Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-57

A Nemzetgyűlés 57. ülése 1920. évi június hó 10-én, csütörtö'k'on. 299 azonban más alkalommal leszek bátor azt a Nemzetgyűlésnek bemutatni, annak illusztrálásául, hogy a szénelosztás ugy történik, ahogy azt a nagybankok dirigálják. Hegyeshalmy Lajos: Szó sincs róla! Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! Adja a jó ég, hogy ugy legyen, amint igen t. Hegyeshalmy képviselőtársam mondja, hogy »szó sincs róla«, mert akkor mindenesetre a magyar ipar, a magyar kisipar részére és a magyar iparosság, a keresztény magyar iparosság részére megvan a reményem, hogy több szenet fogunk kapni, mint amennyit eddig kaptunk s remélem azt is, hogy a tél folyamán, t. Nemzetgyűlés, nem a zsidók fognak fűteni a lakásaikban, hanem a keresztények ! Bárczy István : Mindenkinek egyformán kell fűteni ! Ereky Károly: Mert sohasem volt annyi szén, mint amennyi kellett volna és a kiosztásnál— beszéltem ötven keresztény iparossal és több száz keresztény családdal, — sohasem kaptak ki semmiféle hivatalos szénmennyiséget a múlt télen. Hegyeshalmy Lajos: Nem volt szén. Ereky Károly: Nem volt szén, de azért mégis kiutaltak másoknak. Azonban szeretném az erről szóló listát látni. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Nekünk a keresztény iparost és kereskedőt támogatnunk kell ós semmi körülmények között sem szabad megengednünk, hogy a régi politikai hatalomból kifolyó előnyöket a zsidó kereskedő és iparos tovább élvezze. Azt hiszem, ez reális követelés és azért voltam bátor beadni indítványomat. Most pedig pozitív indokolás mellé méltóztassék megengedni, — mert hiszen még csak egy félórája beszélek e kérdésről, — (Felkiáltások balról és középen : Halljuk ! Halljuk ! Van idő elégi) hogy kifejtsem, hogy a keresztény politika és a magyar társadalmi konszolidáció érdekében is szükséges, hogy végre valamit tegyünk a kereszténység érdekében. Huber János: Ugy van! Ereky Károly : Mert hiába állitjuk azt, hogy ez a kormány nem képes, nem tud semmit sem csinálni; hiába mondjuk ezt odakünn a népnek, az nem hiszi el, nem tudja elhinni, hogy Magyarországon olyan kormány legyen, amely a kereszténység érdekében semmit sem akar csinálni. És ha mi ezzel nem számolunk le, hogy bennünket a keresztény nép 'azért küldött be a Nemzetgyűlésbe, hogy a keresztény magyarság érdekében itt dolgozzunk, akkor örökösen ujabb és ujabb egyéni kirohanások fognak bekövetkezni Magyarországon. Méltóztassék ezt ugy tekinteni, mint hogyha egy ház összedülöben van és a falai meg vannak repedve, akkor én hiába megyek oda és tapétával hiába ragasztom be aeokat a repedéseket, mert ha a beragasztás után nem is látom a repedéseket, az a ház mégis csak össze fog dőlni. így van ez egész Magyarországgal. Ha egy zsidó gyereket megpofoznak, akkor az egész távíróhálózat recseg-ropog, működésbe jön és Amerikában már a pofonból pogrom lesz. És nem meggyógyítása a dolognak, ha ezt mondják, hogy Budapesten többé egy zsidó gyereket meg ne üssenek. (Mozgás a közepén.) Rendben van. Örült politikus volna, aki megengedné azt, hogy rendszert csináljanak a zsidók ütlegeléséből. A maga részéről a t. Nemzetgyűlés ennek általában kifejezést adott, s a leghatározottabban elitélt minden egyéni atrocitást, mert ezzel csak ártunk magunknak s őrültség egy olyan egyéni atrocitás, amely a hazaárulással felér és a nemzetnek árt. Bárczy István: Az uszítás következménye! Ereky Károly : Ezt feltétlenül meg kell akadályozni! De igen t. képviselőtársam és igen t. Nemzetgyűlés, az magában még nem elég, ha statáriummal azt mondjuk, hogy ezentúl pedig itt semmiféle atrocitás Budapesten ne legyen. Ezzel csak azt csináltuk, hogy a düledező ház falaira ráragasztották a tapétát. Bárczy István: Ebben igaza van! Ereky Károly: A fontos az, hogy lemenjünk a gyökeréig a bajnak és megkeressük az okát annak, hogy miért dőlt össze Magyarország (Igaz! ugy van!) és mindjárt megmondom a t. képviselő urnák, hogy óriási része van abban, hogy ez a hatalmas piramis, Magyarország épülete a csúcsára van állítva és a csúcsán ott van a hatalmi kérdés, a zsidókérdés. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Az alapjára kell ismét állítani a gúlát, mert itt Magyarországon a helyzetet tisztán és kizárólag a zsidók egy részének erőszakoskodása borította fel. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Bárczy István : Ez nem áll ! Ereky Károly: Méltóztassék 1910-re vagy 1912-re visszamenni. Akkor merészeltem a zsidókérdésről irni, amit egyrészt agyonhallgattak, másrészt túlzónak tartottak. Én előre megjósoltam az eseményeket. Sajnos, hogy nem hoztam magammal, mert nem tudtam, hogy annyi ideje van a t. Nemzetgyűlésnek, hegy erről is szó lehet. 1912-ben, vagy 1913-ban — tessék megmondani — volt-e a világon egy olyan liberális állam, mint Magyarország? Yolt-e olyan nép, amely annyira megbecsülte az országban élő zsidóságot, mint a magyar nép ? (Igaz ! Ugy van !) Tessék nekem erre, ha nem is itt, válaszolni, de a lelkében és a szive mélyén megadni a választ, hogy soha, egyetlen egy nép a világon a zsidóságot ugy meg nem becsülte, mint a magyar. És mi volt a következmény ? Jászi Oszkárék, Kunfiék és a többi intel* lektuellek. Sándor Pál : A zsidóságnak semmi köze hozzá. (Zaj.) Tudja maga is, hogy semmi köze hozzá ! 38*