Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-51
212 A Nemzetgyűlés 51. ülése 19, az állami, vármegyei és államvasnti hivatalokra nem szabad senkit sem alkalmazni mindaddig, amig az uj törvény életbe nem lép. Ez a szövegezés igazolja tehát, hogy ez csak az állami, vármegyei és államvasnti alkalmazottakra vonatkozik és nem vonatkozik a székesfővárosra. De nem is vonatkozhatik, mert amig a magam részérői helyeslem — és mindenki, azt hiszem, helyesli — ezt a törvényjavaslattervezetet, hogy addig, amig Magyarország elszakított részeit vissza nem kapjuk, ujabb hivatali állások nem kreálhatók, ezzel ellentétben a főváros nem kisebbedett, sőt lakosságának száma és igy az adminisztráció is csak megnövekedett. Nincs tehát semmiféle oka annak, hogy azok a hivatalnokok, akik már 1920 márciusában, — azt hiszem, 20-án járt le a pályázat, — sőt már tavaly októberben is az elhalálozás vagy nyugdíjazás folytán megüresedett állásokra beadták pályázati kérvényüket, ezekre az állásokra ki ne neveztessenek. Ezek az állások a törvényjavaslattervezet közzététele előtt már mind betölthetők lettek volna és azzal, hogy május előtt nem voltak betöltve, nagyon sok szerény állású kishivatalnok lényeges anyagi kárt szenvedett. A magunk részéről tehát tisztáznunk kell ezt a helyzetet, hogy az előbb Emiltett törvényjavaslat-tervezet nem vonatkozik a székesfővárosra és annak a 132 tisztviselőnek, akik alig várják már ezt az igazán megérdemelt előléptetést, amikor úgyis valóságos rejtély, hogy a tisztviselők ma miből élnek, (Ugy van! ugy van! a baloldalon.) súlyos megélhetési gondjai közepette helyzetüket csak valamivel is megjavítsuk. En tehát ezzel a felszólalásommal kapcsolatban a következő interpellációt intézem a belügy minister úrhoz. (Olvassa) : 1. Van-e tudomása a t. belügyminister urnák arról, hogy a székesfővárosnál nyugdíjazás és elhalálozás folytán már közel egy éve megüresedett és pályázattal meghirdetett állásokat be nem töltötték? 2. Szándékozik-e a t. belügyminiszter ur sürgősen intézkedni, hogy az érdekelt 132 érdemes fővárosi tisztviselő a már régen várt előléptetésben részesüljön s hogy ez az előléptetés amúgy is súlyos helyzetüket csak valamivel is megjavítsa ? (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Következik? Bródy Ernő jegyző: Szabó Balázs! Szabó Balázs : T. Nemzetgyűlés ! ügy látom, hogy most már csak az interpellálok maradnak itt. (Derültség.) Azt hiszem, a legrosszabb dolga annak lesz, aki legutoljára interpellál. Epen erre való tekintettel a lehető legrövidebben kívánok foglalkozni azzal a tárggyal, amelyet ma interpellációm tárgyává kívántam tenni. Az indeninitásról szóló javaslat tárgyalása alkalmával foglalkoztak a zsidókérdéssel (Halljuk! Hallj uJc!) és azóta is vártuk és vártam '. évi június hó 2-án, szerdán. magam is, vájjon e tekintetben törfcénik-e valami szigorúbb vagy valami határozottabb intézkedés. Az interpellációknak, ugyebár az a természetük, hogy azok visszaélésekre hívják fel a kormány figyelmét vagy valami sürgős teendőt kérnek vagy követelnek. Én azt hiszem, nincs égetőbb és sürgősebb teendője a kormánynak, mint a zsidóság ügyének törvényhozás utján való szabályozása és nincsen égetőbb teendője magának a törvényhozásnak, mint hogy ezt tényleg törvénynyel biztosítsa, törvénnyel körvonalazza és állapítsa meg azokat a határokat, amelyeken belül a zsidóságnak működési kört engedünk bármely téren. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok, mondom, hosszasabban foglalkozni ezzel a kérdéssel, dacára annak, hogy nagyon érdemesnek gondoltam volna azt, hogy itt a nemzetgyűlés előtt ezeket a dolgokat kifejtsük. Karafiáth Jenő: Más alkalommal! Szabó Balázs: Most tisztán csak azt akarom kifejteni néhány szóval, hogy ugy vettem észre az országban tett több körutam alkalmával, hogy ennek a kérdésnek törvényhozás utján való szabályozását az egész keresztény magyar társadalom erélyesen és sürgősen követeli (ugy van !) és az izgatottságot csak ugy tudjuk megnyugtatni, ha a törvényhozás ebben a tekintetben már előre kijelenti a maga szándékát és ugy tudjuk megnyugtatni a mi keresztény magyar társadalmunkat, ha a kormánytól erre nézve határozott kijelentést kapunk. Ezért óhajtottam előterjeszteni a kormányhoz a következő interpellációmat (olvassa) : Van-e tudomása a magyar kormánynak arról, hogy a keresztény magyar haza minden társadalmi osztálya hatalmas erővel kívánja a zsidóság kérdésének törvényhozás utján való szabályozását. Hajlandó-e a kormány arra, hogy a zsidóság tudományos, gazdasági, ipari és kereskedelmi utón való szereplés korlátozásáról, csak a lélekszám arányának megfelelő határig terjeszkedéséről szóló törvényjavaslatot még ebben az évben benyújtani. Végül kérem a kormányt, hogy ezirányu szándékáról a Nemzetgyűlést s vele a keresztény magyar haza közönségét tájékoztatni szíveskedjék. (Helyeslés). Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Következik ? Bródy Ernő jegyző: Tankovics János. f Tankovics János: T. Nemzetgyűlés! En a közélelmezésügyi minister úrhoz terjesztek elő interpellációt. Eebruár 28.-ikán hasonló tárgyú dologban interpelláltam. Nem volt azóta alkalmam egy sértést itt — azt hiszem, a t. Nemzetgyűlésnek csak megelégedésére — vagy visszautasítani vagy legalább reparálni. Én akkor arról interpelláltam, hogy a vám szállíttassák le 15%-ról 10%-ra, tehát önmagam