Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-58

332 A Nemzetgyűlés 58. ülése 1920. a békeszerződés értelmében nekünk itélt teriileteken tovább folynak az atrocitások?« •— azt mondhatom, hogy — sajnos — van, sőt nagyon részletes tudomásunk van. Van tudomásunk tisztjeink elfogatásáról, van tudomásunk különösen a bajai területen elkövetett visszaélésekről, amelyek tekintetében három-négy nap előtt ismét intéztem egy jegyzéket az entente-missziókhoz, amelyben felhivtam figyelmüket arra, hogy hiszen a békeszerződés még azokra a területekre nézve is, amelyeket a békeszerződés a bennünket körülvevő államoknak itél, kimondja azt, hogy onnan minden ottlakó tizenkét hónapon belül ide vagy oda optálhat s aki azon területről eloptál, tehát mondjuk Magyarországhoz optál, mint állampolgár, annak további tiz hónap adatik arra, hogy onnan elköltözhessen s ez idő alatt magával vihesse ingóságait, ingatlanait pedig tulajdonában megtarthatja. Ez benne volt a békeszerződésben eredetileg, s midőn utóbb felvilágosítást kértünk e tekintetben, azt a felvilágosítást is kaptuk, hogy azok az ingóságok, amelyek az ingatlannak szükséges tartozékai és annak megműveléséhez kellenek, a holt és élő leltár szintén ingatlannak számit. Dacára annak, hogy még az elvesztendő területen is ilyen jogokat állapit meg a békeszerződés a magyar állampolgárokra nézve, a nekünk maradó területen mindent, mindenféle gazdasági felszereléseket elvittek, elraboltak, jelesen a bajai területen. Ebben a tekintetben épen erre a körülményre hivatkozva és hivatkozva a szerződés erre a részére is, amely nem ugyan speciálisan ezekről szól, de analógiát produkál, amely még megerősíti a dolgot, jegyzéket intéztünk. A második kérdésre, hogy (olvassa): »Hajlandó vagyok-e minden rendelkezésre álló eszközzel odahatni, hogy megszüntettesáenek ezek«, azt mondhatom, hogy igenis hajlandó vagyok ; azonban sajnos, azok az eszközök, amelyek jelenleg a magyar államnak rendelkezésére állanak, olyan gyengék, hogy nem elegendőek arra, hogy a kellő nyomatékkal követeljük ezeket, úgyhogy ma nem marad más utunk, mint az entente-hatalmakon keresztül ezen atrocitásokat megszüntetését követelni. Én azonban hiszem, hogy lassankint, fokrólfokra, ugyebár mégis fog oikerümi. Bizonyos esetekben eredményt értünk is már ej, pl. épen akkor, amikor a békedelegáció künn voit és Temesvárott halálos Ítéleteket hoztak, a békedelegáció elnöke, gróf Apponyi Albert intézett egy levelet (Éljenzés.) a francia köztársaság ministerelnökéhez, Milierandhoz, aminek folytán onnan azonnal történt egy sürgönyi intervenció és a halálos Ítéletek nem hajtattak végre. A legfrappánsabb esetekben értünk már el bizonyos eredményeket ; a többi esetekben még nem. De mindenesetre lassankint belátással találkozunk és mondhatom, hog-y azért már igen sok tisztje van az entente-miűsziókiiak künn a perifériákon, azonban, sajnos, még mindig tújkevés, mert még mindig nincsenek elegendő helyen évi június hó 11-én, pénteken. entente-missziók. így a bajai kérdést a pécsi miszsziónak kell megoldania, amely nincs is a helyszínén, hanem Pécsett. Kértem ujabb misszió kiküldését Bajára is, de az is bizonyos nehézségekbe ütközik, hogy nagyon sok mijsziót küldjenek ki, s ezért nagyon sokszor a helyszínén nincsen ententetiszt, aki a dolgokat ellenőrizhesse. Azonban, mondom, igy fokról-fokra mégis némi haladást tapasztalok az intervenciók tekintetében és abban az igyekezetben, hogy a rendet helyreállítsák és megteremtsék. A harmadik kérdés (olvassa) : »Van-e tudomásom arról, hogy a szerb hatóságok kijelentették, hogy a nekünk itélt bácskai háromszöget és Baja városát még 20 évig megszállva tartják?« Erről nekem tudomásom nincs ; ebben a formában egyenesen nincs semmiféle tudomásom. Hogy ilyen mindenféle hirek keringenek, hogy ilyeneket esetleg kijelentenek egyes tisztek, a megszálló csapatoknak egyes parancsnokai vagy a megszálló közigazgatásnak egyes tisztviselői, ez megtörténhetik ; de semmiesetre sem jelenti ez a .szerb kormány szándékát. S minthogy ez ellenkezik a békeszerződéssel, és mindenesetre annak egy nyilvánvaló megsértése volna minden ilyen kijelentés, amely hivatalos helyről jönne, én nagyon hálás volnék, ha az interpelláló képviselő ur közölné velem azt, hogy ez honnan származik, mert ebben az esetben kérdést is intézhetek. Ha ez olyan komoly helyről származik, hogy mondjuk az okkupáló csapatoknak egy parancsnoka vagy más jelentősebb hatósági közeg részéről történt ilyen kijelentés és ez tényleg bebizonyítható, akkor ebben a tekintetben lépéseket lehetne tenni. Lehet azonban, hogy ez csak egy hir, amilyen hír. számtalan kering, mert ilyeneket hallottunk már mindenütt a demarkációs vonal mentén mindenféle területekről ; hirek vannak optimisztikus és pesszimisztikus irányban óriási számmal. Hol azt hallom, hogy a románok már Szatmárból és Nagykárolyból kivonultak, hol azt hallom, hogy a románok készülnek előnyomulni a Maros-torkolat felé, szóval a legkülönbözőbb ilyen hirek keringenek, azonban csak a közvéleményt izgatják, hol reményeket keltenek, hol kétségbeesést idéznek elő, de egyforma értékűek rendesen. A negyedik kérdésre, hogy (olvassa) : »Tettem-e, vagy milyen lépéseket szándékozom tenni arra nézve, hogy a békeszerződés ama rendelkezésének, mely e területeket Magyarországnak Ítélte, érvényt szerezzünk, és hogy e területek a szerbek által minél előbb kiüríttessenek«, erre nézve vagyok bátor arra utalni, hogy már a békedelegáció megérkezésekor és azután több alkalommal, és amint ezt a múltkor is említettem, amikor a békéről itt szóltam és az ujabb béketervezetet itt bejelentettem, akkor ismét követeltük egy jegyzékben, amelynek tudtommal foganatja is volt, hogy szigorú rendelet bocsáttassék ki arra nézve, hogy a szerbek e területről vonuljanak ki. Vannak bizonyos értesüléseim arra nézve, hogy tényleg komoly előkészületek vannak és azt