiteni. A késedelmet, t. Nemzetgyűlés pótoljuk azzal, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot egészitsük ki drákói szigorral. T. Nemzetgyűlés ! Az ország egész lakossága idegesen várja ennek a törvényjavaslatnak a sorsát ; mondhatnám, hogy az ország társadalmának az egyes osztályai, ugy az iparososztály, mint a tisztviselői osztály — sőt nem veszem ki még a gazdatársadalmat sem — aggódó, ideges félelemmel tekint ennek a törvényjavaslatnak a sorsa elé. Mondhatnám, igen t. Nemzetgyűlés, hogy maga a kereskedő osztály, a tisztességes kereskedő osztály is szinte vágyakozva tekint a javaslat elé és elképzelhetetlennek tartja ugy ő, mint a többi társadalmi osztály, hogy ez a javaslat ugy menjen keresztül, mint ahogy az kontemplálva van és elképzelhetetlennek tartja, hogy a javaslat a botbüntetés behozatala nélkül lépjen érvénybe. (Ugy van / Ugy van /) T. Nemzetgyűlés ! A társadalomnak az az osztálya is ideges, amely osztály a nemdolgozókból, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ, 1920—1921. — III. KÖTET. az árdrágítókból alakult, — mert azt reméli, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely neki még mindig kedvező, törvényerőre fog emelkedni a botbüntetés behozatala nélkül. T. Nemzetgyűlés ! En a magam részéről nem akarom a mindannyiunk előtt úgyis ismeretes ötéves világháború alatt és a kommün alatt okozott rendkivül sok szenvedést, azoknak láncolatos sorozatát itt mind felhozni, amely szenvedések jórészt az eddig fennálló gyenge törvényeink miatt sújtották annyira az Ínségben szenvedő különösen tisztviselői és a munkásosztályt. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) De igenis itt le akaróm szögezni, t. Nemzetgyűlés, azt, hogy a szenvedéseknek ezt a sorozatát és csimborasszóját kénytelen volt a lakosság elviselni talán a mostani időkig, addig a napig, amig ez a javaslat törvényerőre nem fog emelkedni, azért, mert az árdrágítók, a láncosok, az uzsorások, a kijárok stb. úgyszólván büntetlenül szabadultak az elkövetett — szerintem — bűntényektől. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Sőt egészen szabadon folytathatták az árdrágítást, a láncolást és folytathatták a szerintem méregkeverést ugy, hogy oda jutottunk, ahol ma vagyunk, hogy ez ugy a tisztviselői osztálynak, mint különösen a munkásosztálynak teljes nélkülözésére és lerongyolódására vezetett. Frühwirth Mátyás : Lassan, de biztosan öltek ! Homonnay Tivadar: Meg vagyok róla Győződve, hogy ezen a helyzeten segiteni csakis a közgazdasági életünk egészségesebb alapokra való fektetése által lehetséges és én igen örvendetesnek tartom s melegen üdvözlöm és támogatom az egyik igent, képviselőtársamnak, Bóbert Emilnek, az »országos gazdasági tanács« felállítására vonatkozó javaslatát, amelyet beterjesztett a Háznak. De igen t. Nemzetgyűlés, a korábban Emiltett szenvedésekből — s én azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlésnek minden egyes tagja ugy gondolkodik mint én — elég volt. Elég volt az árurelejtésekből s az árdrágítás miatt millió és millió tisztességes fixfizetésü állami alkalmazottnak, valamint a fixfizetésü munkásságnak éhkinlódásából (Igaz ! ugy van ! balfelől.) elég volt azoknak a lelketleneknek túlontúl való megtollasodásából. En azt hiszem, hogy ebből már igazán a megbotránkozáson tul is elég volt. Nem szabad tűrnünk, hogy az ügyes, a csalafinta, a leleményes, a kijáró, az árdrágító kiuzsorázza és a karmaiba kaparintsa az ügyetlent, a gyengét, a^tehetetlent. . . Scholtz Ödön : A becsületeset ! Homonnay Tivadar :... és még a nyomorában is becsületes és tisztességes szegény embert. Igen t. Nemzetgyűlés ! A bűnhalmazatok okozta szenvedéseknek láncolatos sorozatára szerintem statuálnunk kell egy olyan elrettentő példát, hogy ezeket a bűnöket egyszersmindenkorra le tudjuk törni és elvegyük a kedvét azoknak a nemdolgozó — bocsánat ezért a kifejezésért —* parazitáknak, (Igaz ! ugy van / a baloldalon) akik a tisztességes kereskedelmi osztályra szégyent hoznak, (Igaz ! Ugy van / balfelől) akik miatt a 47