Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-58
328 A Nemzetgyűlés 58. ülése 1920. évi június hó 11-én, pénteken. amig a világ egyik fele állig fegyverben áll, készen arra, hogy a másikat legyilkolhassa, addig botor nemzet volna az, amely a maga fegyveres védelméről nem gondoskodnék. (Igáz ! ugy van !) Ëpen azért, mert nagyrabecsülöm a nemzeti hadsereget, mert azt akarom, hogy nagy, becsületes és jó legyen az a nemzeti hadsereg, küzdök annak tisztességeért, mint harctérviselt tiszt is, és küzdök azért is, mert a tisztikar legnagyobb része is elkedvetlenedett már és szomorúan nézi ezeket az állapotokat, azoknak elfajulását, féltve ettől a nemzeti hadsereg tekintélyét és félve attól, hogy nem lesz méltó a harctéren hősi halált halt bajtársak emlékéhez. T. Nemzetgyűlés î En csak a visszaéléseket ostoroztam és megnyugszom abban, hogy leafel jobb odajutottam, ahova annak idején Széchenyi István jutott, aki korholva a magyar bűnöket, a magyar hibákat, a magyar lustaságot, támadásban részesült ezért és akkor azzal felelt, hogy nem azért támadom e hibákat, mert örülök, hogy ilyen bajok vannak, hanem azért, hogy ezek a bajok megszűnjenek s a haza, az ország boldog és nagy lehessen. (Helyeslés jobbfelől.) Ezeket kivántam elmondani és ismételten is a leghatározottabban visszautasítom azt a célzatos beállításban tartott, beszédem erőszakos, mesterséges elforgatásból származó támadást, amelyet ellenem őrgróf Pallavicini intézett. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök ." Következik Wéber János képviselő úr interpellációja. Weber János : T. Nemzetgyűlés ! Alig néhány napja annak, hogy Szabó Sándor t. képviselőtársam napirend előtti felszólalásában szóvá tette itt a Nemzetgyűlés szine előtt azokat az atrocitásokat és sérelmeket, amelyek szerb megszállott területeken levő honfitársainkat még napról-napra érik s amelyek mélyen érintik és erősen sújtják ott még mindig szenvedő véreinket. Alikor azt hittük, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a reánk kényszeritett és elviselhetetlen békének elfogadásával és a békeokmány aláírásával a megszállott és ellenségeinknek odaitélt területeken enyhülni fog polgártársaink helyzete, megszűnnek az üldöztetések és sanyargatások és abban a reményben éltünk, hogy a nekünk itélt BácsBodrog és Baranya vármegyéknek a szerbek részéről történő kiüritésével rövid időn belül egyesülhetünk ottani sokat szenvedett véreinkkel. Drozdy Győző: Hol van a külügyminister ? (Zaj.) Weber János : E reftnényeiknben azonban, t. Nemzetgyűlés, ugy látszik, szomorúan és súlyosan csalódtunk. A békeszerződés aláírása óta is naprólnapra jönnek Bács-Bodrog és Baranya vármegyékből olyan hirek, amelyek azt • a látszatot keltik, hogy nem számithatunk arra, hogy ezek a területek rövidesen kiüríttetnek! és hogy ottlakó honfitársaink számára még mindig nem telt be a szenvedések keserű pohara. E sajnálatos körülmények kényszerítenek arra, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy azokat az ujabb adatokat, amelyek e megszállott területekről jönnek, a Nemzetgyűlés szine elé juttassam. Különösen Baja városából érkeznek nap-nap mellett olyan hirek, amelyek vérlázitóan mutatják azokat a súlyos incidenseket, azokat a súlyos kellemetlenségeket, azt a gyűlölködést, a népnek azt az elnyomását és szenvedését, amelyet ezen nekünk szánt területeken még ma is el kell szenvedniök szerencsétlen véreinknek. (Zaj és közbeszólások jobbfelől : Visszaadjuk a vizitet/) Engedje meg a mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy ezeket az adatokat felolvassam. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassd^:) »Folyó évi május hó 25-én a városi adóügyosztály tizenhárom s az állampénztár hat tisztviselőjét családjaikkal együtt kiutasították, mert a kivánt szerb] államhűségeskü letételét és a polgárságra jogtalanul kirótt, legtöbb esetben vagyonukat felülhaladó adó behajtását megtagadták. Folyó évi június hó 9-én az állami elemi iskola, a zsidó hitközségi iskola és az apácazárda tantestületét, összesen 38at családjaikkal együtt kiutasítottak, mert a kivánt szerb hűségeskü letételét megtagadták. (Mozgás.) Meskó Zoltán : Magyar területen ! (Felkiáltások : Hallatlan I) Weber János : Valamennyi kiutasitottnak ingóságait visszatartották, még a legszükségesebb ingóság és ruházati cikkek elhozatalát is megtagadták. A még szolgálatot teljesítő állami és városi alkalmazottak, gimnáziumi, polgári iskolai, és tanitóképzőintézeti tanári kar, vasúti és postaszemélyzet, gazdák, iparosok és kereskedők, szóval a középosztálynak a szerb hűségeskü letételére folyó hó 28-ig adtak terminust, az eskü megtagadása esetére kiutasítás és vagyonelkobzás] helyeztetett kilátásba. (Felkiáltások : Hallatlan !) Hegedüs György : így tesznek mindenütt. Weber János : A polgárságra most már harmadízben rónak ki irtózatos adókat, amelyeknek behajtása nevezetteknek teljes vagyoni íomlását idézi elő. (Felkiáltások jobbfelől : Hol a külügyminister ?) Most már árveréseket nem is tartanak a megszállók, hanem a fizetésre képtelen polgár ingóságait,* üzleti felszerelését és áruraktárát egy szerűen vaggonokba rakják és elszállítják. (Felkiáltások : Felháboritó ! Hallatlan !) Drozdy Győző: Hallatlan! Semmit sem csinálunk ? Weber János : Baja és környékén megkezdődött a legkegyetlenebb jószág- és gabonarekvirálás azon a címen, hogy az ellátatlanok szükségletét fedezzék, az ellátatlanok azonban tovább éheznek, az elrekvirált jószágot és gabonát pedig elszállítják Szerbiába. (Felkiáltások : Hallatlan ! Tűrhetetlen I) Rubinek István : Mit szólnak ehhez az ententegentle mének 1 (Mozgás.) Weber János : A vagyonos polgárságot vasutvonalak őrzésére rendelték ki, nevezetteknek bo'
