Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-59

A Nemzetgyűlés 59. ülése 1920. évi június hó 14-én, hétfőn. 343 a karhatalomnak, de ugy érzem, hogy erkölcsi kötelességem ama legénység és ama bajtársaim mellett felszólalni, akikkel 13 esztendeig tényleg együtt szolgáltam és akik minden erővel és igyekezetükkel azon vannak, hogy a konszolidáció ebben az országban minél előbb helyreálljon. Sok szó esett a közelmúlt napokban itt a parlamentben a nemzeti hadseregről, azonban felszólalt képviselőtársaim egyrésze ugyanabba a hibába esett, amibe a múltban. Általánosítottak. Régen is, ha a honvédségnek vagy a közös hadseregnek egyik vagy másik tagja, X tiszthelyettes vagy X hadnagy valami hibát követett el, mindjárt ráfogták az egészet a honvédségre vagy a közös hadseregre. Ugyanígy van ez, t. Nemzetgyűlés, ma is. Amikor a székesfehérvári vadászzászlóaljnak — mert ugy vagyok értesülve, hogy ez nem Ostenburg-különitmény, mint ahogyan sokan emlegetik, hanem székesfehérvári vadászzászlóalj •— egyik tagja valamely atrocitást vagy visszaélést követett el, akkor azonnal rákiáltják azt az egész vadászzászlóaljra. Nem kell, t. Nemzetgyűlés, mindjárt kifakadni az egész vadászzászlóalj ellen, hanem tessék annak egyes tagját felelősségre vonni, ha valami visszaélést követett el. Körülbelül három héttel ezelőtt az igen t. honvédelmi minister úrhoz interpellációt intéztem a fiatal tiszteknek aggressziv és önkényes fellépésére vonatkozólag. Én, igen tisztelt Nemzetgyűlés, mint volt katona, nem akarom leplezni, ha egy és más visszaélések előfordulnak ; de igenis azt akarom és minden igyekezetem abban merül ki, hogy ha a polgárság és katonaság között súrlódások földúlnak elő, azokat lehetőleg kiegyenlítsük. Azonban nagy különbség van abban, hogy az ember milyen beállításban adja elő beszédét. Rupert képviselőtársamnak ismerem a gondolkozásmódját, ismerem a hazafiságát, de azt találom, hogy ő nagyon is erős hangon és kíméletlenül támadt a nemzeti hadseregre. Pedig ez ma nagy hiba, akkor, amikor még belülről nagyon sokan várják, hogy nemzeti hadseregünk ne erősödjék, hanem inkább gyengüljön, kívülről pedig igen féltékeny szemekkel nézik a mi nemzeti hadseregünknek a minél előbbi talpraállitását. Ami Cserty József képviselőtársam vörös rózsa-ügyét illeti, azt hiszem, — miután ismerem a tisztikar gondolkozásmódját — hogy ha Cserty képviselőtársain hozzáfordult volna Ostenburg századoshoz, mint annak a különítménynek parancsnokához, akinek a vadászzászlóaljában annak a tiszthelyettesnek vagy hadapródnak a szemét szúrta az ő rózsája, meg vagyok arról Győződve, hogy Ostenburg századostól a teljes elégtételt megkapta volna. Azonban, — bár nekem Ostenburg századost nincs szerencsém ismerni — igen sok tiszttel ég legénységi személlyel beszéltem már az ő vadászzászlóaljából és az általános vélemény mindenütt az volt, hogy Ostenburg kifogástalan, korrekt, komoly gondolkozású katona, aki nagy szigorral, de végtelen igazságossággal arra igyekszik, hogy a rend és fegyelem az országban minél előbb helyreálljon. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak a tisztikarnak a lelkiállapotát figyelembe venni és ha egy és más helyen erősebb kézzel nyúlnak bele a dologba, ne méltóztassanak őket mindjárt elitélni. Ugyanis amikor a háborúból, a harctérről visszajöttek, Linder azzal fogadta őket, hogy nem akarja többé őket látni. Utána jött a kommunizmus, amely megfosztotta őket rangjuktól és a sarzsijuktól és jött a teljes megalázás ; már pedig a legműveltebb embernél is a megalázás bosszút vált ki. Ezután jött a megszállás ; tudok olyan tiszttársaimról, akik megszállott területről menekültek el és ma csak két inggel és lerongyolódva, teljesen szegényen szolgálják hazánk ügyét. Akkor ez a tisztikar nem érdemli meg, nem különösen tőlünk, a Nemzetgyűléstől, hogy bizalmatlanul viseltessünk irántuk. Nagyon jól tudjuk, hogy ma egyesek személyi érdekei eltörpülnek a nagy és közös cél érdekéből és ma mindnyájunknak csak egy közös célja lehet, az. hogy az országunkat naggyá, hatalmassá és boldoggá tegyük. Tehát kérem a Nemzetgyűlést, hogy a tisztikar iránt legyen a legnagyobb bizalommal, mert ez a magyar tisztikar megmutatta, hogy hazájáért minden áldozatra kész. Es, t. Nemzetgyűlés, én nem tudok mást mondani, mint amit első interpellációmban mondottam, hogy aki ma a nemzeti hadsereget, vagy annak alakulatait rosszakarattal vagy rosszindulattal támadja, vagy annak fegyelmét gyengíteni és aláásni akarja : az Magyarország újra lerakott fundamentumát döngeti ! (Általános helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök ; A napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozat tárgyát nem képezhetvén, ezzel áttérünk a napirendre. Mielőtt azonban megkezdenék a napirend tárgyalását, előbb a mentelmi bizottság előadója kivan szólni. Rubinek István előadó : T. Nemzetgyűlés ! Cserty József nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi jogának megsértése ügyében a t. Nemzetgyűlés utasította a mentelmi bizottságot, hogy ezen mentelmi panaszról három napon belül tegyen jelentést. Yan szerencsém a mentelmi bizottság jejentését itt ezennel átnyújtani, kérve, hogy a Nemzetgyűlés a jelentést kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre tűzetni méltóztassék. Elnök : A mentelmi bizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Következik Kenéz Béla, a pénzügyi bizottság előadója. Kenéz Béla előadó: Van szerencsém a pénzügyi bizottság jelentését a fényűzési forgalmi adóról szóló törvényjavaslatról benyújtani és tisztelettel kérem, méltóztassék e jelentést kinyomatni, szétosztatni és sürgősségre való tekintettel a szokásos háromnapi határidő mellőzésével kitüzetni tárgyalásra.