Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-51

208 À Nemzetgyűlés 51. ülése 1920. évi június hó 2-án, szerdán. A pénzügy minister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Bátor vagyok bemutatni az állami italmérési jövedékről szóló törvényjavaslatot. Kérem, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök: Ezen törvényjavaslat előzetes tárgyalás céljából a pénzügyi bizottságnak fog kiadatni. Mielőtt áttérnénk az interpellációkra, napirendi javaslatot kivánok tenni. Napirendi javaslatom a következő: Javaslom, hogy a Nemzetgyűlés legközelebbi ülését folyó évi június hó 4-én pénteken délelőtt 10 órakor tartsa és ennek napirendje legyen : a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése, a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása, továbbá a mai napirend 4., 5. és 6. pontjának tárgyalása. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként jelentem ki. Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Elnök; Az ülést újból megnjitom. Napirend szerint következnek az interpellációk. Bródy Ernő jegyző : Hegedüs György ! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök : Az interpelláció töröltetik. Bródy Ernő jegyző : Czettler Jenő ! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök : Az interpelláció töröltetik Bródy Ernő jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Egyik múltkori beszédemben voltam bátor felemlíteni, hogy Magyarország felépítése azon alapszik, hogy a vasútja rendben legyen és hogy szén a kellő mennyiségben álljon rendelkezésére. Vasutjaink tekintetében igen szomorú, legalább reám nézve és azt hiszem Magyarországra nézve is szomorú hirt hallottam. Azt hallottam, hogy ministeriumunk azzal foglalkozik, hogy a magyar államvasutakat egy külföldi konzorciumnak bérbe óhajtja adni. Karafiáth Jenő : Hallatlan ! Sándor Pál: Nem említeném ezt fel, ha nem szereztem volna magamnak bizonyosságot, hogy tényleg tárgyalások folytak. Nem tudom, hogy milyen irányban folytak ezek és nem tudom, hogy milyen pontra érkeztek. Ha azonban ugy kezdjük meg közgazdasági politikánkat, hogy a magyar államvasutakat idegen kézre adjuk; ha egy ministerium meg fogja kísérelni azt, hogy azt az államvasutat, amelyet drága pénzen, óriási erővel Baross Grábor szervezett és szerzett meg Magyarországnak, idegen kézre adja : akkor maga a Nemzetgyűlés sem érdemli meg, ha ezt tűri, hogy ezen a helyen maradjon, mert a magyar államvasutak egyik életere ennek az országnak és ha ehhez a magyar államvasuthoz hozzányúlnak, akkor teljesen szabadjára eresztik a külföldet a mi közgazdasági érdekeink tekintetében. Szabadjára eresztjük abban az értelemben, hogy ő szabhatja meg, hogy nekünk van-e kivitelünk vagy nincs és lehet-e bevitelünk vagy sem. Ez olyan szomorú perspektíva, hogy ha igaz, akkor kétségbe kell vonnom ministeriumunknak — amelynek sajnos, egyik tagját sem láthatom itt — a gazdasági érzékét. Azt hiszem, hogy kötelességet teljesítek, ha ezt r

itt a Nemzetgyűlésnek tudomására hozom. En és az én pártom nem rendelkezünk annyi erővel, hogy ezt megtudjuk gátolni, de azt hisszük, hogy még vannak férfiak, vannak magyarok ebben a Házban, akik Magyarországnak ezt a legnagyobb kincsét megfogják óvni. Ajánlom ezt a kérdést az önök figyelmébe. Most pedig áttérek második témámra, a szénkérdésre. A szén az, amely minden államnak az életerejét alkotja. Ma minden onnan indul ki. Egy olyan állam, mint pl. Ausztria, amely a szenet nehezen vagy sehogysem tudja beszerezni, nem élhet meg önmagában, annak nem marad más hátra, mint Németországhoz csatlakozni. Ausztria szén nélkül semmi körülmények között sem boldogulhat. Magyarország ebben a tekintetben jobban áll, mert békeszerződésünk 207. és 208. §-a mégis ad nekünk valami biztosítékot a behozatal tekintetében. Ebben a két szakaszban meg van határozva, hogy Csehország kötele? nekünk bizonyos mennyiségű szenet átadni. Igaz, hogy burkoltan van benne, mig annál világosabb a 208. szakasznak az a rendelkezése, hogy az entente .bizonyos szénmennyiségre opciót kap a pécsi szénbányákra. Ha feltételezem, hogy Magyarország szóntermelése, mint ahogy szakkörök véleményezik, négy millió tonna lesz, ha feltételezem, hogy a pécsi bányákra az opciót nem gyakorolják, akkor Magyarországnak a rendes termeléshez még további négy millió tonna szénre van szüksége. Ezt a négy millió tonna szenet be bell szereznünk. Megjegyzem, hogy még nagyobb lesz a szükséglet, mert a szénkvalitások az egész világon — igy Magyarországon is — teljesen megromlottak. Ez érthető, mert az a sok pala, amely a szénnel együtt van és amelyet azelőtt kitisztítottak, most a szénnel együtt jön ki a piacra és avval természetesen nem lehet fűteni. Nálunk a szén kezelése és bányászata általában, hogy ugy mondjam, embrióban van. En helyeslem azt, hogy teljes szabadságot adnak ma a szénbányáknak, mert nekünk az az érdekünk, hogy minél több szenet produkáljunk idehaza és minél kevesebbet legyünk kénytelenek importálni. A németeknél ez teljesen meg van szervezve. A német bányák szindikátusban van-