Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-53

220 A Nemzetgyűlés 53. ülése 1920. évi Junius hó 5-én, szombaton. dolat hevített : a törvényes rend, a törvényes hatalom, a jogfolytonosság helyreállítása. Nem is zavarta ezt a harmóniát az utóbbi időkig semmi. A legutolsó időkben azonban egyes jelenségeket láttunk, amelyek elsősorban a Nemzetgyűlés tekintélye, a Nemzetgyűlés méltósága, a Nemzetgyűlés összetétele ellen irányultak. Megindult az aknamunka kint és bent. Ha kutatom azt, hogy kik ennek a mozgató erői, akkor le kell szegeznem itt egy tényt. Ez pedig semmi más, mint a régi rendszernek, amely idejuttatta ezt az országot, (Ugy van! Ugy van!) valamint a forradalom hajótöröttjeinek (Elénk helyeslés és taps.) erkölcsi rongyaiból összetákolt színházi cifraság, amely bár sem nem felséges, sem nem nemes, sem nem emberi az ő cselekedeteiben, mégis elegendő volt arra, hogy a gyengékben félelmet és rémületet keltsen. És épen ez az, amiért ezeknek aknamunkáját itt le kell hogy szegezzem és szóvá kell hogy tegyem. Ez a Nemzetgyűlés, amióta ide bejött, — és ezt meg kell állapítania minden tényezőnek — az ő hivatásának megfelelőleg e komoly időkben komolyan és méltóságteljesen viselkedett. (Ugy van ! Ugy van !) Meg kell tehát ezt is állapitanom. Mert hogy méltóságteljesen és komolyan viselkedett, hogy tudatában volt az ő nehéz feladatának, mi sem bizonyítja jobban, minthogy hajótörést szenvedtek azok a külső és belső intrikák, amelyek elsősorban itt az egyéneknek pellengére állításában, azután a pártok bomlasztásában, végül magának az egész Nemzetgyűlés tekintélyének lejáratásában kulmináltak. (Ugy van ! Ugy van !) A harmónia, amely kell, hogy kormányzó, Nemzetgyűlés és kormány között meglegyen, a legékesebb jogi kodifikációt épen magának a kormányzónak esküjében találta meg, amikor az 1920 : I. te. ennek az eskünek szövegét ugy állapította meg, hogy a kormányzó hatalmát alkotmányosan a Nemzetgyűléssel egyetértésben a felelős kormány utján gyakorolja. A felelős kormány tehát az országban minden néven nevezendő ténykedésért és megnyilvánulásért, amely a kormányzó személyével kapcsolatba hozatik, kell, hogy a felelősséget vállalja, minthogy nagyon helyesen, alkotmányunk szellemének megfelelőleg a kormányzói állást nemcsak kreáltuk, hanem fel is ruháztuk, el is láttuk a felelőtlenség és a sérthetetlenség minden attribútumával. Kell tehát, hogy azt piedesztálra emeljük, hogy újra egy fix pontot létesítsünk, melyen megtörik az utóbbi időknek minden tendenciája, szennyhulláma, felforgatása, anarchiája és nihilizmusa. De meg keli hogy állapítsam végül azt is, hogy a Nemzetgyűlés törvényességének folyománya a kormányzói állás törvényessége, a kormány törvényessége s a kormány parlamentáris jellege is. Nem is sikerült az összhangot eddig megbontani és hála Istennek, hogy nem sikerült. De azok, akik minden módon éket akartak ide beleverni, amikor nem sikerült ezt a bomlasztást megcsinálni, nem állottak meg ennél az eredménytelenségnél, nem állottak meg a Nemzetgyűlés falainál, — és most térek rá felszólalásom tulajdonképeni tárgyára — hanem nem átalották magának a kormányzónak a személyét is, kint is, bent is, (Ugy van! Ugy van!) alattomosan belevonni ezekbe az intrikákba, ezekbe a küzdelmekbe ós ezekbe a tendenciákba. (Ugy van! Ugy van!) A nemzetgyűlés tehát ily ténnyel állván szemközt, csak akkor lesz méltó önmagához és ehhez a nemzethez, a Nemzetgyűlés csak akkor teljesiti feladatát, ha a saját tekintélyének, törvényességének védelme mellett, mint egy ember áll a kormányzó tekintélye, törvényessége és sérthetetlensége mellett is (Ugy van! Ugy van! a Ház minden oldalán.) és a Nemzetgyűlés csak akkor áll a helyzet magaslatán, ha a kormányzó mellé állván, a kormányzó személyétől és cselekedeteitől minden néven nevezendő feltevést távol tart és a kormányzót nemcsak a felelős kormány, hanem maga a Nemzetgyűlés is teljes egészében fedezi és az alkotmány szellemének megfelelőleg, ha kell, meg is védelmezi. A kormányzó tekintélye a nemzet tekintélye, de a kormányzó tekintélye a parlament tekintélye is. ( Ugy van ! Ugy van !) A nemzet letéteményese a Nemzetgyűlés tehát a kormányzó védelmét éptigy magáévá kell hogy tegye, mint ahogy ő képviseli ezt az egész nemzetet. (Ugy van! Ugy van!) Amikor ezeket a tényeket itt leszögezni kívánom, keresem az okokat is, hogy miért csinálták ezeket a hamis híreket? (Egy hang a jobboldalon : Er ellenségtől !) Hát kérem, meg kell állapítanom, hogy nem éretlenségből, mint inkább céltudatosan, (TJgg van! Ugy van! a baloldalon.) mert aki fél vádoltatni, az maga lép fel vádlókép, mihelyt erre az első alkalom kínálkozik. Ezeknek a tisztelt uraknak nagy bűnük lehet a nemzettel és a múlttal szemben, tehát félvén a megvádolástól, maguk lépnek fel vádlókként a nemzet törvényes szervei ellen. Friedrich Istv

án: Kik azok? Hencz Károly: Kik azok? Majd méltóztatik hallani, t. képviselő ur, ezt más alkalommal. Nem hiszem azonban, hogy a t. képviselő ur ezt olyan érzékenyen vehetné, hogy amikor én majd forradalomról beszélek és a forradalomnak utójátékait itt ismertetem, azt hiszem, a dolgok előidézésében még annak a forradalomnak is van némi csekély része, amelyben a t. képviselő ur oly tevékenyen részt vett. Friedrich István: Melyikben? Hornyánszky Zoltán : Ezt nem értem. (Mozgás.) Hencz Károly: Majd meg fogja érteni a t. képviselő ur! Miután oly nagy izgalmat váltott ki ez a kérdés különösen az utóbbi időben, azt hozták