Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-59

340 A Nemzetgyűlés 59. ülése 1920. évi június hó 14-én, hétfőn. a káoszból. Én nagyon jól tudom, bogy milyen medicinák voltak annak idején, hogy milyen orientációk, milyen külpolitikai tájékozódások voltak. (Zaj.) Ha provokálnak, ha kényszerítenek, igenis, lerántom róla a leplet, és én állom is érte a felelősséget : Az angol indiai alkirálynak, az angol nagykövetnek nem Magyarország kormányzói székébe való ültetéséért, hanem Magyarország kormányzója mellé való gazdasági organizátornak, gazdasági irányitónak ajánlásáért vállalom a felelősséget. (Mozgás és zaj bal felöl.) Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Sajnálom, hogy Huszár képviselő ur nincs itt, de én csak azt az egyet szögezem le, hogy azt az animozitást, azt a lelkesültséget, azt a svungot, amellyel a Nemzetgyűlés a múlt heti üléseken ezeket az állítólagos atrocitásokat, ezeket a felelőtlennek — legtöbbször agent provocateur-ök — által elkövetett, mindenkit megdöbbentő és minden jogérzékkel rendelkező ember által elitélt eseményeket egyesült erővel elitélte, azt a svungot kívánom én a Nemzetgyűlésnek a lánckereskedőkkel szemben, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) az árdrágítókkal szemben (ugy van! Ugy van! balfelől.) s azt az egyetértést kívánom a keresztény nemzeti intézmények hegemóniájának biztosítása tekintetében. (Élénk helyeslés és taps a szélsübaloldalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozat tárgyát nem képezhetvén, következik Hegedüs György képviselő ur napirend előtti felszólalása. Hegedüs György: T. Nemzetgyűlés! (Halljak!) A több éven át tartott háború, amely a nemzet gazdaságának, erkölcsi ós fizikai erejének teljes kimerítésével végződött, nemcsak a frontokon záródott le nem várt, tragikus fordulattal, hanem az ország belső organizmusát is erősen megőrölte, mert az állam ebben a nagy elfoglaltságában nem volt abban a helyzetben, hogy az állam gépezetének igen fontos rugóira minden időben kellő módon súlyt helyezhetett volna. Ennek tulajdonítom azt a feltűnő jelenséget is, hogy az országban olyan bűncselekmények is felütötték a fejüket, amelyek eddig a büntető törvénykönyvnek forgalomkörén kivül estek, és amelyek kizárólag csak a háború okozta gazdasági és társadalmi eltolódásoknak, valamint a rengeteg visszaélésnek és erkölcsi dekadenciának szüleményei. Ezt én, t. Nemzetgyűlés, bizonyos mértékig természetesnek is tartom, hiszen aki a forradalmaknak történelmével foglalkozik, tisztában van azzal, hogy minden nagy nemzeti erupció és minden forradalom, amely addig is magában lefojtva tartotta a salakot és emiatt az nem tudta a fejét felütni, mert a jog, a törvény és az igazság uralkodott, olyan, hogy mihelyt az áz ország a maga erejét kimerítette, azonnal ez a salak is felemelkedik a mélységből. Mert amiként a földünkben végbemenő óriási erők mindig a mélységeket tolják fel és azokból csinálnak hegyeket, épugy a társadalmi nagy erupciók is felemelik azokat a mély rétegeket, azokat a leülepedett posványokat, amelyeket eddig nem láttunk és előhozzák azokat a miazmákat is, amelyek alig várták a felszínre való jövést. Az a forradalom, amely nálunk 1918 végén lejátszódott, igen elütő mindazoktól, amelyek eddig a világtörténelemben lejátszódtak, mert az egyes forradalmak célja az volt, hogy akár egy nemzetnek, vagy akár egy néposztálynak boldogulását hozzák meg, vagy pedig meghozzák a közszabadságot, amely addig hiányzott, addig ez a forradalom, amely 1918-ban nálunk lejátszódott, határozottan a nemzet élete ellen irányult, határozottan ki akarta ütni rendes életéből az összes társadalmi osztályokat, kivéve azt a társadalmi osztályt, amelynek tagjai ezt a forradalmat csinálták. A mi történelmünkben az volt megírva, hogy ez után a hosszú, a szellemi képességek és tudományok által készített és feltalált minden raffinait eszközzel lefolytatott háború után még egy nagy forradalmat és az ezáltal örökbefogadott kommunizmust is végigéljük, amely kommunizmus azután erkölcsi és gazdasági szempontokból felülmulta a négyéves háborúnak mérlegét. Akik azonban azt hiszik, hogy ez a kommunizmus nem volt nálunk már békében előkészítve, hogy erről a mi szocialista agitátoraink nem tárgyaltak már békében, azoknak nagyon ajánlom, szíveskedjenek megnézni azokat az iratokat, amelyek ott vannak az elrekvirált budapesti főpáholynak irattárában, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) ahol van egy levél, amelyet a moszkvai nagypáholy intézett 1910-ben Pogány Józsefhez, és amelyben felszólította, hogy a munkásosztály félrevezetésével tegyenek meg minden lehető b arra, hogy Magyarországon a kommunizmust néhány év alatt bevezethessék. Sajnálatos körülmény, hogy ilyen iratokat nem publikálnak, hogy láthatná az ország, hogyan készítették elő már békében ezt a rettenetes állapotot, amelyet a kommunizmus reánk hozott. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen tudjuk jól, hogy a munkásmozgalmak 1910 óta a legvehemensebbek voltak, tudjuk jól, hogy a destruktív sajtó milyen óriási erővel működött 1910 óta a háborúig az irányban, hogy mindent kipellengérezzen, ami magyar, (Ugy van! Ugy van!) mindent bemocskoljon, ami a kereszténység jellegét viseli magán és mindent megtegyen, hogy az a destruktiv irány, amely a mi bárgyuságunknak köszönheti, hogy élni tudott, megcsinálja majd a maga javára a forradalmat. (Ugy van! jobb felöl.) A magyar nép különös istenadta sorsának tartom, hogy ezt az óriási fátumot, ezt a kommunizmust is halálos csapás nélkül el tudta