Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-44

10 A Nemzetgyűlés 44. ülése 1920. évi május hó 18-án, kedden. van ! Ugy van ! jobb felöl.) mert az emberiségnek legminimálisabb követelménye az, hogy egyék, lakjék és felnevelje gyermekeit. (Felkiáltások a jobboldalon : Dolgozni is leéli !) Ott kezdődik ! Nagyon örülök, hogy t. képviselőtársam figyelmeztetett erre, amire talán nem is kellene, hogy figyelmeztessen. Mindennek munka az alapja és én a heréket és hirtelen felgazdagodott milliomosokat nem védem, csak a dolgozó polgárokat védem, akár a városban, akár a falun vannak. Nincs különbség emberek között, akár az aszfalton járnak, akár a mezőn, emberek vagyunk egyformán, jogot, szabadságot és kenyeret érdemlünk, ha dolgozunk. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Amint mondom, a főiskolai minősités szempontjából sokkal helyesebb lett volna, ha ez a törvényrevizió megoldja ezt a kérdést. A főpolgármesteri állás megszüntetése is mindig reformtörekvés volt. Semmi szükség sincs a főpolgármesterre a fővárosban, mert hiszen a kormány itt székel, állandóan módjában van ellenőrizni a közigazgatást, parádés állásokra pedig a mai világban igazán semmiféle szükség nincs. En tehát feltétlenül a főpolgármesteri állás megszüntetése mellett volnék. A tisztviselői kérdés megoldásához és magának a közigazgatásnak egyszerűsítéséhez is hozzájárult volna az, ha pl. egy olyan intézmény, mint a közmunkatanács intézménye, egyszerűen megszüntettetnék. Ez az intézmény az 1870. évi X. tcikkel állíttatott fel. Ha a törvénycikknek csak a cimét elolvasom, már méltóztatik látni, hogy ez egy elavult, teljesen idejétmúlt intézmény. Az 1870. évi X. tcikk szól a Duna folyamnak a főváros melletti szabályozásáról és a forgalom, a közlekedés érdekében Budapesten létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és e közmunkák végrehajtásának közegeiről. A Duna folyam már szabályozva van, marad tehát a közmunkatanácsnak három fontos hivatás : az utcák és az utcanevek megállapítása, — rendkívül fontos kérdés, hogy hogy hívjanak egy utcát — marad neki továbbá a város szabályozásának kérdése és végül az építési szabályrendelet megalkotása. Ez a három funkció nagyon bőségesen elvégezhető a városi közigazgatás keretében, mert az utcákat el tudja nevezni egy tanács is, az építési kérdésben szintén megvannak a tanácsnak megfelelő szervei, azok tudnak abban dönteni, a városszabályozás terve pedig szintén kell hogy a várossal egyetértésben, a város által oldassák meg. Én nem akarok itt kritikát mondani a közmunkatanácsról, de mikor egy intézmény létezik, az magának keres dolgot és a dolgát ugy keresi, hogy a másik intézménynél hibákat talál, amiből antagonizmus származik a város és a közmunkatanács között azért, hogy à közmunkatanács a maga létjogosultságát igazolja. De én azt hiszem, hogy valamennyi érdekelt faktor belátja, hogy ez egy teljesen felesleges intézmény. Világért sem szeretnék szerzett jogokat sérteni, hiszen az ottlevő hivatalnokok megfelelően elhelyezhetők a fővárosnál is, de mégis maga az az épület, maga az a tevékenység, mindez teljesen felesleges és épen ezért én a közmunkatanácsot feltótlenül megszüntetendőnek tartom. A fővárosi törvény revíziója által sok más nagy kérdést kellene még megoldani, pl. a városnak az államhoz való viszonyát, mely állandó rekrimináció tárgya. Hogy egyebet ne említsek, a betegápolás és a közegészségügy kérdésében igen súlyos differenciák voltak mindig az állam és a főváros között, mert hiszen a fővárosban igen sok vidéki ember betegszik meg és ezeket a város a maga pénzéből tartja itt el és nem kap visszatérítést az államtól. Határozottan és precízen rendezni kell tehát a fővárosnak és az államnak egymáshoz való viszonyát. A kultúra kérdése is nagyon idevág, t. Nemzetgyűlés, mert hiszen jól tudjuk, hogy a főváros nemcsak jogosítja van, de a törvény értelmében egyenesen köteles is a fővárosi községi iskolák felállítására. Miután pedig szót hallottunk az államosítás kérdéséről — ha nem is ebben a teremben, de a Házon kivül — és tényleg szó van arról, hogy a fővárosi községi iskolák államosittassanak, meg kell mondanom, hogy maga az érdekelt tanszemélyzet nagyon keservesen néz ennek a kérdésnek megoldása elé és az igazság szempontjából nem is lenne ez az intézkedf's megfelelő, mert ha azok, akik már itt élnek, itt letelepedtek, áthelyeztetnének esetleg olyan vidéki községekbe, városokba, ahol a maguk megélhetését újból kellene kezdeniök... (Felkiáltások balfelöl: Csak akik megérdemlik! Retorzióképen !) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Ha ok van rá. Bródy Ernő: Nagyon megnyugtat az igen t. minister ur, ha ez csak akkor történik, amikor ok van rá. (Felkiáltások balfelöl : Csak erről van szó! Elnök csenget.) Mert én soha sem szólok az ellen. — ezt már beszédem első részében is kifejtettem, — hogy aki nem hű a magyar államhoz és aki nem érzi itt jól magát, akinek világpolgári tendenciái vannak ezen a szűk Magyarországon, ennek kivül tágasabb s azzal szemben semmiféle kíméletet, elnézést nem kívánok én sem gyakorolni; viszont azonban méltóztassanak tekintetbevenni, hogy azoknak, akik nem érdemlik meg, akik nem szolgáltattak okot erre, nagyon keserves most ebben a bizonytalanságban hánykolódniuk egy ilyen fontos kérdésben. És ha már erről beszélünk, nagyon kérem a jelen lévő kultuszminister urat, méltóztassék megsürgetni ezeknek a fegyelmi ügyeknek gyors elintézését, hogy ne lebegjen tovább a Damoklesz kardja ezen szegény, kis egzisztenciák fe-